Katonák az utcákon, őszirózsák a sapkákon, ünneplő tömegek és fegyverropogás. 1918. október 31-én Budapest olyan történelmi fordulatot élt át, amely alapjaiban változtatta meg az ország sorsát. Miközben Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését ünnepelték, a főváros másik pontján fegyveresek meggyilkolták Tisza István egykori kormányfőt. A remény és az erőszak ugyanazon a napon találkozott a széthulló Monarchia fővárosában.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
1918 őszén az Osztrák–Magyar Monarchia már az összeomlás szélén állt. Az első világháború négy éve kimerítette az országot, a frontokról egyre rosszabb hírek érkeztek, a hátországban pedig nőtt az elégedetlenség.
Október 17-én Tisza István korábbi miniszterelnök a parlamentben már nyíltan elismerte a vereséget:
„Ezt a háborút elvesztettük.”
A Magyar Nemzeti Levéltár történeti összeállítása szerint október végére a politikai válság is elmélyült. Wekerle Sándor kormánya lemondott, miközben Károlyi Mihály vezetésével megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, amely az ország függetlenségét, demokratikus reformokat és mielőbbi békét követelt.
Az őszirózsák forradalma
Október 30-án Budapest utcáit tüntetők lepték el. Katonák, munkások és civilek követelték, hogy Károlyi Mihály kerüljön a kormány élére.
A katonák közül sokan letépték sapkájukról a császári jelvényt, és helyére őszirózsát tűztek. Innen kapta nevét az őszirózsás forradalom.
A Nemzeti Filmintézet korabeli felvételekre és beszámolókra épülő kronológiája szerint az Astoria szálló előtt, ahol a Nemzeti Tanács működött, mintegy 15 ezer katona gyűlt össze.
A következő órákban a forradalmárok elfoglalták a főváros fontosabb középületeit, a postát, a telefonközpontokat és a katonai parancsnokságot.
Mire október 31-én felkelt a nap, a főváros feletti tényleges ellenőrzés már nagyrészt a Károlyi vezette Nemzeti Tanács kezében volt.
Reggel új miniszterelnök, délután gyilkosság
Október 31-én reggel József főherceg, IV. Károly király megbízottjaként, miniszterelnökké nevezte ki Károlyi Mihályt.
A kinevezés hírére ünneplő tömegek lepték el Budapest utcáit. Sokan úgy érezték, hogy a háborúval együtt a régi politikai rendszernek is vége, és egy szabadabb Magyarország születhet.
A történelmi fordulatnak azonban sötét oldala is volt.
Aznap késő délután fegyveres katonák jelentek meg Tisza István egykori miniszterelnök Hermina úti otthonánál, a Róheim-villánál.
Tiszát sokan a háborús politika egyik legfontosabb képviselőjének és a háborús szenvedések felelősének tartották. A volt kormányfő a fenyegetések ellenére Budapesten maradt.
A katonák behatoltak az épületbe, majd agyonlőtték.
A Magyarságkutató Intézet történeti beszámolója szerint a merénylet pontos körülményei és az elkövetők személye körül máig vannak tisztázatlan kérdések.
Tisza halála azonban azonnal jelképes jelentőséget kapott: miközben az utcákon az új korszakot ünnepelték, a régi politikai világ egyik meghatározó alakja erőszakos halált halt.
Egy ország, amely még nem tudta, mi vár rá
A Magyar kronológia október 31-i összefoglalója szerint ezen a napon megalakult Károlyi koalíciós kormánya is, amelynek tagjai még IV. Károly királyra tettek esküt.
Ez jól mutatja az átmenet ellentmondásait: a forradalom győzött, de az államforma még nem változott meg. A köztársaságot csak november 16-án kiáltották ki.
Közben a Monarchia területén egymás után alakultak meg az önálló nemzeti államok. Csehszlovákia október 28-án jelentette be létrejöttét, a délszláv területeken pedig szintén felgyorsult az elszakadás.
Az 1918. október 31-i budapesti ünneplők közül sokan még abban bíztak, hogy a háború végével egy függetlenebb, demokratikusabb és békésebb ország születhet. A következő hónapok azonban újabb válságokat, területi konfliktusokat és politikai fordulatokat hoztak.
Így lett 1918. október 31-e egyszerre a remény és a tragédia napja: miközben Budapest egy új korszak kezdetét ünnepelte, a történelmi Magyarország addig ismert világa már visszafordíthatatlanul átalakulóban volt.
Kép: Wikimedia Commons
