Miközben augusztus végén még arról szóltak a kormányzati felvételek, hogy összeért a Duna két oldaláról épített paksi fenékküszöb, néhány nappal később már helikopterekről eresztettek többtonnás betonelemeket a folyóba.

A beavatkozás oka nem titok.

A Magyar Honvédség saját beszámolója szerint a jobb és bal partról épített műtárgy között erős sodrás alakult ki, amely „nagymértékben mélyíteni kezdte a folyómedret”. A folyamat megállítása érdekében két H225M helikopter összesen 117 darab, egyenként mintegy 2,5 tonnás betonkockát helyezett a fenékküszöb alapjába.

Ez önmagában is figyelemre méltó fejlemény egy olyan műtárgynál, amelyet éppen azért építenek, hogy az extrém alacsony dunai vízállás idején stabilizálja a Paksi Atomerőmű hűtővízellátását.

A 4–5 méteres mélységből helyenként 13–18 méter lett

Az Átlátszó szerdán közzétett összesítése szerint az építkezés kezdetén a fenékküszöb térségében a legmélyebb pontokon körülbelül 4–5 méteres vízmélységről beszéltek. A későbbi, kormányzati és honvédségi felvételeken azonban már 13, illetve 16–18 méteres mélységekről esett szó.

Amennyiben a mérések ugyanannak a mederszakasznak az állapotát mutatják, ez azt jelenti, hogy helyenként akár 8–13 méternyi kimélyülés is kialakulhatott nagyon rövid idő alatt.

A fizikai folyamat érthető. A fenékküszöböt két oldalról építették a folyó közepe felé, ezzel fokozatosan szűkítették azt a keresztmetszetet, amelyen a Duna teljes víztömegének át kellett haladnia. A kisebb nyíláson felgyorsuló víz jóval nagyobb erővel kezdte mozgatni és kimosni a meder hordalékát.

Hogy ennek ereje mekkora lehetett, arra Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter saját mondata világít rá a legjobban. A munkálatok kapcsán úgy fogalmazott: nagy szükség van a bedobott kövekre, mert „amit nappal építünk, este leomlik”. Az Átlátszó szerint a sodrás nemcsak a medret mélyítette, hanem magát az épülő szerkezetet is kikezdte.

A vízügy szerint számítottak a kimosódásra

Fontos azonban, hogy az Országos Vízügyi Főigazgatóság nem tekinti a történteket kivitelezési hibának.

Az OVF az Átlátszónak azt írta: a jelentősen beszűkített áramlási keresztmetszetnél várható volt a kimosódás, a meder kimélyülésével már az előzetes számítások során is számoltak. A betonkockák alkalmazása sem utólag rögtönzött megoldás volt szerintük: az elemeket már hetekkel korábban a helyszínre szállították, mert ez a technológia szerepelt a lehetséges stabilizációs eljárások között.

A Honvédelmi Minisztérium szintén azt közölte, hogy a betonelemek behelyezését nem kivitelezési hiányosság tette szükségessé. Állításuk szerint a beavatkozást követően a meder stabilizálódott, további kimosódást nem tapasztalnak, a műtárgy pedig ellátja a feladatát.

Ez tehát jelenleg a hivatalos álláspont.

Csakhogy maradt egy kérdés.

Megépíthető még az eredeti fenékküszöb?

Az Átlátszó információi szerint a kialakult mederviszonyok miatt felmerült, hogy az eredetileg tervezett, összefüggő fenékküszöb teljes kiépítése még megvalósítható-e változtatás nélkül.

A lap ezt külön megkérdezte az OVF-től és a Honvédelmi Minisztériumtól is.

Erre a kérdésre egyik szervezet sem adott egyértelmű választ.

Az OVF annyit közölt, hogy az építkezés bizonyos fázisaiban eleve számoltak a már megépített részek részleges visszabontásával. Ennek magyarázata szerintük az, hogy az atomerőmű számára szükséges duzzasztási szintet a rendkívüli helyzetben minél gyorsabban kellett elérni, ezért átmeneti túlépítésekre is szükség volt.

Éppen ezért most nem az a helyes állítás, hogy „összeomlott a paksi fenékküszöb”. Nem omlott össze.

A kérdés az, mekkora mederváltozás következett be, ezt valóban a tervezett tartományban tartották-e, és az eredeti műszaki koncepció változtatás nélkül végigvihető-e.

Ezekre kellene világos választ kapnia a nyilvánosságnak.

Közben ismét apad a Duna

A helyzetet azért sem lehet félvállról venni, mert maga a Duna továbbra is rendkívül alacsony.

A Hydroinfo szeptember 2-án reggel –94 centiméteres vízállást mért Pakson. A délelőtt kiadott előrejelzés délutánra –95, estére –96 centimétert valószínűsített, és a következő napokra is nagyjából –95 és –97 centiméter közötti szinteket jelzett.

Ez nem az augusztus eleji kritikus mélypont, de jól mutatja, hogy a probléma, amely miatt a rendkívüli paksi beavatkozások elkezdődtek, nem tűnt el.

Július végén és augusztus elején a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt több paksi blokk teljesítményét csökkenteni kellett, az 1. és a 4. blokk pedig átmenetileg le is állt. Az Országos Atomenergia Hivatal akkor hangsúlyozta, hogy a nukleáris biztonságot a helyzet nem veszélyeztette.

Paks jelenleg működik – nincs nukleáris veszélyhelyzet

Ezt most is fontos leszögezni.

Jelenleg nincs arra utaló adat, hogy a paksi atomerőmű nukleáris biztonsága veszélyben volna.

Az OAH szeptember 2-án 11 óra után frissített üzemi adatai szerint mind a négy blokk működött: az 1. blokk 489, a 2. 493, a 3. 489, a 4. pedig 487 megawatt elektromos teljesítményt adott.

A mostani történet tehát nem nukleáris riadó.

Vízépítési és vízgazdálkodási kérdés viszont nagyon is van.

Néhány hét alatt rendkívüli kisvíz miatt le kellett terhelni Paksot, bárkákat süllyesztettek a Dunába, majd rohamtempóban elkezdődött egy 145 ezer köbméternyi követ igénylő fenékküszöb építése. Most pedig ugyanannál a műtárgynál olyan sodrás alakult ki, hogy a Honvédség saját közlése szerint nagymértékben mélyülni kezdett a meder, és közel háromszáz tonnányi betonelemmel kellett azt stabilizálni.

Ráadásul a fenékküszöb környezetvédelmi eljárása korábban is vitákat váltott ki. Az augusztus 12-i kormányrendelet alapján a Natura 2000 hatásbecslést is tartalmazó környezetvédelmi felülvizsgálatra épülő működési engedély iránti kérelmet szeptember 30-ig kell benyújtani, miközben az építkezés már javában zajlik. Az OVF szerint az ehhez szükséges hatósági előkészítés folyamatban van.

A Duna pedig közben teszi, amit a folyók szoktak: nem olvassa a kormányrendeletet, nem nézi az építési ütemtervet, hanem arra megy, amerre a fizika engedi.

Éppen ezért most nem látványos videókra, hanem mérési adatokra van szükség. Arra, hogy pontosan mekkora lett a mederkimosódás, hol történt, stabilizálódott-e valóban, milyen ökológiai következményei lehetnek, és megépülhet-e az eredetileg tervezett formájában a paksi fenékküszöb.

Ez az a kérdés, amelyre egyelőre még várjuk a választ.