Különleges ünnep ez, hiszen az egyházi naptár a szentek esetében rendszerint nem földi születésükre, hanem haláluk, vagyis mennyei születésük napjára emlékezik. Jézus Krisztus mellett azonban Keresztelő Szent János és Szűz Mária földi születését is külön ünnepli az Egyház.

Máriáról a Szentírás nem mondja el, mikor és hol született, még szülei nevét sem az evangéliumokból ismerjük. A keresztény hagyomány szerint édesapja Joachim, édesanyja Anna volt; nevüket a második századi Jakab ősevangéliuma őrizte meg.

A jeruzsálemi hagyomány Mária születési helyét a Bethesda fürdő közelében tisztelte. Már az első keresztény századokban templom épült ezen a helyen, és annak felszentelési évfordulójához kapcsolódott szeptember 8-án Mária születésének ünnepe. Nyugaton az ünnep a kora középkorban terjedt el, Rómában pedig I. Sergius pápa idején vált meghatározóvá.

De miért ünnepel az Egyház egy gyermek születését, akiről akkor még senki nem tudhatta, milyen szerepet kap majd az üdvösség történetében?

Talán éppen ezért.

Mert Isten legnagyobb dolgai sokszor úgy kezdődnek, hogy a világ észre sem veszi őket.

Megszületik egy gyermek egy családban. Nincs körülötte ünneplő tömeg, nincs hír, nincs látványos jel. Mégis az ő igenjén keresztül érkezik majd közénk Krisztus.

Mária születésének ünnepe ezért valójában a remény ünnepe is. Annak a reményé, hogy Isten akkor is munkálkodik, amikor mi még semmit nem látunk abból, amit készít.

A keresztény hagyomány Máriát gyakran a hajnalhoz hasonlítja: ahogyan a hajnal első fénye már jelzi a közelgő napot, úgy Mária születése is Krisztus eljövetelének közeledtét jelzi.

Kisboldogasszony napja különösen mélyen beépült a magyar vallásos hagyományba. Régen sok helyen hajnalban kimentek a szabadba, hogy megvárják a napfelkeltét. A hagyomány szerint ezen a reggelen az ember a felkelő nap fényében Mária és az angyalok örömét kereste. Kisboldogasszony országszerte kedvelt búcsúnap lett, magyar elnevezése pedig már évszázadok óta jelen van nyelvünkben és vallásosságunkban.

Ez az ünnep talán arra is figyelmeztet bennünket, milyen keveset tudunk arról, milyen jelentősége lesz egy-egy életnek.

Egy megszülető gyermekben még senki sem látja mindazt, amivé felnőve válik. Nem tudjuk, kinek lesz támasza, kinek ad majd reményt, kit szeret, milyen terhet hordoz, vagy milyen feladatra hívja őt Isten.

Mária életének kezdetén sem lehetett mindezt látni.

Isten azonban már látta.

Kisboldogasszony ünnepén ezért hálát adhatunk nemcsak Szűz Máriáért, hanem minden életért, amelynek történetét mi még nem ismerjük.

És kérhetjük őt, segítsen bennünket abban az egyszerű, mégis sokszor nehéz mondatban, amely egész életét meghatározta:

legyen meg Isten akarata.