vezércikk
13 cikk
Az elásott milliárdok és az el nem ásott gőg
Hat és fél milliárd forint előkerült, a miniszterelnök már politikai ítéletet hirdetett, a vagyonvisszaszerzési hivatal elnöke viszont vasárnap este közölte: nem tudják, kié a pénz. Magyar Péter közben már a Szentírást is segítségül hívta az ügy értelmezéséhez. Pedig a Bibliában van egy másik mondat is, amelyről nem ártana megemlékezni.
Jurák KataMi lenne, ha ma nem a politikára, hanem egymásra figyelnénk?
Vasárnap van. Lesznek még politikai viták, botrányok, győztesek és vesztesek, de a közös vasárnapjaink száma véges. És miközben egyre többet beszélünk arról, milyen világot szeretnénk, talán észre sem vesszük, hogy lassan elveszítjük azt a néhány embert, akik miatt egyáltalán érdemes jobb világról álmodnunk.
FőszerkesztőA hatalom változott, a felelősség még mindig gazdátlan
Berlinben mosolyok, itthon botrányok, a felelősség pedig továbbra is gazdátlan. A hét végére világossá vált: a hatalom szereplői változhatnak, de a számonkérés elől nem lehet örökké kitérni.
Jurák KataKitálalt a főszerkesztő: óriási a baj a hazai nyilvánosságban, erről senki sem beszél
Van egy kényelmetlen igazság, amit a mindennapi zajban és a szalagcímek áradatában szinte senki sem mer kimondani: a szemünk előtt lebonyolított információs háborúban ma már nem a tények számítanak, hanem az, hogy ki tudja hangosabban eladni a saját verzióját. Amíg a háttérben szuperhatalmi alkuk és hazai intézményi átrendeződések alakítják a jövőnket, a közvéleményt kész narratívákkal és előre megírt forgatókönyvekkel igyekeznek elterelni. A helyzet súlyosabb, mint gondolnánk – és ha most nem nyitjuk ki a szemünket, végleg elveszítjük a tisztánlátás lehetőségét.
Jurák KataNem kell hősnek lenni ahhoz, hogy tisztességesek maradjunk
Vannak korszakok, amikor a becsület nem különösebb érdem, hanem magától értetődő emberi kötelesség. És vannak idők, amikor már ahhoz is bátorság kell, hogy valaki ne fordítsa el a fejét, ne hallgasson, amikor szólnia kellene, és ne adja el az elveit egy kis nyugalomért. Attól tartok, ma egyre inkább ez utóbbi világban élünk.
Jurák KataNem az a legerősebb, aki soha nem roppan meg, hanem aki megtanul újra felállni
Vannak időszakok, amikor már a mindennapokhoz is bátorság kell. Amikor az embernek újra meg kell találnia mindazt, amiért érdemes kitartani, és ami akkor is megtartja, amikor a megszokott kapaszkodók eltűnnek. Vasárnapi gondolatok a hitről, a szeretetről, a veszteségeinkről és az emberi tartásról.
Jurák KataŐk tartják életben Magyarországot, mégsem beszél róluk senki
Van egy Magyarország, amelyről ritkán szólnak a híradások, amelynek mindennapjait nem kísérik kamerák, és amelynek szereplői nem követelnek maguknak állandó figyelmet. Emberek, akik hajnalban munkába indulnak, gyermeket nevelnek, betegeket ápolnak, időseket gondoznak, és akkor is elvégzik a feladatukat, amikor már sem erejük, sem kedvük nincs hozzá. Miközben a közélet egyre hangosabb, érdemes volna feltennünk a kérdést: vajon kik tartják meg valójában ezt az országot?
FőszerkesztőA megosztottság ára
Franciaország lángol, Albániában napok óta tiltakoznak, Európa vezetői pedig a rend helyreállításával küzdenek. De ki foglalkozik azzal, ami a zavargásokat megelőzte? A legnagyobb veszély ugyanis nem akkor kezdődik, amikor az emberek az utcára vonulnak, hanem amikor már a saját jövőjükben sem hisznek.
Jurák KataMindenről tudunk, egyre kevesebbet értünk
Mindenről tudunk. Egyre kevesebbet értünk. Soha nem jutott el hozzánk ennyi információ ilyen rövid idő alatt, mégis egyre nehezebb eldönteni, mi fontos, mi igaz, és mi az, amit pusztán azért tolnak elénk, hogy féljünk, dühösek legyünk vagy tovább görgessünk.
Jurák KataBilincs, bilincs! Rács, rács!
Van az a pont, amikor az emberek már nem igazságot akarnak látni, hanem szenvedést. Amikor egy politikai ellenfél bukása nem elegendő, mert a megaláztatását is végig akarják nézni, lehetőleg közelről, jó hangosan, és ha mód van rá, egy kis közös ünneplés közepette. A kérdés ilyenkor már nem az, hogy történt-e bűncselekmény, hanem az, hogy mikor csattan végre a bilincs.
Jurák Kata„Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon” – húsz éve robbant az őszödi beszéd
Amikor a kommunikációt utoléri a valóság, a hatalom alapjai rendülnek meg. Húsz éve szivárgott ki az őszödi beszéd, amely nemcsak a Kossuth téri tüntetésekig és a televízió ostromáig vezetett, de örökre átírta a választói felhatalmazás és a politikai igazság viszonyát Magyarországon.
Jurák KataMi történik, ha minden nap riadót fújnak?
Van egy pont, amikor már nem az a kérdés, melyik botrány igaz, melyik veszély valós, vagy éppen melyik politikus mondott nagyobbat a másiknál, hanem az, hogy meddig lehet egy egész társadalmat állandó készenléti állapotban tartani anélkül, hogy egyszer csak elfáradna, közönyössé válna, és már arra sem kapná fel a fejét, amikor valóban baj van. Szerintem ezt a pontot már régen átléptük.
Jurák Kata„Jó, jó, de legalább nem az Orbánék!” – Új nevek, régi reflexek
Rendszert váltani nem nagy tudomány, ha megvan hozzá a többség. De mi van a reflexeinkkel? Engem nem hat meg, ha azt mondják: „korai még kritizálni”. Elég volt két szó a Facebookon Magyar Pétertől, és a közmédia máris visszakozott – és a politikai tragikomédia legújabb felvonásában pedig megint a saját reflexeinkkel találjuk szemben magunkat.
Jurák Kata