Egyre komolyabb kérdések merülnek fel az ügynökakták november 4-i nyilvánosságra hozatalának körülményeiről. Borvendég Zsuzsanna történész belső információkra hivatkozva azt állítja, hogy a levéltár vezetése már hónapokkal korábban jelezte Ruff Bálintnak és a kormányzati szereplőknek: a dokumentumok ebben a formában történő közzététele szakmailag aggályos.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A Magyar Jelen műsorában ennél súlyosabb állítások is elhangzottak, miközben a levéltári dolgozók érdekképviselete külön közleményben beszélt politikai nyomásgyakorlásról. A kérdés immár nem csupán az, hogyan kerülhetett 164 megfigyelt ember tévesen az ügynökök közé, hanem az is, kik és milyen figyelmeztetések ismeretében döntöttek a nyilvánosságra hozatalról.
A figyelmeztetések állítólag már hónapokkal korábban elhangzottak
A Magyar Jelen november 10-i, Virághalmy Sarolta szerkesztésében készült műsora szerint az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársai és vezetői hónapokon keresztül jelezték, hogy az ügynökakták közzétételét további szakmai feldolgozásnak kellene megelőznie.
A műsor ismertetője egyenesen azt állítja, hogy Ruff Bálint, a Miniszterelnökséget vezető miniszter személyesen kényszerítette ki a közzétételt.
Borvendég Zsuzsanna történész, a Mi Hazánk európai parlamenti képviselője – aki hosszú éveken át dolgozott az állambiztonsági levéltárban – belső információkra hivatkozva beszélt a döntés előzményeiről.
Elmondása szerint a levéltár vezetése informális egyeztetéseken próbálta meggyőzni Ruff Bálintot és munkatársait arról, hogy a tervezett közzététel szakmailag nem megfelelő.
A figyelmeztetések azonban állítása szerint nem vezettek eredményre.
Borvendég a levéltár vezetését sem mentette fel: úgy véli, a szakembereknek nyilvánosan is jelezniük kellett volna kifogásaikat, ahelyett hogy végrehajtják a vitatott döntést.
Az állítások súlyát az adja, hogy nem utólag felismert technikai problémákról, hanem állítólag előre jelzett szakmai kockázatokról van szó.
A személyes utasításról és az előzetes egyeztetések pontos tartalmáról ugyanakkor egyelőre nem ismertek nyilvánosan ellenőrizhető dokumentumok.
A szakszervezet szerint politikai kérésre sürgették az akták kiadását
A történész nyilatkozatával egy időben a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete is megszólalt.
A KKDSZ november 10-i közleményében arról írt, hogy információik szerint kifejezetten politikai kérésre, a Tisza Párt vállalásának teljesítése érdekében került sor az állambiztonsági iratok gyors nyilvánosságra hozatalára.
Az érdekképviselet kiállt a levéltár szakemberei mellett, és arra figyelmeztetett, hogy a politikai döntéshozók beavatkozása a tudományos és levéltári munkába akár visszafordíthatatlan károkat okozhat.
A szakszervezet álláspontja különösen azért jelentős, mert a történtek után a levéltári munkatársak szakmai felelőssége is a közéleti vita részévé vált.
Csakhogy ha a politikai határidőket a szakmai előkészítés elé helyezték, akkor a felelősség kérdése nem állhat meg az adatbázist működtető intézménynél.
Miért ragaszkodtak november 4-éhez?
A kormány számára az ügynökakták megnyitása fontos politikai vállalás volt. Magyar Péter korábban is hangsúlyozta, hogy a kommunista állambiztonsági múlt feltárását mielőbb el kell végezni.
A nyilvánosságra hozatal eredeti határideje október 22. volt, ezt később november 4-re módosították.
Az ÁBTL főigazgatójának korábbi tájékoztatása szerint a mágnesszalagok adatai október elején érkeztek meg, így a levéltárnak rendkívül rövid idő állt rendelkezésére az adatok feldolgozására.
Ez önmagában nem bizonyítja a politikai beavatkozást. A határidők és a szakmai előkészítésre rendelkezésre álló idő azonban indokolttá teszik annak vizsgálatát, hogy milyen kockázatokkal számoltak a döntéshozók.
164 ember becsülete került veszélybe
Az adatbázis hibája Lezsák Sándor ügyével vált országosan ismertté.
A politikus nevét a nyilvános rendszer hálózati személyként tüntette fel, miközben a levéltár későbbi tájékoztatása szerint valójában megfigyeltként szerepelt az állambiztonsági nyilvántartásban.
A hiba további 163 embert érintett.
A történtek után Cseh Gergő Bendegúz főigazgató felajánlotta lemondását. Magyar Péter miniszterelnök bocsánatot kért a tévesen szerepeltetett személyektől, ugyanakkor visszautasította a kormány közvetlen felelősségét.
Arra hivatkozott, hogy az ÁBTL az Országgyűlés felügyelete alatt működik.
A parlamenti felügyelet ténye azonban nem válaszolja meg azt a kérdést, hogy történt-e kormányzati sürgetés vagy beavatkozás az adatközlés előkészítésébe.
A történelmi igazságtétel nem lehet újabb megbélyegzés
A Magyar Jelen műsorában Borvendég Zsuzsanna és Kötter Tamás író a közzététel társadalmi következményeiről is beszélt.
A műsor ismertetője szerint a megszólalók olyan szándékot is tulajdonítottak a kormányzatnak, amely az 1956-os áldozatok és a vidéki közösségek megbélyegzésére irányult volna.
Ez rendkívül súlyos politikai állítás, amelynek tudatos, előre megtervezett szándékra vonatkozó részét a jelenleg ismert bizonyítékok nem támasztják alá.
A téves listázás társadalmi következményei azonban ettől függetlenül is valós problémát jelentenek.
A kommunista állambiztonság dokumentumaiban szereplő személyek között különbséget kell tenni a ténylegesen együttműködők, a beszervezési kísérletek érintettjei, a kényszer alatt állók és a megfigyeltek között.
Egy név puszta szerepeltetése nem bizonyít ügynöki tevékenységet.
Éppen ezért indult el november 5-én a Blista.hu kezdeményezés, amely ingyenes jogsegélyt kíván nyújtani a megalapozatlanul megbélyegzett embereknek, és szükség esetén jogi eljárásokat is kezdeményezne.
Nem mindenki volt ügynök, akit annak neveznek.
Ez nemcsak történészi, hanem emberi és jogi kérdés is.
Ki vállalja a politikai felelősséget?
Borvendég Zsuzsanna állításai és a levéltári dolgozók szakszervezetének közleménye után Ruff Bálint szerepének tisztázása közérdekű ügy.
A miniszternek érdemes lenne nyilvánosan válaszolnia arra, kapott-e előzetes szakmai figyelmeztetéseket, kik vettek részt az egyeztetéseken, és milyen szerepe volt a közzététel időpontjának meghatározásában.
Ugyanígy szükséges tisztázni, hogy a levéltár szakmai vezetése milyen kifogásokat fogalmazott meg, és azok eljutottak-e a politikai döntéshozókhoz.
Az informatikai hiba elismerése és a bocsánatkérés szükséges lépés volt, de nem helyettesíti a döntési folyamat feltárását.
Ha valóban előre figyelmeztették a kormányt, az a politikai felelősség kérdését is felveti. Ha pedig az állítások nem felelnek meg a valóságnak, azt dokumentumokkal és egyértelmű válaszokkal lehet tisztázni.
A felelős kormányzás nem azt jelenti, hogy egy hiba után gyorsan megtalálják, ki vállalja a következményeket. Hanem azt, hogy azt is feltárják: ki hozta meg azokat a döntéseket, amelyek a hibához vezettek.
Az ügynökakták ügyében most erre vár választ a nyilvánosság.
Források: Magyar Jelen – Virághalmy Sarolta műsora; Telex – A KKDSZ közleménye; Revans – Borvendég Zsuzsanna nyilatkozata; Szegeder – A határidők és a levéltári feldolgozás
