pszichológia
13 cikk
Bilincs, bilincs! Rács, rács!
Van az a pont, amikor az emberek már nem igazságot akarnak látni, hanem szenvedést. Amikor egy politikai ellenfél bukása nem elegendő, mert a megaláztatását is végig akarják nézni, lehetőleg közelről, jó hangosan, és ha mód van rá, egy kis közös ünneplés közepette. A kérdés ilyenkor már nem az, hogy történt-e bűncselekmény, hanem az, hogy mikor csattan végre a bilincs.
Jurák KataA csend az egyik legbeszédesebb állásfoglalás
Nem arról a csendről beszélek, amely fél megszólalni. Hanem arról, amely nem hajlandó együtt üvölteni a tömeggel. Mert miközben egyre hangosabb lett körülöttünk minden, lassan elfelejtettünk figyelni egymásra. A családi asztalnál, az iskolában, a közbeszédben, a templomban. Pedig a kegyetlenség nem akkor kezdődik, amikor ütnek. Sokkal korábban: amikor a másik emberből már csak címke marad.
Jurák KataAz irigység pszichológiája
Miért éppen annak a sikere fáj a legjobban, aki közel áll hozzánk? Az irigység sokszor többet árul el a saját hiányainkról és vágyainkról, mint arról az emberről, akit irigyelünk.
Jurák Kata"Amíg élek, vigyázok rád” – ezért lehet a testvérünk az egyik legerősebb lelki támaszunk
A testvér sokszor az egyetlen ember, aki gyermekkorunktól kezdve végigkíséri az életünket. Pszichológiai kutatások szerint a testvéri kapcsolat minősége a depresszióval, a magánnyal és a későbbi lelki jólléttel is összefügghet. De mitől lesz egy testvér valóban biztos pont az életünkben?
Jurák KataMiért nem beszél velem a kamasz gyerekem?
A korábban beszédes gyerek egyszer csak bezárkózik, kevesebbet mesél, inkább a barátaival osztja meg a gondolatait, a szülő kérdéseire pedig sokszor csak néhány szóval válaszol. Mi történik ilyenkor, hogyan lehet úgy közeledni hozzá, hogy azt ne vallatásként élje meg, és mikor jelez valódi problémát a hallgatás? Fenyves Tamás pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus a Hetediknapnak adott interjújában többek között arról beszélt, hogy a kamaszkori távolodás önmagában természetes fejlődési folyamat, ám nagyon sok múlik azon, hogyan reagál rá a család.
Hagyánek AndreaSegítséget kérnél, de nincs kitől? Szakemberek szerint rendszerszintű baj van a magyar mentális ellátással
Van, aki hónapokig vár arra, hogy végre segítséget kapjon. Pszichiáterek, pszichológusok, háziorvosok, pedagógusok és civil szervezetek most közösen álltak elő: szerintük a magyar mentális ellátás több ponton szétesik, ezért átfogó változtatásokra van szükség.
NewsroomA gumicsontok kora – így terelik el a figyelmünket a valóban fontos döntésekről
Napokig egyetlen mondaton pörög az ország, miközben mindenki azt figyeli, ki mondta, kinek szánta, ki sértődött meg rajta, és ki válaszolt rá hangosabban, valahol közben átmegy egy szabály, változik egy díj, eldől egy beruházás vagy átrendeződik egy piac, csakhogy erről alig esik szó. Nem feltétlenül azért, mert valaki egy sötét szobában elterelte a figyelmet, hanem azért, mert az agyunk ösztönösen arra ugrik, ami hangos, személyes és felháborító, miközben a bonyolult, lassú, de valóban fontos ügyek rendre veszítenek.
Jurák KataHelikopterszülőség: ha mindent megoldasz helyette, ne csodálkozz, ha később sem hisz magában
Minden szülő meg akarja óvni a gyerekét. De van egy pont, ahol a segítség már nem támogatás, hanem állandó beavatkozás lesz: a szülő intézi el a konfliktust, beszél a tanárral, megoldja a problémát, ellenőrzi minden lépését, és lehetőleg azt is megakadályozza, hogy a gyerek hibázzon. A szándék többnyire jó. A kérdés az, mit tanul meg ebből a gyerek saját magáról.
hetediknap.huMiért szeretünk felháborodni? – Az erkölcsi fölény pszichológiája
Van valami különösen kellemes a felháborodásban. Nem úgy kellemes, mint egy vasárnap délutáni kávé vagy egy jó hír, hanem sokkal alattomosabban: abban a pillanatban, amikor kimondjuk valakiről, hogy „ez azért már mindennek a teteje”, rendszerint nemcsak róla mondtunk ítéletet, hanem saját magunkat is elhelyeztük a történetben. Természetesen a jobbik oldalon.
Jurák KataMiért élvezzük mások bukását?
Van valami nyugtalanító abban, amikor egy ember bukását már nem egyszerűen tudomásul vesszük, nemcsak jogosnak érezzük a következményeket, hanem várni kezdjük őket. A következő rossz hírt. A következő kínos mondatot. Azt a képet, amelyen már látszik, hogy összetört. És közben úgy érezzük, mintha ettől a mi életünkben hirtelen valamivel több lett volna. Pedig nem lett.
Jurák KataA hála nem változtat meg mindent körülötted. De téged igen – és ezt már a tudomány is méri
A hála nem oldja meg a problémáinkat, nem tünteti el a veszteséget, a stresszt vagy a fáradtságot, egy friss kutatás szerint azonban összefügghet azzal, hogyan alszunk, eszünk, mozgunk, és mennyire tudatosan vigyázunk önmagunkra.
Jurák KataA kegyetlenség nem az első ütéssel kezdődik
Előbb eltűnik az ember. Marad a címke, a csoport, az „ők”. És ha valakit sikerült kívül helyeznünk azon a körön, amelynek még jár együttérzés, igazságosság és irgalom, egyszer csak olyasmit is megengedhetőnek érzünk vele szemben, amit egy emberrel soha nem tennénk meg.
Jurák KataTegnap még órákig beszélt veled, ma alig válaszol – ezt teszi az elkerülő kötődés
Tegnap még megnyílt, közel engedett, talán már azt hitted, végre megérkeztetek egymáshoz. Ma rövidebben válaszol. Holnap elfoglalt. Néhány nap múlva pedig már te magyarázkodsz azért, mert megkérdezted: mi történt? Az elkerülő kötődés egyik legfájdalmasabb ellentmondása,, hogy valaki egyszerre vágyjon a szeretetre és féljen tőle a legjobban.
Főszerkesztő