Olivier Grondeau két és fél éven át tartó önkényes iráni fogságát követően írásban dolgozta fel a rácsok mögött töltött első időszakot. Az L’Iconoclaste kiadónál megjelenő kötetben a szerző arra keresi a választ, miként adhat szellemi kapaszkodót a művészet és a szépség a legmélyebb sötétségben is.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Olivier Grondeau harmincas éveiben járó francia utazó, költő és egykori könyvesbolti eladó volt, amikor 2022. október 12-én Shirazban letartóztatták. Autóstoppal járta a világot, telefon nélkül, kevés pénzzel, turistavízummal. Lahore felé tartott, onnan Indiába akart menni. A városban, ahol Háfez sírja áll, egy fogadóban négy rendőr jelent meg. Elvitték a útlevelét, bekötötték a szemét, és a hírszerzés celláiba vitték. Kémkedéssel vádolták – abban a hónapban, amikor Mahsa Amini halála után az egész országot ellepték a „Nő, élet, szabadság” tüntetések.
A francia hatóságok és a család szerint ártatlan volt. Az iráni bíróság később öt év börtönre ítélte „információgyűjtés ellenséges kémelhárítás számára” címén. Grondeau 887 napot töltött fogságban: először 72 napot titkos őrizetben, majd Shiraz és a hírhedt teheráni Evin börtönében. 2025. március 17-én, Nowruz idején szabadult, és hazatért Franciaországba. Emmanuel Macron akkor azt írta: Grondeau szabad, a szerettei között van – de Cécile Kohler és Jacques Paris ügyében a küzdelem folytatódik.
A Joseph dans la nuit (L’Iconoclaste, 2026. augusztus 20.) nem a teljes 29 hónapot meséli el. A könyv a legelső, legbizonytalanabb 72 napot bontja 72 rövid fejezetre: a titkos őrizetet, mielőtt átkerült volna a rendes börtönbe. A cím Háfez versére utal. A rabtársak Józsefnek, Juszufnak nevezték: a Koránban és a Bibliában a kútba vetett ifjú, aki nem tudja, kijön-e valaha, de tudja, hogy semmit sem követett el.
Grondeau nem vádiratot ír. Nem gyűlöletről, nem kínzásleltárról szól a szöveg. Azt vizsgálja, mi marad meg, amikor elveszik a szabadságot, a hírt, a jövőt. A cellában verseket mondott – Nervalt, perzsa költészetet. Filmet vetített a falra a fejében, néha a többiekkel együtt, mintha popcorn is lenne. Dalokat énekelt, Britney Spearst is. Álmaiban a szeretteit hívta. Joghurtosfedéllel egy-egy szót írt a falra, naponta egyet. A képzelet lett a kijárat.
A francia sajtó a 2026-os irodalmi évad egyik különös hangjaként emlegeti a könyvet. Nem klasszikus fogoly tanúságtétel, nem sem sem puszta útleírás. Sokan a Goncourt első listáján látták. A recenziók a hangot emelik ki: költői, szinte könnyű, harag nélkül – és éppen ezért súlyos. Grondeau később azt mondta: minden mondatot úgy csiszolt, hogy az olvasó a nappalijában is a cellában legyen vele.
A történet tágabb kerete az, amit Párizs „állami túsztartásnak” nevez: külföldieket tartanak fogva, hogy alkupozíciót szerezzenek. Grondeau ügye sokáig névtelen maradt. 2025 januárjában, kimerülten, hangüzenetben lépett a nyilvánosság elé. Azt mondta: politikai zsarolás áldozata. Két hónappal később hazatérhetett. A könyv nem zárja le a történetet, csak az első alagutat mutatja meg – azt a szakaszt, amikor még azt sem tudta, él-e a családja számára.
A Joseph dans la nuit végső állítása egyszerű és kemény: a testet be lehet zárni. A szavakat, a verseket, a belső mozit nem. A sötétségben is marad valami, ami nem adja meg magát.
