Hatvanhat évvel ezelőtt három kutató napra pontosan kiszámolta az emberiség matematikai végpontját: 2026. november 13-át. A dátum holnap elérkezik, ráadásul éppen péntek 13-án. A tudományos tanulmány valódi, a számítás azonban egészen mást jelent, mint amit a világvégéről szóló hírek sugallnak. Egy biztos: az emberiség már jó néhány biztosra ígért apokalipszist túlélt.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Van valami egészen bájos abban, ahogyan az emberiség időről időre meggyőződik arról, hogy most már aztán tényleg vége mindennek.
Volt már világvége az ezredfordulón, amikor a számítógépek állítólag összeomlasztották volna a civilizációt. Túléltük a maja naptár 2012-es végét, a különféle bolygóegyüttállásokat, üstökösöket és az interneten futótűzként terjedő apokaliptikus jóslatokat.
Most pedig itt az újabb dátum: 2026. november 13., péntek.
A történet különlegessége, hogy ezúttal nem egy önjelölt próféta, hanem három tudós számítása került elő. Ráadásul nem is akármilyen helyről: a világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratából.
Amikor a tudomány kiszámolta a világvégét
1960.november 4-én a Science folyóiratban jelent meg Heinz von Foerster, Patricia M. Mora és Lawrence W. Amiot tanulmánya, amely már a címében is meghökkentő állítást tett: a világvége 2026. november 13-án, pénteken következhet be.
A kutatók az emberiség népességének történelmi alakulását vizsgálták. Arra keresték a választ, hogy mi történne, ha a Föld lakossága továbbra is az addigi, egyre gyorsuló ütemben növekedne.
A matematikai modell egészen elképesztő eredményt hozott.
A számítás szerint 2026. november 13-án a népességnövekedést leíró görbe elérné azt a pontot, ahol az emberiség lélekszáma elméletileg a végtelenhez tartana.
Vagyis a modell olyan eredményre jutott, amely a valóságban nyilvánvalóan lehetetlen.
A tudósok nem azt állították, hogy péntek reggel becsapódik egy aszteroida, megnyílik a föld, vagy egyszerre kialszik minden élet a bolygón. Azt mutatták meg, hogy a korábbi népességnövekedési folyamat nem folytatódhat korlátlanul.
Csak hát valljuk be, a „matematikai modellben jelentkező szingularitás” lényegesen kevésbé hangzik izgalmasan, mint az, hogy péntek 13-án itt a világvége.
A jóslat, amelyet maga az emberiség írt felül
A történet igazi fordulata, hogy a számítás alapjául szolgáló népességnövekedés valóban hosszú ideig rendkívül gyors volt.
A huszadik században robbanásszerűen nőtt a Föld lakossága. Az orvostudomány fejlődése, a gyermekhalandóság csökkenése és az életkörülmények javulása következtében egyre többen éltek egyre hosszabb ideig.
Csakhogy időközben megváltozott valami.
Az emberek egyre kevesebb gyermeket vállaltak. A fejlett országokban csökkenni kezdett a születésszám, sok társadalom pedig fokozatosan elöregedett.
A népességnövekedés üteme lelassult, a hatvanhat évvel ezelőtti matematikai modell pedig elveszítette előrejelző érvényét.
Az ENSZ jelenlegi hosszú távú előrejelzése szerint a Föld lakossága a 2080-as évek közepén érheti el a körülbelül 10,3 milliárdos csúcsot, majd az évszázad végére enyhe csökkenés következhet.
Ez azért meglehetősen messze van a végtelentől.
Egykor attól féltünk, hogy túl sokan leszünk. Ma attól, hogy túl kevesen.
A történetnek van egy különösen érdekes, sőt kissé ironikus tanulsága.
Az 1960-as években a túlnépesedés volt a világ egyik legnagyobb félelme. Könyvek, tanulmányok és politikai viták szóltak arról, hogyan fogja az emberiség felélni a Föld erőforrásait.
Ma már Európa jelentős részében egészen más problémával küzdünk.
Nem születik elegendő gyermek.
Egyre több országban fogy a népesség, öregszik a társadalom, és mind nagyobb kérdés, ki fogja fenntartani a gazdaságot, az egészségügyet és a nyugdíjrendszert néhány évtized múlva.
Magyarországon sem az jelenti a demográfiai kihívást, hogy az utcákon nem férünk el egymástól.
Hanem az, hogy egyre kevesebben születnek.
Persze a világ különböző térségeiben továbbra is nagyon eltérő a helyzet. Vannak országok, ahol a gyors népességnövekedés komoly kihívás, máshol viszont már a népességfogyás következményeivel szembesülnek.
Mindez arra figyelmeztet, hogy a jövőt nem lehet egyszerűen meghosszabbítani a jelenből húzott egyenessel.
Az ember nem puszta statisztikai adat, a társadalom pedig nem számológép.
Azért a Végítélet Órája sem áll túl jól
Aki ezek után mégis ragaszkodna egy kis világvége-hangulathoz, annak van egy másik, jóval komolyabb figyelmeztetés is.
Az amerikai Bulletin of the Atomic Scientists tudósai 1947 óta működtetik az úgynevezett Végítélet Óráját.
Az óra nem valódi időt mér, hanem szimbolikusan jelzi, hogy a szakértők szerint az emberiség milyen közel kerülhetett egy saját maga által előidézett globális katasztrófához.
2026 januárjában a mutatót mindössze 85 másodpercre állították az éjféltől. Ez a szervezet történetének legközelebbi állása.
A figyelmeztetés mögött elsősorban a nukleáris háború veszélye, a nagyhatalmi konfliktusok, a klímaváltozás, valamint a mesterséges intelligenciával és a biotechnológiával kapcsolatos kockázatok állnak.
Vagyis ha valami miatt valóban aggódnunk kellene, az aligha egy hatvanhat éves matematikai képlet.
Sokkal inkább az, hogy az emberiség mire használja a kezébe került hatalmat és technológiát.
Holnap reggel azért beállítom az ébresztőt
A magam részéről legalább négy, egészen biztosra ígért világvégét már túléltem.
Volt közöttük számítógépes összeomlás, maja apokalipszis, égi jelenség és egyéb, megfellebbezhetetlennek hirdetett katasztrófa. Valahogy mindegyik után felkelt a Nap, az emberek elindultak dolgozni, és a számlákat is ugyanúgy be kellett fizetni.
A világvége-jósok pedig rendre új dátum után néztek.
Most péntek 13-a következik.
Én azért beállítom az ébresztőt, megtervezem a holnapi munkát, és nem mondom le a hétvégi programokat.
Mert bár a világvége kétségkívül kellemetlenül érintené a szerkesztőségi munkarendet, egyelőre nagyobb esélyét látom annak, hogy péntek reggel is lesznek hírek, határidők és megoldandó problémák.
És talán éppen ez az egész történet legfontosabb tanulsága.
Az emberiség évszázadok óta próbálja kiszámítani, mikor ér véget a világ. Közben sokszor elfelejt foglalkozni azzal, hogyan lehetne jobbá tenni azt, amelyben élünk.
Mert a világ végét megjósolni viszonylag könnyű. Olyan világot építeni, amelyben a gyermekeinknek is érdemes élniük, már sokkal nehezebb.
Úgyhogy találkozunk pénteken.
Ha mégsem, akkor legalább egyszer igazuk volt a világvége-jósoknak.
Forrás: Player.hu; Heinz von Foerster, Patricia M. Mora és Lawrence W. Amiot: Doomsday: Friday, 13 November, A.D. 2026 (Science, 1960); ENSZ – World Population Prospects 2024; Bulletin of the Atomic Scientists – Doomsday Clock 2026.
