A választási ígéret különös műfaj. Amíg kampány van, elsősorban politikai vállalás. Amikor azonban egy párt kormányra kerül, az ígéretek mellé számok, határidők és költségvetési sorok kerülnek.

A Tisza Párt áprilisi választási győzelme után most először látható igazán, hogyan találkoznak a kampányban megfogalmazott vállalások az ország pénzügyi lehetőségeivel.

Magyar Péter néhány nappal a választás után arról beszélt, hogy lehetőség szerint már 2026-ban szeretnék teljesíteni a választási ígéretek minél nagyobb részét. Külön is említette a családi pótlék és a nyugdíjak emelését, valamint az iskolakezdési támogatást. A nyugdíjas SZÉP-kártyáról májusban úgy fogalmazott: örülne, ha már októbertől elindulhatna, de azt is hozzátette, nem akar olyan vállalásba belekényszeríteni a pénzügyminisztert, amely nem tartható.

Az augusztus végén bemutatott új költségvetésből már jobban látszik, mi valósulhat meg rövid időn belül – és mi várhat még magára.

Ami egyelőre kimaradt

A G7 Telexen megjelent elemzése szerint az új költségvetés nem tartalmazza a családi pótlék emelését. Nem szerepel benne a nyugdíjas SZÉP-kártya 2026-os bevezetése sem, és több nagyobb költségvetési hatású intézkedés megvalósítása is későbbre kerülhet.

Ez azért figyelemre méltó, mert a családi pótlék duplázása önmagában mintegy 305 milliárd forintos éves kiadást jelenthetne a G7 korábbi becslése alapján. A nyugdíjas SZÉP-kártya pedig 350–400 milliárd forintos tétel lehetne.

Nem apró összegekről van tehát szó. A kormány közben már jelezte, hogy több nyugdíjintézkedés 2027-ben érkezhet. Januártól 28 500 forintról 120 ezer forintra emelkedik a minimálnyugdíj, és a legalacsonyabb nyugdíjak sávos emelését is jövőre tervezik.

A kata visszavezetése ugyancsak 2027-től várható, és a mediánbér alatt keresők személyi jövedelemadójának csökkentése is a következő év egyik nagy vállalása lehet.

Nem minden ígéret maradt a fiókban

A kép ugyanakkor nem lenne teljes, ha csak az elhalasztott intézkedéseket néznénk.

Az iskolakezdési támogatás bekerült az idei költségvetésbe, bár nem pontosan az eredetileg beharangozott formában. A korábbi tervek szerint 700 ezer rászoruló gyermek kaphatott volna 100 ezer forintos támogatást, végül 400 ezer gyermek részesül belőle.

Szeptembertől áfamentessé váltak a vényköteles gyógyszerek, szeptember közepétől pedig 27-ről 5 százalékra csökken a tűzifa áfája, miközben a szociális tűzifakeretet is megduplázzák.

Az egészségügyben szintén történt forrásbővítés. A választási vállalás évi legalább 500 milliárd forint többletről szólt, a G7 által idézett Portfolio számítása szerint azonban az Egészségbiztosítási Alap kiadása egyelőre körülbelül 210 milliárd forinttal nőtt.

Vagyis itt sem egyszerű igen-nem kérdésről van szó: van olyan vállalás, amely teljesült, olyan, amely csak részben, és olyan is, amelynek végrehajtását későbbre helyezték.

Mikor lesz a halasztásból megszegett ígéret?

Ez vezet el a politikailag talán legérdekesebb kérdéshez. Ha egy párt azt ígéri, hogy kormányra kerülve megtesz valamit, de nem mond pontos határidőt, mikortól mondható, hogy megszegte az ígéretét?

A választási programok ugyanis jellemzően egy teljes kormányzati ciklusra szólnak. Más a helyzet azonban akkor, ha egy politikus konkrét időpontról beszél, vagy azt ígéri, hogy egy intézkedés a kormányzás első hónapjaiban megvalósul.

A két helyzet között fontos különbség van. Az sem mindegy, hogy egy intézkedést végleg elvetnek, kisebb formában valósítanak meg, vagy pusztán egy évvel későbbre halasztanak. Politikailag mindhárom számonkérhető, de nem feltétlenül ugyanazt jelenti.

A költségvetés minden kormányt kijózanít

A probléma természetesen nem magyar sajátosság, és nem is kizárólag a jelenlegi kormány dilemmája. A demokratikus politika egyik állandó feszültsége, hogy választást többnyire azzal lehet nyerni, amit egy kormány tenni szeretne, kormányozni viszont abból lehet, amire az államnak ténylegesen van pénze.

Ráadásul egy új kabinet nem üres kasszát és tiszta lapot kap. Megörökli az előző évek kiadásait, adósságát, szerződéseit, támogatási rendszereit és gazdasági problémáit is.

A Tisza-kormány esetében különösen erős ez a dilemma. Az új kabinet az előző kormány által tervezettnél jóval magasabb, 7,5 százalékos költségvetési hiánnyal számol 2026-ra, miközben hosszabb távon az euró bevezetését is célul tűzte ki.

A kettő között komoly feszültség van. Az euró bevezetéséhez ugyanis idővel jelentősen csökkenteni kell a hiányt. Ez pedig nehezen egyeztethető össze azzal, hogy rövid idő alatt több százmilliárd forintos új programok egész sora induljon el.

Az ígéret attól még ígéret marad

A költségvetési nehézségek azonban önmagukban nem teszik érdektelenné a kampányban tett vállalásokat. Éppen ellenkezőleg.

A választók azért mérlegelik a pártok programjait, mert azok alapján döntenek arról, kinek adnak felhatalmazást. Ezért egy kormánynak akkor is érdemes világosan megmondania, mi történik egy ígéretével, ha annak azonnali teljesítésére nincs pénz.

Megvalósul? Mikor? Módosított formában? Vagy végleg lekerült a napirendről? Ezekre a kérdésekre nem azért fontos választ kapni, mert valamelyik politikai oldal ellen vagy mellett szólnak. Hanem azért, mert a választási ígéretek számonkérhetősége a demokratikus működés egyik legegyszerűbb mércéje.

A Tisza-kormány esetében pedig a végső mérleg levonásához még túl korán van. Néhány hónap után azonban már látható az első fontos tanulság: a kampányban megfogalmazott vállalások listája és a költségvetésben finanszírozható intézkedések listája nem teljesen ugyanaz.

A következő évek mutatják majd meg, hogy a most elhalasztott ígéretek valóban csak késnek – vagy lesz közöttük olyan is, amely végül soha nem valósul meg.