Miközben a Tisza-kormány a kommunista állambiztonsági iratok nyilvánosságra hozatalát a történelmi igazságtétel fontos lépéseként mutatja be, egyre több kritika éri az eljárás módját. Most Vásárhelyi Mária szociológus is megszólalt: szerinte a hiányos, megfelelő magyarázat nélkül közzétett névsorok nem a múlt feltárását segítik, hanem újabb politikai sárdobáláshoz vezethetnek. Arra is figyelmeztetett, hogy amíg a politika befolyásolhatja az iratok kezelését, nincs garancia azok manipulációmentességére.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Nem az állambiztonsági múlt feltárását, hanem annak jelenlegi módját bírálja Vásárhelyi Mária. A szociológus az Index Heavy Mentál című műsorában arról beszélt, hogy a kommunista diktatúra iratainak évtizedekkel megkésett nyilvánosságra hozatala önmagában még nem garantálja a történelmi igazságtételt.
Sőt, megfelelő előkészítés nélkül akár újabb igazságtalanságokhoz is vezethet.
A kutató szerint az állambiztonsági nyilvántartásokban egymástól alapvetően eltérő helyzetű emberek szerepelnek. Voltak, akik önként, meggyőződésből vagy személyes előnyökért jelentettek másokról. Voltak azonban olyanok is, akiket megzsaroltak, fenyegetéssel beszerveztek, vagy akikről pusztán nyilvántartási adat maradt fenn, tényleges együttműködésre utaló bizonyíték nélkül.
Ezeket az életutakat egyetlen névsor alapján nem lehet tisztességesen megítélni.
Nem mindenki jelentett, akinek a neve szerepel az iratokban
Vásárhelyi szerint legalább három csoport között kellene világos különbséget tenni: akik aláírták a beszervezési nyilatkozatot és jelentettek, akik aláírták, de nem végeztek tényleges jelentőtevékenységet, valamint akiknek csupán 6-os kartonjuk maradt fenn, beszervezési nyilatkozat nélkül.
A november 4-én elindított nyilvános adatbázisban mintegy 60 ezer név és adat vált hozzáférhetővé. Egyelőre azonban nem minden olyan dokumentum nyilvános, amelyből az érintettek tényleges szerepe és a beszervezés körülményei rekonstruálhatók lennének.
A részletesebb beszervezési dossziék közzétételének határideje 2027. február 25.
Vásárhelyi szerint éppen ezért lett volna szükség alaposabb történészi feldolgozásra a tömeges nyilvánosságra hozatal előtt.
A szociológus attól tart, hogy a nyilvánosság nem fog különbséget tenni a valódi besúgók, a megzsarolt emberek és azok között, akikről mindössze hiányos nyilvántartási információ áll rendelkezésre.
Az iratok jelentős része eltűnt – de ki ellenőrizheti a megmaradtakat?
A kutató különösen súlyos problémának nevezte a dokumentumok hiányosságát.
A Kenedi-bizottság korábbi vizsgálataira hivatkozva emlékeztetett arra, hogy az egykori állambiztonsági iratanyag jelentős része megsemmisült vagy eltűnt. A beszámoló szerint a dokumentumok legalább 40 százaléka hiányzik.
Vásárhelyi úgy véli, a rendszerváltás utáni évtizedek során politikai és titkosszolgálati érdekek is szerepet játszhattak az iratok eltüntetésében, illetve szelektív kezelésében.
Ezek súlyos állítások, amelyek nem jelentik azt, hogy a most közzétett dokumentumok manipulálása bizonyított lenne. A szociológus azonban éppen az ellenőrizhetőség hiányát kifogásolja.
Szerinte amíg a politikának befolyása lehet az iratanyag kezelésére, addig a nyilvánosság sem lehet biztos abban, hogy teljes és változatlan dokumentumokat ismerhet meg.
Egy másik, november 8-án megjelent interjújában már odáig ment, hogy szerinte a politikusoknak végre távol kellene maradniuk az ügynökakták ügyétől.
Lezsák Sándor ügye megmutatta a tévedés következményeit
A mostani vita egyik legfontosabb előzménye Lezsák Sándor esete.
A volt országgyűlési képviselő neve az adatbázisban olyan formában jelent meg, amely alapján hálózati személynek lehetett értelmezni, holott őt az állambiztonság megfigyelte.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára később elismerte, hogy informatikai hiba történt. Összesen 164 megfigyelt személy adata került tévesen a hálózati nyilvántartásból közzétett találatok közé.
A hibát a levéltár kijavította, az érintettektől bocsánatot kért.
November 9-én újabb fejlemény történt: Cseh Gergő Bendegúz, a levéltár főigazgatója felajánlotta lemondását. Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke pedig közölte, hogy hatósági eljárást indítanak az ügyben.
Az informatikai hiba és annak kijavítása dokumentált tény, de az esetleges további jogsértések megállapítása már a vizsgálat feladata.
Vásárhelyi szerint nem a valódi felelősökre irányul a figyelem
A szociológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a mostani nyilvánosságban elsősorban az egykori hálózati személyek nevei kerülnek előtérbe, miközben a kommunista állambiztonságot irányító politikai vezetők és tisztek felelőssége jóval kevesebb figyelmet kap.
Pedig a beszervezések mögött gyakran olyan hatalmi gépezet állt, amely fenyegetéssel, egzisztenciális kiszolgáltatottsággal vagy családtagok megfélemlítésével törte meg az embereket.
Vásárhelyi saját családjának történetét is felidézte. Édesapja, Vásárhelyi Miklós, Nagy Imre egykori sajtófőnöke volt, akinek családját hosszú éveken át megfigyelte az állambiztonság. A szociológus szerint az ő esetükben a megfigyelési iratok 70–80 százaléka hiányozhat.
A személyes tapasztalatokból is azt a következtetést vonta le, hogy egy-egy fennmaradt dokumentum alapján sokszor lehetetlen megérteni a teljes történetet.
A kormány szerint történelmi adósságot törlesztenek
Magyar Péter kormánya a dokumentumok közzétételét korábban a rendszerváltás óta fennálló történelmi adósság törlesztéseként mutatta be.
A kormány az iratok nyilvánossága mellett a társadalmi feldolgozást segítő szakértői testületet is létrehozott, amelyben történészek, szociológusok és pszichológusok dolgoznak.
Vásárhelyi kritikája tehát nem magának a nyilvánosságnak az elutasításáról szól. A szociológus éppen azt hangsúlyozza, hogy a feltárásnak teljes körűnek, szakmailag ellenőrizhetőnek és az egyéni sorsok megértésére alkalmasnak kellene lennie.
A kérdés most az, hogy a nyilvánosságra hozott adatokhoz kapcsolódó további dokumentumok és a hibák kivizsgálása képesek lesznek-e helyreállítani az érintettek és a közvélemény bizalmát.
Mert a diktatúra valódi működésének megértéséhez nem elég tudni, hogy ki szerepelt egy nyilvántartásban. Azt is tisztázni kell, hogy ki mit tett, milyen körülmények között, és kinek a felelősségére.
Forrás: Magyar Nemzet; Index – Heavy Mentál; Hírklikk; Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.
