Jurák Kata
9 cikk
Mi voltunk a NEMzedék – Most az iGEN mutat tükröt nekünk, és nem szép, amit látunk
A fiataloknak elegük van a parlamenti cirkuszból, a személyeskedésből és a gyűlölködésből. Ők egyszerűen élni szeretnének – itthon. De vajon milyen jövőt építettünk nekik mi, akik egykor ugyanezzel a tűzzel akartuk megváltoztatni a világot?
FőszerkesztőAz elásott milliárdok és az el nem ásott gőg
Hat és fél milliárd forint előkerült, a miniszterelnök már politikai ítéletet hirdetett, a vagyonvisszaszerzési hivatal elnöke viszont vasárnap este közölte: nem tudják, kié a pénz. Magyar Péter közben már a Szentírást is segítségül hívta az ügy értelmezéséhez. Pedig a Bibliában van egy másik mondat is, amelyről nem ártana megemlékezni.
Jurák KataKitálalt a főszerkesztő: óriási a baj a hazai nyilvánosságban, erről senki sem beszél
Van egy kényelmetlen igazság, amit a mindennapi zajban és a szalagcímek áradatában szinte senki sem mer kimondani: a szemünk előtt lebonyolított információs háborúban ma már nem a tények számítanak, hanem az, hogy ki tudja hangosabban eladni a saját verzióját. Amíg a háttérben szuperhatalmi alkuk és hazai intézményi átrendeződések alakítják a jövőnket, a közvéleményt kész narratívákkal és előre megírt forgatókönyvekkel igyekeznek elterelni. A helyzet súlyosabb, mint gondolnánk – és ha most nem nyitjuk ki a szemünket, végleg elveszítjük a tisztánlátás lehetőségét.
Jurák KataMi, a 2006-osok – Húsz év után sem felejtjük a rendőri erőszakot
Mi tudjuk, milyen, amikor a könnygáz belemar az ember szemébe, amikor lovasrendőrök elől kell menekülni, amikor gumibotok csattannak, vízágyúk indulnak meg, és gumilövedékek okoznak maradandó sérüléseket. Nem a történelemkönyvekből ismerjük 2006. október 23-át. Ott voltunk. És húsz év elteltével sem fogadjuk el, hogy bárki megpróbálja letagadni, eljelentékteleníteni vagy utólag megmagyarázni azt, ami akkor Budapest utcáin történt.
FőszerkesztőDrónháború és rakétatámadások: amikor a háború eléri a repülőtereket is
Egy repülőtéren még kávét veszel, nézed az indulási kijelzőt, bosszankodsz a késésen. Aztán becsapódik egy rakéta. Közben Ukrajna és Oroszország fölött már százával, olykor ezres nagyságrendben jelennek meg a drónok az égen. A modern háborúban lassan eltűnik a front és a hátország közötti határ. Milyen lehet úgy nézni az eget, hogy nem tudod, mi zuhan le belőle?
Jurák KataElpattan egy húr – meddig lehet feszíteni a társadalom türelmét?
Van az a pont, amikor egy társadalom már nem egyetlen konkrét politikai cirkusz miatt ideges, hanem azért, mert túl régóta kénytelen állandó ostromállapotban élni az életét.
Jurák KataMiért élvezzük mások bukását?
Van valami nyugtalanító abban, amikor egy ember bukását már nem egyszerűen tudomásul vesszük, nemcsak jogosnak érezzük a következményeket, hanem várni kezdjük őket. A következő rossz hírt. A következő kínos mondatot. Azt a képet, amelyen már látszik, hogy összetört. És közben úgy érezzük, mintha ettől a mi életünkben hirtelen valamivel több lett volna. Pedig nem lett.
Jurák Kata„Jó, jó, de legalább nem az Orbánék!” – Új nevek, régi reflexek
Rendszert váltani nem nagy tudomány, ha megvan hozzá a többség. De mi van a reflexeinkkel? Engem nem hat meg, ha azt mondják: „korai még kritizálni”. Elég volt két szó a Facebookon Magyar Pétertől, és a közmédia máris visszakozott – és a politikai tragikomédia legújabb felvonásában pedig megint a saját reflexeinkkel találjuk szemben magunkat.
Jurák KataEgy hete még csak reméltük. Ma már tudjuk.
Egy hete indult el a Hetedik Nap. Hét nap nem nagy idő. Egy ember életében szinte semmi. Egy új lap életében azonban elég ahhoz, hogy kiderüljön: szükség van-e rá. Ti pedig egy hét alatt nagyon világos választ adtatok erre.
Jurák Kata