Péter 1580-ban született Spanyolországban, Katalóniában. Fiatalon belépett a Jézus Társaságába, majd 1610-ben elhagyta hazáját, és Dél-Amerikába indult misszionáriusként. Cartagena kikötőjében olyan világgal találkozott, amely egész életét meghatározta.

A város akkoriban a rabszolga-kereskedelem egyik legfontosabb amerikai központja volt. Afrikából hajók érkeztek emberek ezreivel, akiket embertelen körülmények között szállítottak át az Atlanti-óceánon. Sokan már az út során meghaltak, a túlélők pedig betegen, éhezve és kiszolgáltatva érkeztek meg.

Péter nem várta meg, amíg ezek az emberek eljutnak hozzá.

Amikor egy rabszolgaszállító hajó befutott a kikötőbe, élelemmel, vízzel és gyógyszerekkel ment eléjük. Bement a hajók gyomrába, a betegek és haldoklók közé, sebeket kötözött, enni adott, vigasztalt és imádkozott velük.

Oda ült azok mellé, akiket mások még megérinteni sem akartak.

Szolgálatának középpontjában az a meggyőződés állt, hogy az ember méltósága nem függ bőrszíntől, származástól, vagyoni helyzettől vagy attól, hogy a világ mennyit érőnek tart valakit. Minden ember Isten teremtménye.

Több mint negyven éven keresztül szolgált Cartagenában. A vatikáni életrajz szerint mintegy háromszázezer embert keresztelt meg, miközben folyamatosan küzdött azért is, hogy a rabszolgasorba taszított emberekkel emberségesebben bánjanak.

Nem volt politikai hatalma. Nem volt hadserege. Nem tudta megszüntetni a rabszolgaság rendszerét.

Azt azonban eldönthette, hogy ő maga hogyan viselkedik benne.

És ez Klavéri Szent Péter történetének talán ma is legerősebb üzenete.

Sokszor azért nem teszünk semmit, mert nem tudjuk megváltoztatni az egész világot. Pedig lehet, hogy Isten nem azt kéri tőlünk, hogy mindent oldjunk meg. Lehet, hogy csak azt, hogy ne menjünk el amellett az ember mellett, akinek éppen szüksége van ránk.

Klavéri Szent Péter 1654. szeptember 8-án halt meg Cartagenában. Emléknapját szeptember 9-én tartja az Egyház.

Az ő élete arra emlékeztet, hogy a kereszténység nemcsak kimondott szavakból áll.

Néha egy pohár víz.

Egy bekötözött seb.

Egy kéz, amely nem húzódik el.

És valaki, aki akkor is meglátja a másik emberben Isten gyermekét, amikor a világ már régen elfordította róla a tekintetét.

Klavéri Szent Péter, könyörögj érettünk!