Uram, itt vagyok ezen a reggelen is.

Még előttem van a nap, nem tudom, mit hoz, milyen hírek érkeznek, milyen mondatok találnak el, milyen terheket kell majd felvennem, és melyik pillanatban érzem úgy, hogy már túl sok minden nehezedik rám.

Te azonban már ott vagy minden órában, amelybe én még csak ezután lépek bele.

Ezért ma nem azt kérem, hogy vegyél el előlem minden nehézséget. Inkább azt, hogy amikor megérkezik, ne egyedül akarjam végigvinni.

Adj türelmet ahhoz, amin nem tudok változtatni, bátorságot ahhoz, amin változtatnom kell, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közötti különbséget.

Uram, őrizd meg a szívemet attól, hogy mások indulata az én indulatom legyen. Ne engedd, hogy egy bántó szó egész nap bennem maradjon, hogy egy igazságtalanság keserűvé tegyen, vagy hogy a félelem hangosabb legyen bennem, mint a Te szavad.

Ha ma elfáradok, emlékeztess rá, hogy nem kell mindig mindent kibírnom mosolyogva.

Ha bizonytalan leszek, emlékeztess arra, hogy attól még, hogy én nem látom az utat, Te látod.

Ha pedig sikerül valami, ne engedd, hogy elfelejtsek hálát adni érte.

Vigyázz azokra, akiket szeretek. Azokra is, akik ma messze vannak tőlem, és azokra is, akiknek a terhét nem tudom levenni a válláról, bármennyire szeretném.

Adj erőt a betegeknek, reményt azoknak, akik várnak valamire, vigaszt annak, aki veszített, és társat annak, aki egyedül érzi magát.

Uram, segíts, hogy ma ne csak elvégezzem a dolgaimat, hanem jelen is legyek bennük.

Hogy észrevegyem az embert a feladat mögött, a kimondatlan fájdalmat egy türelmetlen mondat mögött, és azt a néhány apró pillanatot, amely mellett olyan könnyű elsietni.

Ne engedd, hogy a zaj elnyomja bennem a Te hangodat.

És amikor este visszanézek erre a napra, hadd mondhassam el akkor is, ha nem minden alakult úgy, ahogyan szerettem volna:

itt voltál velem.

Ez legyen elég ahhoz, hogy újra Rád bízzam magam.

Ámen.