
Uram, taníts szeretni a hétköznapokban
Uram, taníts szeretni a hétköznapokban
Nem mindig nagy dolgokra van szükség ahhoz, hogy jobbá tegyünk egy napot. A szeptember 5-i napi imában azért kérjük Istent, hogy vegyük észre egymást, és tudjunk szeretni a legegyszerűbb hétköznapi helyzetekben is.
Uram,
köszönöm ezt az új reggelt. Köszönöm, hogy ma is felébredhettem, hogy vannak feladataim, emberek, akik számítanak rám, és új lehetőség arra, hogy egy kicsivel több jót hagyjak magam után, mint amennyit tegnap sikerült.
Sokszor azt gondolom, hogy a szeretethez nagy dolgok kellenek. Különleges alkalmak, nagy szavak, látványos gesztusok. Pedig Te újra és újra megmutatod, hogy a szeretet legtöbbször egészen csendesen érkezik: egy türelmes válaszban, egy telefonhívásban, egy elvégzett feladatban, egy ölelésben, vagy abban, hogy észrevesszük azt, aki mellett mások elmennek.
Uram, adj ma figyelmes szemet, hogy meglássam, kinek van szüksége rám. Adj türelmet ahhoz, akivel nehéz. Adj szelídséget akkor is, amikor egyszerűbb lenne visszavágni, és adj erőt ahhoz, hogy ne csak beszéljek a szeretetről, hanem meg is tegyem azt, amit megtehetek.
Őrizd a családomat, azokat, akiket szeretek, és azokat is, akik ma magányosan ébrednek. Légy közel a betegekhez, a fáradtakhoz, a gyászolókhoz, a reményvesztettekhez és mindazokhoz, akik úgy érzik, senki sem veszi észre őket.
Taníts arra, hogy ne akarjam mindig megváltoztatni az egész világot. Elég legyen ma annak az egy embernek könnyebbé tenni a napját, akit mellém adsz.
És amikor este visszanézek erre a napra, hadd tudjam azt mondani: talán nem tettem nagy dolgokat, de ahol tudtam, szerettem.
Ámen.





