Lehet-e törölni egy megtörtént eseményt egy nyilvántartásból azért, mert az érintett később már nem kíván hozzá tartozni?

És mi történik akkor, ha az egyik fél ezt személyes adatnak látja, a másik pedig egy olyan szentségi esemény dokumentumának, amelyet saját hite szerint nem lehet meg nem történtté tenni?

Az Európai Unió Bírósága előtt fekvő C-12/25, Bisdom Gent ügyben pontosan ez a két világ találkozott.

A történet Belgiumból indult. Egy megkeresztelt személy azt kérte, hogy a római katolikus egyház nyilvántartásaiból és archívumaiból töröljenek minden rá vonatkozó adatot. A genti egyházmegye ezt nem tette meg: ehelyett a keresztelési anyakönyvben feltüntette, hogy az érintett elhagyta az egyházat. A belga bíróság ezután fordult az Európai Unió Bíróságához azzal a kérdéssel, hogy a GDPR alapján fennáll-e a teljes törléshez való jog, illetve elegendő lehet-e a kilépés tényének bejegyzése. Az uniós bíróság június 30-án tárgyalta az ügyet.

És innen válik az egész jóval többé egy adatvédelmi vitánál.

Nem tagsági lista

Az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága, a COMECE szeptember 4-én külön állásfoglalást tett közzé az ügyben. Az egyik legfontosabb állításuk az, hogy a keresztelési anyakönyvet tévedés egyszerű egyházi „taglistaként” kezelni.

A püspökök szerint az anyakönyv nem azt bizonyítja, hogy az adott ember jelenleg hívő-e, jár-e templomba, elfogadja-e az egyház tanítását vagy akár katolikusnak tartja-e magát. Egy megtörtént eseményt rögzít: azt, hogy az illetőt egy adott időpontban megkeresztelték.

Ez nem jelentéktelen különbség.

Ha ugyanis valaki ma kijelenti, hogy nem kíván katolikus lenni, ezt az egyház tudomásul veheti, és az illető szabadon távol maradhat minden vallási gyakorlattól. A COMECE állásfoglalása kifejezetten hangsúlyozza a vallásszabadság negatív oldalát is: senkit nem lehet arra kötelezni, hogy részt vegyen az egyház életében vagy vallási gyakorlatot folytasson.

A kérdés tehát nem az, hogy el lehet-e hagyni az egyházat.

El lehet.

A vita arról szól, hogy az egyház köteles-e utólag eltörölni annak dokumentumát is, hogy a keresztség valaha megtörtént.

Az egyház szerint a keresztség nem visszavonható

Itt lép be a jog mellé a teológia.

A katolikus tanítás szerint a keresztség egyszeri szentség, amely nem ismételhető meg és nem „vonható vissza”. Ettől természetesen valaki később megtagadhatja a hitét, kiléphet az egyházból vagy élhet teljesen vallástalan életet, de az egyház szemében ettől maga a korábbi keresztelés ténye nem szűnik meg.

Ezért érvel a COMECE úgy, hogy a keresztelési nyilvántartás nem pusztán adminisztratív adatbázis. A bejegyzésnek az egyház belső életében később is lehet jelentősége, például más szentségek, egyházi házasság, bérmálás vagy szerzetesi fogadalom esetében. A szervezet szerint a teljes törlés ezeknek az adatoknak a későbbi ellenőrzését is lehetetlenné tehetné.

A COMECE ennél is tovább megy: arra figyelmeztet, hogy ha egy világi bíróság határozná meg, milyen teológiai jelentést tulajdoníthat az egyház a saját keresztelési nyilvántartásának, az már az egyházi autonómia kérdését érintené. Az állásfoglalás ezért az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikkére is hivatkozik, amely tiszteletben tartja az egyházak tagállami jog szerinti státuszát.

Másképpen fogalmazva: az egyház szerint az állam természetesen szabályozhatja a személyes adatok kezelését, de már más kérdés, hogy előírhatja-e egy vallási közösségnek, hogyan értelmezze saját szentségeinek jogi és teológiai következményeit.

Az anyakönyv másokról is szól

Van a vitának egy kevésbé látványos, de jogilag érdekes oldala is.

Egy keresztelési bejegyzés nem feltétlenül csak egyetlen ember adatait tartalmazza. Kapcsolódhat hozzá a szülők, a keresztszülők vagy a keresztelést végző pap neve, később pedig más egyházi eseményekre vonatkozó bejegyzések is kerülhetnek mellé.

A COMECE szerint ezért a teljes törlés más emberek érdekeit és jogait is érintheti. Arra is felhívják a figyelmet, hogy keresztelési anyakönyvek egyes országokban történeti vagy akár polgári jogi bizonyítékként is szerepet kaptak már öröklési, állampolgársági, születési, nyugdíj- vagy tulajdoni ügyekben. Emellett jelentős történeti és családfakutatási források.

Ezzel szemben természetesen ott áll az érintett ember joga, hogy ne őrizzenek róla szükségtelenül személyes adatot, különösen olyan érzékeny területen, mint a vallási kötődés.

Pontosan ezért nehéz ez az ügy.

Mert mindkét oldalon valódi jogok vannak.

Lehet valaki nem katolikus attól, hogy egyszer megkeresztelték

És talán itt lehet elválasztani egymástól azt a két dolgot, amely a vita során könnyen összecsúszik.

Aki megkeresztelkedett, majd később elhagyja az egyházat, attól még nem kell úgy éljen, mintha katolikus volna. Nem kell templomba járnia, nem kell hinnie, és nem kell vallási közösséghez tartoznia.

De abból, hogy valaki ma már nem tartja magát katolikusnak, még nem következik automatikusan, hogy soha nem keresztelték meg.

A kettő nem ugyanaz az állítás.

Éppen ezért választotta a genti egyházmegye azt a megoldást, hogy nem törölte a korábbi bejegyzést, hanem melléírta: az illető elhagyta az egyházat. Az Európai Unió Bíróságának most azt kell megmondania, hogy ez a megoldás összeegyeztethető-e a GDPR-ban biztosított jogokkal.

A COMECE szerint a tét ennél nagyobb. Állásfoglalásuk végén úgy fogalmaznak: az ügy végső soron azt a kérdést is felveti, meddig mehet el az uniós adatvédelmi jog abban, hogy egy egyházat saját hitének látható és jogi kifejezésmódja megváltoztatására kényszerítsen.

Az ügyben a főtanácsnoki indítvány október 1-jére várható, ezt követően születhet majd meg az Európai Unió Bíróságának ítélete.

A döntés tehát még előttünk van.

De a kérdés már most messzebb vezet a GDPR-nál.

Mert egy embernek joga van azt mondani, hogy többé nem hisz. A kérdés az, jár-e ezzel az a jog is, hogy egy egyház számára jogilag meg nem történtté váljon az, ami egyszer valóban megtörtént.