Előbb az iskolákat kellett kiüríteni, majd utasszállító repülőgépeket térítettek el, vadászgépeket riasztottak, most pedig már televíziós szerkesztőségek is bombafenyegetéseket kapnak Európa-szerte. A hatóságok eddig nem találtak robbanószerkezeteket, a fenyegetések mégis valódi félelmet, jelentős költségeket és fennakadásokat okoznak. Egyes európai vezetők már pszichológiai és hibrid hadviselés lehetőségéről beszélnek. De miért éppen iskolák, repülőgépek és hírszerkesztőségek kerülnek célkeresztbe? És mi történik egy társadalommal, ha már egyetlen fenyegető e-mail is képes felborítani a mindennapjait?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az elmúlt hetekben különös bombafenyegetési hullám söpört végig Európán. Októberben iskolák tucatjait kellett kiüríteni, november elején már utasszállító repülőgépek útvonalát változtatták meg, és vadászgépeket riasztottak. A fenyegetések legújabb célpontjai pedig a hírszerkesztőségek lettek: több európai televízió működését is megzavarták a riasztások.
A hatósági vizsgálatok eddig nem igazoltak tényleges robbanásveszélyt, az üzenetek mégis komoly fennakadásokat okoztak. Emberek százait kellett evakuálni, repülőjáratokat átirányítani, rendvédelmi és katonai egységeket mozgósítani.
Mindez egy olyan jelenségre irányítja a figyelmet, amely a modern biztonságpolitika egyik legnehezebben kezelhető kihívása: a félelemkeltés önmagában is alkalmas lehet egy társadalom mindennapi működésének megzavarására.
A fenyegetések hátterében álló személyek és esetleges kapcsolataik egyelőre ismeretlenek. Az események sorozata azonban felveti a pszichológiai és hibrid hadviselés lehetőségét. Vajon véletlenszerű, egymástól független akciókról van szó, vagy a célpontok megválasztásában is felismerhető valamilyen tudatos stratégia?
Előbb az iskolák – a félelem elérte a családokat
Október 19-én több mint hetven magyarországi oktatási intézményt érintett bombafenyegetés. A rendőrség megkezdte az iskolák ellenőrzését, miközben a szülők és pedagógusok számára a legfontosabb kérdés az volt, hogy biztonságban vannak-e a gyermekek.
A magyar rendőrség hivatalos közlése szerint robbanószert nem találtak, a Nemzeti Nyomozó Iroda azonban terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés miatt indított eljárást.
Ugyanezen a napon Észak-Írországban mintegy 160 iskola kapott hasonló figyelmeztetést, és Skóciában is érkeztek fenyegető üzenetek. Szerbiai és romániai intézmények szintén érintettek voltak. Az Euronews szerint az északír hatóságok már korán valószínűtlennek tartották a tényleges robbantás veszélyét.
De egy szülő számára ez nem feltétlenül jelent azonnali megnyugvást.
Az iskolák különösen érzékeny célpontok. Egy gyermek biztonságának kérdése az egész családot érinti, miközben az intézményeknek és a hatóságoknak akkor is reagálniuk kell, ha a fenyegetés hitelessége kétséges.
A Telex október 20-i elemzése arra hívta fel a figyelmet, hogy a tömeges, e-mailben küldött fenyegetések nem új jelenségek: hasonló akciók már 2024-ben és 2025-ben is előfordultak Európában.
Aztán a repülőgépek
November első hetében a fenyegetések a légi közlekedést érték el.
Az Associated Press november 6-i összesítése szerint kedden hét, csütörtökön tizennégy, pénteken pedig további tizenegy repülőjáratot érintő fenyegetésről számoltak be az európai hatóságok.
A járatok egy részét más repülőterekre irányították, a gépeket átvizsgálták, több országban pedig katonai vadászgépeket is bevetettek.
Magyarország sem maradt ki a sorozatból. November 6-án a magyar Gripenek három utasszállítót kísértek, amelyek Brüsszelből és Prágából indultak különböző európai célállomások felé.
A repülőgépek biztonságban landoltak, robbanószerkezeteket pedig az eddigi ellenőrzések során nem találtak.
De a légiközlekedésben már egy megalapozatlannak bizonyuló fenyegetés is jelentős következményekkel járhat.
Robert Jordan, a brit Royal United Services Institute kutatási igazgatója az AP által idézett BBC-nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy a légitársaságoknak rendkívül alacsony kockázatvállalási hajlandósággal kell működniük. Az utasok biztonsága miatt a fenyegetéseket komolyan kell venni.
Ez pedig egy olyan helyzetet teremt, amelyben az elkövetőnek nem feltétlenül kell tényleges robbanóeszközt elhelyeznie ahhoz, hogy rendkívüli intézkedéseket váltson ki.
Egyetlen bombafenyegetés is elegendő ahhoz, hogy felboruljon a légi közlekedés rendje, rendkívüli biztonsági intézkedések lépjenek életbe, és utasok százai kerüljenek bizonytalan helyzetbe.
Most már a szerkesztőségek következnek
November 6-án újabb fordulat történt.
Az ír közszolgálati RTÉ, a brit Sky és a bolgár Nova TV is biztonsági fenyegetésről számolt be.
A Reuters tudósítása szerint a dublini RTÉ épületét kiürítették, egyes műsorok helyett pedig órákon keresztül zenét és előre rögzített üzeneteket sugároztak. A bolgár Nova TV szerkesztőségét szintén átvizsgálták, de ott a műsorszolgáltatás nem szakadt meg.
A fenyegető levelek egy részét „Üzenet a Nyugatnak” tárggyal küldték el. A feladó a Mihail Andropov nevet használta, és azt állította, hogy kapcsolatban áll a repülőgépeket korábban megfenyegető csoporttal.
A Reuters ugyanakkor nem tudta igazolni sem a feladó személyazonosságát, sem a levelek eredetét, sem azt, hogy valóban ugyanazok álltak-e a repülőgépes fenyegetések mögött.
A szerkesztőségek célba vétele azonban önmagában is figyelemre méltó.
A média nem pusztán egy újabb intézmény a sok közül. A hírszolgáltatás fontos szerepet játszik abban, hogyan értesül a társadalom a veszélyhelyzetekről.
Ha egy televízió működését is megzavarják, az egyszerre járhat közvetlen fennakadással és jelentős nyilvánossággal.
Felmerül tehát a kérdés: vajon a fenyegetések célja nemcsak a félelem kiváltása, hanem annak minél szélesebb körű terjesztése is lehet?
Miért lehet ilyen hatékony a pszichológiai hadviselés?
A NATO hibrid fenyegetésekről szóló hivatalos ismertetője szerint az ilyen műveletek hagyományos katonai eszközök nélkül is képesek destabilizálni egy társadalmat.
A módszerek között szerepelhet a megtévesztés, a propaganda, a szabotázs és az intézményekbe vetett bizalom gyengítése.
A hibrid fenyegetések egyik sajátossága, hogy a politikai, információs, gazdasági és biztonsági eszközöket összehangoltan is alkalmazhatják.
A pszichológiai hatás lényege pedig nem feltétlenül a közvetlen fizikai pusztítás.
A cél lehet a bizonytalanság növelése, a mindennapi működés megzavarása, a hatóságok túlterhelése vagy annak az érzésnek a kialakítása, hogy az állam nem képes maradéktalanul garantálni a biztonságot.
Lehet, hogy éppen a reakció a valódi cél?
Mark Rowley, a londoni Metropolitan Police vezetője a The Guardian beszámolója szerint felidézte az északír konfliktus idején alkalmazott, rendkívül olcsó telefonos bombafenyegetéseket.
A módszer lényege az volt, hogy egyetlen bejelentés is komoly fennakadást okozhatott.
Rowley szerint a mai hatóságoknak meg kell tanulniuk úgy alkalmazkodni az interneten keresztül érkező fenyegetésekhez, hogy közben ne reagáljanak aránytalanul minden egyes üzenetre.
Ez a biztonságpolitika egyik legnehezebb dilemmája.
Ha egy fenyegetést figyelmen kívül hagynak, és az valódinak bizonyul, annak tragikus következményei lehetnek.
Ha viszont minden fenyegetés teljes körű rendkívüli intézkedéseket vált ki, akkor viszonylag egyszerű eszközökkel is jelentős erőforrásokat lehet lekötni.
A támadónak így nem feltétlenül kell legyőznie egy ország védelmi rendszerét. Elég lehet arra kényszerítenie, hogy újra és újra működésbe lépjen.
Ki állhat a fenyegetések mögött?
A novemberi esetekkel kapcsolatban felmerült az orosz kapcsolatok lehetősége is.
Egyes fenyegető levelekben egy Oroszországban korábban betiltott szélsőjobboldali mozgalom neve jelent meg, más üzenetek pedig szovjet történelmi utalásokat tartalmaztak.
A Reuters és az AP egyaránt hangsúlyozta, hogy a fenyegetések eredete tisztázatlan. Nem zárható ki az összehangolt művelet, de az sem, hogy az üzeneteket különböző elkövetők, utánzók vagy szándékosan félrevezető szereplők küldték.
Moszkva visszautasította a szélesebb európai hibrid támadásokkal kapcsolatos vádakat.
José Manuel Albares spanyol külügyminiszter ugyanakkor november 6-án a Reuters által is ismertetett nyilatkozatában úgy vélte, hogy a fenyegetések mintázata hibrid agresszióra és pszichológiai hadviselésre utalhat.
Az európai hatóságoknak azonban továbbra is vizsgálniuk kell, valóban összefüggnek-e az események.
Ez különösen fontos, mert az elhamarkodott következtetések és a bizonyítatlan vádak maguk is hozzájárulhatnak a bizonytalanság fokozásához.
A legnagyobb veszély talán az, amit a fenyegetések után érzünk
A modern társadalmak működése jelentős részben a bizalomra épül. Arra a természetesnek vélt biztonságérzetre, amely lehetővé teszi, hogy gyermekeinket aggodalom nélkül engedjük iskolába, repülőre szálljunk, vagy bízzunk abban, hogy a hírszolgáltatás rendkívüli helyzetekben is zavartalanul működik.
Ha azonban éppen ezek az intézmények válnak sorozatos fenyegetések célpontjaivá, az akkor is megrendítheti a biztonságérzetünket, ha a hatóságok végül nem találnak valódi veszélyforrást.
Micheál Martin ír miniszterelnök november 6-án éppen erre figyelmeztetett: az ilyen akciók viszonylag egyszerű eszközökkel képesek megzavarni a társadalom működését, miközben félelmet és szorongást keltenek az emberekben.
A mostani fenyegetéshullám mögött egyelőre nem sikerült bizonyítani, hogy összehangolt művelet állna. Az események azonban egy olyan veszélyre mutatnak rá, amellyel Európának egyre komolyabban kell számolnia. A modern társadalmak működését ugyanis nemcsak tényleges támadásokkal, hanem a veszély folyamatos lehetőségének fenntartásával is meg lehet zavarni.
