Kemény interjút adott Carlo Maria Viganò érsek a LifeSiteNewsnak. A szeptember 17-én megjelent beszélgetésben a volt vatikáni diplomata nem egyszerűen azt állítja, hogy XIV. Leó folytatja Ferenc pápa örökségét, hanem ennél jóval tovább megy: szerinte az új pápa több területen nem lassította, hanem felgyorsította azt.

Viganò szerint sok konzervatív katolikust megtévesztett XIV. Leó külső stílusa: a hagyományosabb pápai öltözet, a latin gyakoribb használata, a nyugodtabb beszédmód, valamint az a jóval kevésbé konfrontatív fellépés, amely látványosan különbözik Ferenc pápa kommunikációjától.

Csakhogy Viganò szerint éppen ez a lényeg.

Nem a program változott meg – állítja –, hanem a hangnem.

„Nézzék a tényeket, ne a stílust”

A volt nuncius az interjú talán legerősebb részében úgy fogalmaz: Ferenc pápa és XIV. Leó között nem a sebességben van különbség, hanem abban, ahogyan ugyanazokat a folyamatokat végigviszik.

Viganò szerint az irány „nem lassult, hanem minden fronton felerősödött”, és példaként a szinodalitást, a környezetvédelmi kérdéseket, a migráció ügyét, az ökumenizmust és az LGBT-kérdés egyházi kezelését említi.

Ez természetesen Viganò értelmezése. Azt azonban már nem kell az ő szavára elhinni, hogy XIV. Leó a szinodalitás ügyében valóban nem fordult szembe Ferenc pápa örökségével.

A júniusi rendkívüli konzisztóriumon maga XIV. Leó beszélt arról, hogy a szinodalitás „előre vezető utat” jelent az Egyház számára, amely a meghallgatásra, a megkülönböztetésre és a közös felelősségvállalásra épül. A pápa külön hangsúlyozta: a szinodalitást nem az egyházi tekintély gyengítéseként értelmezi, hanem olyan eszközként, amely szerinte mélyebben világítja meg a tekintély jelentését.

Októberre ráadásul XIV. Leó részvételével olyan vatikáni találkozót hívtak össze az Amoris laetitia tizedik évfordulójára, amelynek hivatalos programja kifejezetten „szinodális megkülönböztetésről” beszél.

Vagyis ezen a ponton legalábbis folytonosságról biztosan beszélhetünk.

A liturgia Viganò szerint nem mellékkérdés

Az interjú másik központi témája a liturgia.

Viganò abból a régi katolikus elvből indul ki, amely szerint az imádság törvénye és a hit törvénye elválaszthatatlan egymástól: ahogyan az Egyház imádkozik, az hosszú távon meghatározza azt is, hogyan hisz.

Éppen ezért szerinte tévedés a liturgikus reformot egyszerű következményként kezelni. Úgy látja, maga a liturgia átalakítása vált az egyházi gondolkodás megváltoztatásának egyik eszközévé.

Innen jut el a Ferenc pápa által 2021-ben kiadott Traditionis custodes rendelkezéshez, amely jelentősen korlátozta a régi római rítus, közismert nevén a hagyományos latin mise használatát.

Viganò szerint XIV. Leó pontifikátusa alatt ezen a területen sem történt az a fordulat, amelyben sok tradicionális katolikus reménykedett.

Tény, hogy XIV. Leó eddig nem vonta vissza a Traditionis custodes-t. Augusztusban Arthur Roche bíborosnak, az Istentiszteleti és Szentségi Dikasztérium prefektusának küldött levelében pedig kifejezetten Ferenc pápa Desiderio desideravi apostoli levelére hivatkozva beszélt a liturgikus képzés fontosságáról.

Azt viszont, hogy a korlátozásokat az új pontifikátus alatt valóban szigorúbban alkalmazzák-e, már nem lehet pusztán ezekből a dokumentumokból kijelenteni. Ez Viganò állítása és értékelése.

Lampedusa: XIV. Leó maga mondta ki, hogy Ferenc nyomában jár

A migráció kérdésében azonban még ennél is egyértelműbb a folytonosság.

XIV. Leó júliusban Lampedusára látogatott, ugyanoda, ahová Ferenc pápa 2013-ban első pápai útját tette. A szentmisén Leó maga mondta el, hogy elődje nyomdokain érkezett a szigetre, és arról beszélt: a pápa továbbra is a helyiek és a migránsok mellett jár.

Homíliájában az európai migrációs válságot olyan összetett problémaként írta le, amelyben a befogadásnak, a védelemnek, a támogatásnak és az integrációnak egyaránt helye van, miközben a kibocsátó országok problémáit is kezelni kell.

Ez aligha nevezhető szakításnak a Ferenc-féle megközelítéssel.

Laudato si’ XIV. Leó alatt sem került fiókba

Hasonló a helyzet a teremtésvédelemmel.

XIV. Leó szeptember 1-jére, a teremtésvédelmi imanapra kiadott üzenetében „ökológiai megtérésről” beszélt, és közvetlenül idézte Ferenc pápa Laudato si’ enciklikáját.

A Castel Gandolfóban bemutatott teremtésvédelmi misén ugyanezt a gondolatvilágot folytatta, amikor az ember és a teremtett világ kapcsolatát a keresztény hit részének nevezte.

Lehet vitatkozni azon, hogyan kell ezeket a hangsúlyokat értékelni, de azt nehéz lenne állítani, hogy XIV. Leó ezen a ponton eltávolodott volna elődjétől.

A személyi döntésekre is figyelmeztet Viganò

Viganò azt mondja, egy pontifikátus valódi irányát végül nem a beszédek, hanem a kinevezések mutatják meg.

Példaként Lizardo Estrada Herrera Ágoston-rendi püspököt említi, akit XIV. Leó augusztus végén Cuzco koadjutor érsekévé nevezett ki. Maga a kinevezés hivatalos vatikáni dokumentumból is ellenőrizhető.

Ugyancsak folytatódott a Ferenc pápa alatt kialakított vatikáni politika Kína irányában. XIV. Leó pontifikátusa alatt több kínai püspök kinevezése is a Szentszék és a Kínai Népköztársaság között kötött ideiglenes megállapodás alapján történt. Júliusban Joseph Chang Yanfeng chifengi püspök, szeptemberben pedig Andrew Ding Yang csungkingi érsek kinevezését erősítette meg a Vatikán ugyanerre a megállapodásra hivatkozva.

Ez ismét folytonosság.

Hogy gyorsítás-e, az már értelmezés kérdése.

Azért az érsek életútját is érdemes figyelembe venni...

Az interjú megítéléséhez ugyanakkor fontos tudni, hogy Carlo Maria Viganò ma már nem egyszerűen egy kritikus nyugalmazott vatikáni diplomata.

A Hittani Dikasztérium 2024 júliusában skizma vétségében találta bűnösnek, miután a Vatikán szerint nyilvánosan megtagadta a pápa fennhatóságának és a II. Vatikáni Zsinat tanító tekintélyének elfogadását. A dikasztérium ezért deklarálta a rá vonatkozó kiközösítést.

Ez nem teszi automatikusan valótlanná mindazt, amit mond, de fontos része annak a háttérnek, amelyből a kijelentéseit értelmezni kell.

Az interjú későbbi részében Viganò ennél jóval súlyosabb állításokat is megfogalmaz a Vatikánon belüli hatalmi hálózatokról, kölcsönös védelemről és külső politikai befolyásról. Ezek egy része nem ellenőrizhető független, dokumentált tényként, ezért külön kell választani őket attól, ami XIV. Leó nyilvános döntéseiből és a Szentszék hivatalos dokumentumaiból megállapítható.

Utóbbiakból azonban egy dolog már most elég világosan látszik.

XIV. Leó stílusa valóban más, mint Ferenc pápáé. Visszafogottabb, kevésbé improvizatív, hagyományosabb pápai formákat használ, és kommunikációjában ritkábban keresi a konfliktust.

Ám a szinodalitás, a migráció, a teremtésvédelem, a Kínával kötött vatikáni megállapodás és az eddigi liturgikus irány alapján egyelőre nem látszik olyan fordulat, amely Ferenc pápa pontifikátusának alapvető irányával való szakítást jelezné.

Viganò ennél tovább megy, és azt mondja: nem egyszerű folytonosságról van szó, hanem gyorsításról.

Hogy ebben igaza van-e, azt egyelőre nem lehet tényként kimondani.

De az már biztosan látható, hogy aki XIV. Leó megválasztása után Ferenc korszakának lezárását várta, annak az új pontifikátus első másfél éve jóval kevesebb kapaszkodót adott ehhez, mint amennyit a pápa külső stílusa alapján sokan reméltek.