A közvetlen veszély enyhült, a paksi vízszintemelő műtárgy építése viszont folytatódik. Most kezdődik az a része a történetnek, amelyről eddig jóval kevesebb szó esett: mi történik a Dunával, ha elmúlik a vészhelyzet?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A paksi védekezés új szakaszba lépett. Az elsüllyesztett bárkákat kivonják, mert a kőből épülő vízi műtárgy már önmagában jobban emeli a Duna vízszintjét. Ez jó hír az atomerőműnek, de a történet ezzel nem zárul le. Sőt. Most válik igazán fontossá a kérdés: mi lesz a Dunába épített fenékküszöbbel, amikor már nem rendkívüli helyzetben kell vizet biztosítani Pakshoz?
A paksi történet egyik leglátványosabb fejezete véget érhet.
Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter pénteken közölte: kivonhatják a Dunából a korábban elsüllyesztett bárkákat. Nem azért, mert már nincs szükség a vízszint emelésére, hanem mert a két part felől épülő kőmű hatékonyabban duzzasztja vissza a folyót.
A bárkákat nem küldik haza. A víz kieresztése után az építkezésben kapnak új feladatot: a jobb part közelében róluk is követ szórhatnak a mélyebb vízbe.
Vagyis Paksnál nem visszavonulás történik. A rögtönzött vészmegoldást felváltja a műtárgy. És innentől egészen más kérdéseket kell feltenni.
A bárka ideiglenes volt. A fenékküszöb?
Amikor augusztus 12-én a kormány a rendkívül alacsony dunai vízállás miatt elrendelte a beavatkozást, két megoldás indult egyszerre. Az egyik a két, egyenként 80 méteres bárka. Ezeket szükség esetén keresztbe fordítva, irányítottan süllyesztették le, hogy emeljék a vízszintet a paksi hidegvíz-csatorna térségében.
A másik már más léptékű: a folyó medrébe épülő kőmű, a fenékküszöb. A tervek szerint a mű lezárásához mintegy 27 ezer köbméter kőre lehet szükség, az építését eredetileg nagyjából harminc napra becsülték.
Most pedig ott tartunk, hogy a félkész műtárgy a közlés szerint nagyobb vízszintemelő hatást fejt ki, mint a bárkák. Műszakilag siker. De közben azt is jelenti, hogy a Dunában egy egyre jelentősebb építmény jön létre.
Nem csak Paks előtt változik meg a víz
A fenékküszöb nem kapcsoló, amit a veszély elmúltával egyszerűen kikapcsolnak. Megváltoztatja a folyó hidraulikai viszonyait.
Baranya Sándor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezetője a 24.hu-nak arról beszélt, hogy kisvízi helyzetben a fenékküszöb vízszintemelő hatása felvízi irányban akár 10–15 kilométeres szakaszon is érzékelhető lehet. Közvetlenül a műtárgynál a vízszint emelkedése meghaladhatja a fél métert, az áramlási sebesség pedig mérséklődhet. Nagyobb vízhozamnál ez a hatás fokozatosan csökken.
Ez önmagában még nem jelenti, hogy a beavatkozás káros. Azt viszont igen, hogy nem kizárólag az atomerőmű hidegvíz-csatornájáról beszélünk. Ha megváltozik a vízszint és az áramlás, annak hidrológiai és ökológiai következményeit is vizsgálni kell.
A WWF által megfogalmazott aggályok például arra hívták fel a figyelmet, hogy miközben a műtárgy felvízi oldalán magasabb vízszint alakulhat ki, az alvízi szakasz hatásait külön is értékelni kell.
Pontosan ezért lesz érdekes, mi következik a veszélyhelyzet után.
Előbb épült, utána jön az engedélyezés egy része.
A paksi beruházás rendkívüli jogi helyzetben valósul meg. A kormány kiemelt beruházássá nyilvánította a fenékküszöb megépítését, és lehetővé tette, hogy a munkálatok a szokásos vízjogi létesítési engedély megszerzése nélkül megkezdődjenek.
Ez nem jelenti, hogy a környezetvédelmi és hatósági kérdések eltűntek. Egy részük utólag következik. A rendelet szerint a Natura 2000 hatásbecslést is tartalmazó környezetvédelmi felülvizsgálat alapján a környezetvédelmi működési engedélyt szeptember 30-ig kell kérelmezni. A vízjogi létesítési engedély alól mentesített beruházásra pedig október 15-ig fennmaradási engedélyt kell kérni.
Ez a következő hetek egyik legfontosabb paksi története lehet. Nem az, hogy hány teherautó követ vittek még a Dunához. Hanem az, mit mutat majd a környezetvédelmi felülvizsgálat.
Ideiglenes megoldásból tartós infrastruktúra?
Ez a kérdés egyelőre nyitott. A bárkáknál egyértelmű volt a helyzet: rendkívüli eszközként kerültek a folyóba, és most, hogy nincs rájuk ugyanabban a szerepben szükség, kiemelik őket. A több tízezer köbméter kőből épülő mederküszöb azonban egészen más. Ha elkészül, nem lehet egyik napról a másikra eltüntetni.
Ezért előbb-utóbb választ kell kapnunk arra is, hogy milyen időtávra tervezik a műtárgyat. Változatlan formában marad? Átalakítják? Visszabontják egy részét? Vagy a mostani energiaválság nyomán Paks tartós vízbiztonsági infrastruktúrájának része lesz?
Ezek nem akadékoskodó kérdések. Egy ekkora dunai beavatkozásnál pontosan ezeket kell feltenni.
Paks megmutatta, hogy már nem elég a következő hetet megoldani
A fenékküszöb most azt a feladatot teljesíti, amelyért építik: segít elegendő vízszintet biztosítani a Paksi Atomerőmű számára. Ez az azonnali probléma. De az elmúlt hetek ennél nagyobb kérdést tettek az asztalra.
Mi történik akkor, ha a rendkívül alacsony dunai vízállás nem egyszeri esemény? Újabb fenékküszöb? Újabb vészbeavatkozás? Vagy el kell kezdeni hosszú távon újragondolni Paks hűtővízellátását, a magyarországi vízgazdálkodást és az energiatermelés alkalmazkodását a szélsőségesebb hidrológiai helyzetekhez?
A bárkákat most ki lehet emelni.
A kérdéseket nem.
