Kína szerdán emlékezett Mao Ce-tung halálának ötvenedik évfordulójára. Mao 82 évesen halt meg, csaknem három évtizeddel azután, hogy kommunista vezetés alá vonta a világ akkori népességének csaknem negyedét.

Halálával egy korszak is lezárult. Nem sokkal később véget ért az 1966-ban elindított kulturális forradalom, amelynek során Mao diákokat és híveket mozgósított az általa „osztályellenségnek” tekintett emberek ellen. Politikusokat, értelmiségieket és hétköznapi embereket üldöztek, a közigazgatás megbénult, a gazdaság súlyos károkat szenvedett, az országot pedig éveken át erőszak és félelem járta át.

A Kínai Kommunista Párt később súlyos hibának minősítette a kulturális forradalmat, amelyért Mao viselte a fő felelősséget. Magát Maót azonban soha nem taszították le a piedesztálról: a hivatalos értékelés szerint érdemei nagyobbak voltak a hibáinál.

Mindez különösen érdekes a mai kínai vezető, Hszi Csin-ping történetének fényében.

Hszi családja maga is megszenvedte Mao rendszerét. Apját, Hszi Csung-hszünt eltávolították a hatalomból és üldözték, a család otthonát feldúlták. A még tizenéves Hszit „reakciós diáknak” bélyegezték, kihallgatták, politikai átnevelésnek vetették alá, majd 1969-ben vidékre küldték. Hét évet töltött egy szegény északnyugat-kínai faluban.

Mégsem Mao megtagadása lett politikájának alapja.

Amióta 2012-ben Kína első számú vezetője lett, Hszi minden közvetlen elődjénél erősebben összpontosította saját kezében a hatalmat. Nagy hangsúlyt helyez a pártfegyelemre, az ideológiai egységre és saját politikai tekintélyére.

A reformkorszakban kialakított vezetői korlátok egy részét félretolta, neve pedig bekerült a párt és az állam hivatalos ideológiájába – ilyesmire Mao óta hivatalban lévő kínai vezető nem volt képes.