XIV. Leó pápa szeptember 19-én közzétett levelében Szent Toribio de Mogrovejo szentté avatásának háromszázadik évfordulója alkalmából fordult Latin-Amerika és a Karib-térség püspökeihez, ám amit leírt, jóval túlmutat egy évfordulós megemlékezésen. A pápa tulajdonképpen arról beszélt, milyennek kell lennie annak a püspöknek, aki nem egyszerűen egy intézményt vezet, hanem valóban pásztora a rábízott közösségnek.

Szívvel az égben, lábbal az úton

XIV. Leó szerint vannak dolgok, amelyeket egy püspök egyszerűen nem érthet meg az íróasztala mögül, ezért a lelkipásztori látogatásoknak nem formális eseményekké, hanem valódi találkozásokká kell válniuk.

A püspök feladata, hogy személyesen keresse fel közösségeit, meghallgassa az embereket, és eljusson azokhoz is, akik ritkán vagy egyáltalán nem kerülnek kapcsolatba az egyházi vezetéssel. A pápa ezt egy tömör képpel fogalmazta meg: az apostolutód szolgálata azt kívánja, hogy „szívünk az égben, lábunk pedig az úton legyen”.

A levélben visszatérő motívum, hogy a püspöki szolgálat nem hatalomgyakorlás, hanem önátadás, amely könnyen kiüresedhet, ha a személyes kényelem, a félelem vagy az önérdek fontosabbá válik a hívek javánál.

XIV. Leó figyelmeztetése szerint ugyanis a nyáj elhagyása nem feltétlenül akkor kezdődik, amikor egy pásztor fizikailag hátat fordít közösségének. Sokkal korábban elkezdődhet, akkor, amikor már a saját biztonsága és kényelme szerint hozza meg a döntéseit.

Világos tanítás kell a zajban

A pápa külön kitért arra is, milyen felelőssége van a püspököknek egy olyan világban, ahol egymást túlkiabálva számtalan vélemény, ideológia és tekintélyigény próbál hatni az emberek lelkiismeretére.

Szerinte éppen ezért a püspök feladata, hogy világos, türelmes és az Egyház közösségében gyökerező tanítást adjon, amely segít a híveknek felismerni Krisztus hangját a körülöttük lévő zajban.

Ez azonban nem választható el az imádságtól. XIV. Leó arra figyelmeztetett, hogy semmilyen lelkipásztori sürgősség vagy feladat nem szoríthatja háttérbe az imát, mert a püspöknek előbb hallgatnia kell Isten szavára, és csak utána beszélnie másokhoz.

Az eucharisztikus imádás legyen elsődleges

A levél egyik hangsúlyos része az Oltáriszentséghez kapcsolódik. A pápa arra kérte a püspököket, hogy az eucharisztikus szentségimádást tegyék lelkipásztori prioritássá, mert miközben püspökök, programok és tervek változnak, Krisztus marad.

XIV. Leó szerint időt és teret kell biztosítani arra, hogy a hívek csendben találkozhassanak Istennel, mert ebből olyan utak is megszülethetnek, amelyeket semmilyen emberi program vagy stratégia nem képes előre megtervezni.

A pápa külön szólt a püspökök és papjaik kapcsolatáról is. Úgy fogalmazott, a püspöki atyaság egyik valódi jele az, amikor egy pap tudja, hogy bizalommal kopogtathat püspöke ajtaján, és nemcsak akkor keresi őt, amikor már valamilyen problémát kell megoldani.

A levél végén XIV. Leó arra emlékeztetett, hogy a püspöki szolgálatban lesznek világos időszakok és olyan pillanatok is, amikor a pásztor saját kicsinységével szembesül. A feladata azonban ugyanaz marad: hűségesen odaadni önmagát, miközben annak gyümölcsét Istenre bízza.

Forrás: Vatican News