vezércikk
4 cikk
Bilincs, bilincs! Rács, rács!
Van az a pont, amikor az emberek már nem igazságot akarnak látni, hanem szenvedést. Amikor egy politikai ellenfél bukása nem elegendő, mert a megaláztatását is végig akarják nézni, lehetőleg közelről, jó hangosan, és ha mód van rá, egy kis közös ünneplés közepette. A kérdés ilyenkor már nem az, hogy történt-e bűncselekmény, hanem az, hogy mikor csattan végre a bilincs.
Jurák Kata„Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon” – húsz éve robbant az őszödi beszéd
Amikor a kommunikációt utoléri a valóság, a hatalom alapjai rendülnek meg. Húsz éve szivárgott ki az őszödi beszéd, amely nemcsak a Kossuth téri tüntetésekig és a televízió ostromáig vezetett, de örökre átírta a választói felhatalmazás és a politikai igazság viszonyát Magyarországon.
Jurák KataMi történik, ha minden nap riadót fújnak?
Van egy pont, amikor már nem az a kérdés, melyik botrány igaz, melyik veszély valós, vagy éppen melyik politikus mondott nagyobbat a másiknál, hanem az, hogy meddig lehet egy egész társadalmat állandó készenléti állapotban tartani anélkül, hogy egyszer csak elfáradna, közönyössé válna, és már arra sem kapná fel a fejét, amikor valóban baj van. Szerintem ezt a pontot már régen átléptük.
Jurák Kata„Jó, jó, de legalább nem az Orbánék!” – Új nevek, régi reflexek
Rendszert váltani nem nagy tudomány, ha megvan hozzá a többség. De mi van a reflexeinkkel? Engem nem hat meg, ha azt mondják: „korai még kritizálni”. Elég volt két szó a Facebookon Magyar Pétertől, és a közmédia máris visszakozott – és a politikai tragikomédia legújabb felvonásában pedig megint a saját reflexeinkkel találjuk szemben magunkat.
Jurák Kata