Egy alkotmánybírósági döntésnek néha éppen az a legfontosabb mondata, amit a testület nem mondott ki.

A 2026. augusztus 14-én közzétett 1384/2026. (VIII. 14.) AB végzésben az Alkotmánybíróság hatáskörének hiányára hivatkozva, érdemi vizsgálat nélkül utasította vissza a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokra, vagyis a KEKVA-kra vonatkozó alaptörvény-módosítás elleni indítványt.

Nem állapította meg, hogy a rendelkezés alkotmányos. Azt sem mondta ki, hogy sérti az Alaptörvényt. Tartalmilag egyszerűen nem vizsgálta meg.

Ez a döntés lényege.

Aki ebből azt a címet írja, hogy az Alkotmánybíróság „alkotmányosnak találta” a szabályt, többet állít annál, ami a végzésben szerepel. A testület a vizsgálat kapujánál állt meg. A rendelkezés azonban ettől még hatályban marad. Az Alkotmánybíróság 1384/2026. (VIII. 14.) AB végzése

Miről rendelkezik a módosítás?

Az Alaptörvény tizenhatodik módosítása szerint a hatálybalépéskor már működő közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak átadott állami vagyon, annak hozama, valamint az eredeti vagyontárgyak helyébe lépett vagyon az alapítvány megszűnésekor ingyenesen visszaszáll az államra.

A módosítás azt is kimondja, hogy az alapítói jogokat az állam gyakorolja, az alapítói jogok gyakorlója pedig megszüntetheti az alapítványt. A működés, a megszüntetés és a közfeladatok további ellátásának részletes szabályait külön törvény határozza meg. Nemzeti Jogszabálytár – Magyarország Alaptörvényének tizenhatodik módosítása

A politikai vita egyik oldalán a közvagyon védelme áll. Az az érv, hogy az állam által átadott vagyon ne kerülhessen véglegesen ki a demokratikus ellenőrzés alól, súlyos és legitim közérdek.

A másik oldalon azonban ugyanilyen fontos alkotmányos kérdés jelenik meg: megteheti-e a mindenkori kétharmados többség, hogy már működő, pontosan azonosítható intézmények vagyoni helyzetét közvetlenül az Alaptörvényben rendezze át?

Lehet támogatni a közvagyon visszavételének célját, miközben feltesszük a kérdést, hogy az alkalmazott jogi módszer megfelel-e a jogállami követelményeknek. Egy demokráciában a cél és az eszköz alkotmányossága nem választható el egymástól.

Konkrét döntést írtak az Alaptörvénybe?

Az indítványozó országgyűlési képviselők nem egyszerűen azt állították, hogy a módosítás szerintük helytelen vagy igazságtalan.

Érvelésük lényege az volt, hogy a rendelkezés zárt, a hatálybalépéskor már azonosítható intézményi kört érint, és korábban megtörtént vagyonjuttatásokhoz kapcsol jogkövetkezményt. Emiatt szerintük inkább hasonlít egy konkrét közjogi döntéshez, mint olyan általános, jövőre irányuló normához, amelynek valóban az ország alkotmányában van a helye.

A felvetés tehát nem pusztán az volt, hogy helyes-e a szabály. Hanem az, hogy egyáltalán valódi alkotmánymódosításnak tekinthető-e.

Elég-e valamit alaptörvény-módosításnak nevezni ahhoz, hogy az valóban azzá váljon? Vagy meg kell vizsgálni azt is, hogy általános alkotmányos szabály született-e, esetleg egy konkrét politikai és vagyoni döntést emeltek alkotmányos szintre?

A többség szerint ez már tartalmi vizsgálat lenne

Az Alkotmánybíróság többsége szerint az Alaptörvény és annak módosításai kizárólag a megalkotásukra és kihirdetésükre vonatkozó, az Alaptörvényben meghatározott eljárási követelmények alapján vizsgálhatók.

Ilyen kérdés lehet például az előterjesztésre való jogosultság, a szükséges szavazati arány, az aláírás vagy a kihirdetés szabályszerűsége.

Az indítványozók ezzel szemben a módosítás tárgyát, időbeli hatását és normatív jellegét vitatták. A többség ezt már tartalmi kifogásnak minősítette, ezért az indítványt hatáskör hiányában, érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

A végzés következménye világos: ha az Országgyűlés a megfelelő eljárásban és a szükséges többséggel fogad el valamit alaptörvény-módosításként, az AB ebben az ügyben nem vizsgálta tovább, hogy a rendelkezés alkotmányjogi természetét tekintve valóban odaillik-e az Alaptörvénybe.

Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a szabály helytelen. Azt jelenti, hogy tartalmi alkotmányosságára nem kaptunk választ.

Polt Péter és Handó Tünde különvéleményt írt

A többségi döntéssel Handó Tünde és az Alkotmánybíróság elnöke, Polt Péter sem értett egyet. Mindketten úgy vélték, hogy a testületnek foglalkoznia kellett volna az alkotmányos alapkérdéssel.

Handó Tünde szerint annak eldöntése, hogy a kifogásolt rendelkezés megfelel-e a jogi norma alapvető követelményeinek, maga is vizsgálatot igényel. Ehhez szükségképpen bele kell nézni a szabály tartalmába, ez azonban még nem azonos annak eldöntésével, hogy a norma politikailag helyes vagy tartalmilag alkotmányos-e.

Polt Péter különvéleményének lényege, hogy előbb azt kellett volna tisztázni: a vitatott rendelkezés alkotmányjogi természetét tekintve valóban az alkotmánymódosító hatalom gyakorlásának minősül-e. Csak ezután lehetett volna arra hivatkozni, hogy az Alaptörvény módosításának tartalmát a testület nem vizsgálhatja.

Másként fogalmazva: a jogalkotó önminősítése nem feltétlenül helyettesítheti az alkotmányos minősítést.

A különvélemények nem változtatják meg a végzés jogi következményét. Megmutatják azonban, hogy a testületen belül is komoly vita volt arról, hol húzódik az alkotmánymódosító többség és az alkotmányos ellenőrzés közötti határ.

A történet nem zárult le

Az indítványozók a kapcsolódó, európai uniós forrásokhoz való hozzáférés érdekében elfogadott 2026. évi XVIII. törvényt is megtámadták. Az Alkotmánybíróság ezt a kérelmet elkülönítette, ezért annak alkotmányosságáról a most közzétett végzés nem döntött. A törvényi szabályozást külön eljárásban kell elbírálni.

Nem állítható tehát, hogy az AB véglegesen jóváhagyta volna a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó teljes jogi átalakítást.

A mostani végzés mégis túlmutat az alapítványi vagyon sorsán. Arról szól, milyen korlátai vannak az alkotmánymódosító többségnek, és ki állapíthatja meg, ha egy konkrét politikai döntést alkotmányos szabálynak neveznek el.

A közvagyont vissza lehet venni. A korábbi hatalom döntéseit felül lehet vizsgálni. Egy demokráciában azonban nemcsak a cél számít, hanem az út is.