Augusztus 15-e a keresztény kalendárium egyik legfényesebb és legmélyebb tartalmú napja: Nagyboldogasszony, azaz Szűz Mária mennybevételének főünnepe. Ez a nap nemcsak a katolikus egyház egyetemes hitvallását hordozza a földi élet beteljesedéséről, hanem Szent István király felajánlása révén a magyar történelem és nemzeti identitás gyökereivel is elválaszthatóan összeforrt.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Míg a naptár legtöbb napján egyes szentek vértanúságára vagy földi életének emléknapjára tekintünk vissza, augusztus 15-én az egyház Mária megdicsőülését ünnepli. A keresztény tanítás szerint Jézus anyja földi életének végén testestül-lelkestül felvétetett a mennyei dicsőségbe.
Ez az ünnep nem a gyászról, sokkal inkább a reményről és a győzelemről szól: annak ígérete, hogy a földi küzdelmek, a hűség és az alázat nem vesznek el, hanem örök beteljesedésre találnak.
Miért különleges augusztus 15. a magyaroknak?
A magyar egyházi és nemzeti hagyományban ez a nap messze túlmutat az általános liturgián. Augusztus 15-e a történelmi Magyarország védőszentjének napja, amely közvetlenül Szent István király örökségéhez kapcsolódik.
Az ország felajánlása: A hagyomány szerint I. István király 1038-ban, élete végén, örökös nélkül maradva ezen a napon ajánlotta fel a magyar koronát és az országot Szűz Máriának (Regina Hungarorum). Ezzel Magyarország Mária Országává (Regnum Marianum) vált.
Szent István halála: A krónikák szerint első keresztény királyunk szintén ezen a napon, Nagyboldogasszony ünnepén adta vissza lelkét a Teremtőnek, ami még inkább megszentelte ezt a dátumot a hazai emlékezetben.
Virágáldás és népi hagyományok
Nagyboldogasszony napjához gazdag néprajzi kincsestár is kapcsolódik. Ezen a napon szokás volt a gyógynövények és virágok megáldása a templomokban: a „Mária-virágnak” nevezett csokrokat a házakba vitték, hogy megvédjék az otthont a bajtól és a betegségektől.
Ugyancsak ehhez az időszakhoz kötődik a két Mária-ünnep közötti időszak, a „Két Boldogasszony köze” (augusztus 15. és szeptember 8., Kisboldogasszony között), amelyet a népi megfigyelés a szerencsés, áldott munkák és a betakarítás lezárásának idejeként tartott számon.
Egy nap a csendes megállásra
Augusztus 15. üzenete a ma emberének is szól. A nyári pörgés közepén arra hív, hogy megálljunk egy pillanatra, és észrevegyük a bennünket körülvevő áldásokat – a családot, a szülőföldet, és a hit megtartó erejét, amely évszázadokon át megtartotta közösségeinket.
