
Napi szent: Szűz Mária szent neve – amikor egy név a remény és a megmenekülés jelévé vált
Napi szent: Szűz Mária szent neve – amikor egy név a remény és a megmenekülés jelévé vált
Szeptember 12-én Szűz Mária szent nevét ünnepli az Egyház. Ez a nap azonban nem pusztán egy régi egyházi hagyomány emléke: Közép-Európa, benne Magyarország történelméhez is szorosan kapcsolódik.
Vannak nevek, amelyek mögött egy egész élet áll. És vannak nevek, amelyek évszázadok alatt jellé válnak. Mária neve a keresztény ember számára ilyen: egyszerre idézi fel az engedelmességet, a bizalmat, az anyai oltalmat és azt az asszonyt, aki nem értett előre mindent, ami vele történik, mégis képes volt igent mondani Isten akaratára.
Szeptember 12-én a katolikus Egyház Szűz Mária szent nevét ünnepli. Mária nevének tisztelete már a középkorban elterjedt, az ünnep azonban különös történelmi jelentőséget kapott 1683-ban.
Abban az évben az Oszmán Birodalom seregei Bécset ostromolták. A város sorsa nem csupán Ausztria ügye volt: Bécs eleste egész Közép-Európa történelmét megváltoztathatta volna. 1683. szeptember 12-én a keresztény felmentő seregek döntő győzelmet arattak a Kahlenbergnél, és felszabadították a várost. A győzelem emlékére XI. Ince pápa az egész Egyház számára elrendelte Mária szent nevének ünplését.
A történet számunkra azért is különösen fontos, mert a bécsi győzelem után fordult meg végleg a hadi helyzet ezen a vidéken. Néhány évvel később megkezdődött a török uralom alá került magyar területek visszafoglalása, 1686-ban pedig Buda is felszabadult. A kor keresztény embere mindebben nem csupán hadvezérek, katonák és politikai döntések eredményét látta, hanem Isten segítségét is, amelyért különösen Mária közbenjárásával adtak hálát.
Mária neve azonban nem azért szent, mert csatákat nyertek vele.
Hanem azért, mert arra az emberre mutat, aki egész életével Krisztusra mutatott.
A názáreti lány nem volt hadvezér, uralkodó vagy hatalommal bíró személy. Nem rendelkezett hadsereggel, vagyonnal, földi befolyással. Mégis az ő kimondott igenjén keresztül lépett be Isten Fia az emberi történelembe.
Talán ezért is maradt meg Mária neve annyi nemzedék számára kapaszkodóként. Nem valamiféle mágikus szóként, hanem annak emlékeztetőjeként, hogy a félelemnél létezik erősebb bizalom, a kiszolgáltatottságnál erősebb hit, és vannak helyzetek, amikor az ember nem látja előre az út végét, mégis képes megtenni a következő lépést.
Mai útravaló
Nem kell mindig tudnunk, hogyan oldódik meg minden. Mária sem tudta. Nem kapta meg előre élete teljes forgatókönyvét, csak azt tudta, hogy kiben bízik.
Néha nekünk is ennyi jut.
És néha éppen ennyi elég.
Szűz Mária, Isten Anyja, könyörögj értünk, hogy akkor is legyen erőnk igent mondani a jóra, amikor még nem látjuk, hová vezet az út.





