Életének 80. évében, 79 éves korában elhunyt Lukács Béla elméleti fizikus, a magyar tudományos élet egyik meghatározó alakja. A nemzetközileg is elismert kutató több mint fél évszázadon keresztül foglalkozott a világegyetem működésének kérdéseivel, miközben különleges személyiségével és közérthető magyarázataival a nagyközönség számára is közelebb hozta a fizika világát.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
November 6-án elhunyt Lukács Béla elméleti fizikus, a fizikai tudomány doktora, a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézetének nyugalmazott tudományos tanácsadója – közölte november 7-én a Wigner Fizikai Kutatóközpont.
A kutató 1947. április 2-án született Budapesten, tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán végezte. Eredetileg csillagásznak készült, végül azonban az elméleti fizika felé fordult.
1970-ben került a Központi Fizikai Kutatóintézetbe, ahol pályafutása jelentős részét töltötte. Kutatásai elsősorban a relativitáselméletre, a kozmológiára és a relativisztikus nehézionfizikára összpontosultak.
Tudományos munkássága mellett különösen fontosnak tartotta, hogy a fizika legösszetettebb kérdéseit a laikusok számára is érthetővé tegye.
Az időutazás lehetőségéről is beszélt
Lukács Béla szélesebb körben Friderikusz Sándor 2013-as televíziós műsorában vált ismertté, ahol a világegyetemről, az idő természetéről és a tudomány határairól is beszélgettek.
A fizikus különösen érdekesnek tartotta az időutazás elméleti lehetőségét. Egy korábbi, az InfoRádiónak adott interjújában arról beszélt, hogy bár jelenleg nem tudunk időgépet építeni, ebből még nem következik, hogy a jövőben sem leszünk képesek rá.
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy egy ilyen szerkezet működése rendkívül összetett kérdéseket vetne fel a múlt, a jelen és a jövő kapcsolatáról.
Több évtizedes munkáját számos díjjal ismerték el
Lukács Béla tudományos és ismeretterjesztő tevékenységéért számos elismerésben részesült. 1977-ben az MTA Ifjúsági Díját, 1983-ban Novobátzky Károly-díjat, 1995-ben pedig az MTA Fizikai Díját kapta meg.
2008-ban az év ismeretterjesztő tudósának választották, 2014-ben pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
A Wigner Fizikai Kutatóközpont búcsúztatásában kiemelte, hogy a magyar fizikus közösség egy eredeti gondolkodású, mindig kérdezni és magyarázni kész tudóst veszített el.
Az intézmény saját halottjának tekinti Lukács Bélát. Temetéséről később adnak tájékoztatást.
