Friedrich Merz egyre nehezebb kérdéssel néz szembe: meddig tartható a CDU és az AfD közötti politikai tűzfal, ha a választók mind nagyobb része a fal túloldalára áll? Az ARD szeptemberi felmérésében az AfD 27, a CDU/CSU 21 százalékon állt, miközben a kormány munkájával a megkérdezettek 84 százaléka volt elégedetlen. Ez komoly nyomás a kancelláron, de egy közvélemény-kutatásból még nem következik, hogy a két párt koalíciója elkerülhetetlen volna.

A KárpátHír beszámolója szerint a vitát kiváltó felvetés alapját Konrad Adenauer történelmi öröksége adja. Norbert Frei történész egy televíziós műsorban arra emlékeztetett, hogy Nyugat-Németország első kancellárja a koalíciós kormányzás eszközeivel igyekezett semlegesíteni a szélsőségesebb csoportokat, sőt korábbi nemzetiszocialista kötődésű szereplőket is bevont a hatalomba az integráció érdekében. Ennek a stratégiának volt az eredménye, hogy a Német Párt (DP) 1961-ben beszüntette tevékenységét, politikusai pedig csatlakoztak a CDU-hoz. A történész szerint Adenauer addig tartotta elfogadhatónak a jobboldali erők kormányzati szerepvállalását, amíg azok nyíltan nem vállaltak neonáci nézeteket.

Ez a fajta megközelítés gyökeresen ellentmond Friedrich Merz stratégiájának. A kancellár ugyanis épp az adenaueri elvekre alapozva zárkózott el eddig mereven a rendszerkritikus AfD-től, mivel szerinte a szélsőjobboldallal való együttműködés a kereszténydemokrata alapértékek feladását jelentené. A kormányfő mozgásterét ugyanakkor szűkítik a belső pártviták és a közvélemény-kutatások adatai. A CDU-ra nehezedő nyomás hátterében az áll, hogy a párt támogatottsága a helyi választási kudarcok után mélypontra jutott, miközben az AfD országos szinten a legnépszerűbb formációvá vált.

A pártban tapasztalható belső feszültségeket fokozza, hogy a hagyományos kormányzati szövetségek lehetőségei rendkívül beszűkültek, így a jövőben elkerülhetetlennek tűnik a kapcsolatfelvétel a jobboldali erők között.

Forrás: KárpátHÍR