A kamasz távolodása nem feltétlenül a kapcsolat megromlását jelenti

Sok szülő számára szinte egyik napról a másikra következik be a változás. A gyerek, aki korábban szívesen mesélt az iskoláról, a barátairól vagy arról, mi történt vele napközben, egyre kevesebb dolgot oszt meg a szüleivel, miközben a kortársai véleménye egyre fontosabbá válik számára. Fenyves Tamás elmondta, hogy ennek hátterében elsősorban egy természetes fejlődési folyamat áll.

Hangsúlyozta, hogy az emberi fejlődés különböző szakaszokra bontható, ezek közül pedig az egyik legérzékenyebb a pubertással kezdődő tinédzserkor. Ebben az időszakban a fizikai átalakulás mellett jelentős változások történnek a fiatal érzelmi életében és kapcsolataiban is.

„A fiatalok hatalmas változáson mennek keresztül, és ennek az egyik nagyon-nagyon látványos, szemmel látható változása az, hogy a szülőkkel való kapcsolat elkezd átalakulni.”

A klinikai szakpszichológus kiemelte, hogy a kamaszkor az identitás kialakulásának és megszilárdulásának meghatározó időszaka. A fiatal ekkor kezd egyre többet foglalkozni azzal, hogy ki ő, mi a célja az életben, és hogyan határozza meg önmagát. Ezzel együtt a szülőkhöz fűződő, korábban jóval inkább ráutaltságon alapuló kapcsolat is átalakul.

„A figyelem elkezd eltávolodni a szülőktől. Ez egy teljesen természetes dolog. Sokkal fontosabbá válnak a sorstársak, a kortársak, az ő véleményük, az ő gondolataik.”

Mindez nem jelenti azt, hogy a kamasznak már nincs szüksége a szüleire. Az önállósodással együtt azonban egyre inkább keresi a saját helyét, és előfordulhat, hogy kevesebb dolgot mond el otthon, bizonyos eseményekről pedig csak később számol be.

A „mi ütött beléd?” csak tovább növelheti a távolságot

A változás a szülőt is próbára teszi, különösen akkor, ha előtte hosszabb, nyugodtabb időszak jellemezte a kapcsolatot. Könnyű úgy megélni a kamasz távolodását, mintha a gyerek hirtelen megváltozott volna, vagy mintha a korábbi jó kapcsolat romlott volna el.

Fenyves Tamás az egyik legfontosabb feladatnak azt nevezte, hogy a szülő felismerje és megértse, milyen változáson megy keresztül a gyermeke. Arra is felhívta a figyelmet, hogy további konfliktusokat teremthet, ha a szülő rossz néven veszi ezt a változást, és azt kérdezi: „Mi ütött beléd?”

„Semmi nem ütött belé, csak érik, fejlődik.”

Ha ebből egyre több konfliktus születik, a kamasz még inkább ellenállóvá válhat. A szülő ilyenkor egyre erősebben jelenítheti meg számára azt a korlátot, amellyel szemben az önállósodás során egyébként is próbálja megtalálni a saját helyét, hangját és döntéseit.

Nem mindegy, hogyan kérdez a szülő

A szülő számára különösen nehéz lehet megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy érdeklődjön a gyereke iránt, de közben ne éreztesse vele azt, hogy ki akarja faggatni. A pszichoterapeuta arra hívta fel a figyelmet, hogy abból sem érdemes kiindulni, hogy a felnőtt pontosan tudja, mit él át a kamasz pusztán azért, mert egykor ő maga is volt ennyi idős.

„Ha a szülő úgy fut neki, hogy »tudom, mit gondolsz, mit érzel, én is voltam serdülő«, nem tudja. Ez nem is hiteles, és nem is igaz.”

A klinikus az őszinte érdeklődés és a megértés fontosságát hangsúlyozta. A szülő elmondhatja, hogy szeretné megérteni, mi történik a gyerekével, és kész segíteni neki abban, amiben erre szüksége van.

„Elmondhatsz nekem nehéz dolgokat, és lehet, hogy nem fogunk egyetérteni, de attól még szeretném érteni, hogy mi történik veled, és ott lenni neked.”

A kamaszt visszatarthatja az őszinteségtől, ha attól fél, hogy a szülő dühös vagy csalódott lesz, hibáztatni kezdi, esetleg azt mondja: „látod, megmondtam”, „gondolhattad volna”, vagy „azt hittem, ennél okosabb vagy”. Az is bezárkózáshoz vezethet, ha arra számít, hogy a problémájából azonnal hatalmas ügy lesz, a szülő közbelép, mindent át akar venni tőle, vagy azt érezteti vele, hogy az érzései nem jogosak.

Fenyves Tamás hangsúlyozta, hogy a biztonságos családi kapcsolat különösen akkor válik fontossá, amikor a kamasz komoly problémával kerül szembe.

„Hogyha egy fiatal biztonságban érzi magát otthon, még akkor is, hogyha a serdülőkori, nevezhetjük akár a lázadás időszakának, identitáskeresés időszakában van, akkor is, hogyha nagy a gubanc, akkor tudja, hogy fordulhat a szüleihez.”

Nem szükséges tehát, hogy a kamasz mindent azonnal elmondjon. Sokkal fontosabb, hogy amikor valóban segítségre szorul, tudja: a problémájával fordulhat a szüleihez.

A szakember arról is beszélt, hogy a fiatalok gyakran azért hallgatnak, mert nem szeretnék, hogy a történtekből „lecke”, prédikáció vagy nagyobb ügy legyen. Ha viszont azt tapasztalják, hogy a szülő segítően fordul feléjük, miközben a szükséges kereteket is megtartja, nagyobb eséllyel beszélnek arról, mi történt velük.

A közösségi média felerősítheti a kamaszok közötti konfliktusokat

A kamaszok életének ma már meghatározó része az online világ, amely a kortárs kapcsolatokra és az egymás közötti konfliktusokra is hatással lehet. Fenyves Tamás arról is beszélt, hogy a közösségi média képes jelentősen felerősíteni azokat a közösségi jelenségeket, amelyek a fiatalok között egyébként is jelen vannak.

Kiemelte, hogy a fiatalok igyekeznek megmutatni magukat, hangsúlyozni a saját erősségeiket, ami akár mások kárára is történhet. Az online tér mindezt egészen más léptékűvé teheti, hiszen ami korábban egy kisebb közösségen belül történt, annak ma digitális nyoma maradhat, és jóval több emberhez eljuthat.

„Azt az ilyen felületek sokszázszorosára fel tudják növeszteni, mert az, ami régen egy baráti körben előfordult, valaki viselkedett valahogy, keménykedett, másnapra már nem számított, annak most van egy digitális lenyomata.”

Egy konfliktus vagy bántó megjegyzés ráadásul nem feltétlenül tűnik el másnapra, az online térben megmaradhat, és később is újra előkerülhet.

„Nem lehet tőle elmenekülni, eltávolodni. Ha valami most történik, akkor az ott maradhat az emberrel.”

A pszichoterapeuta ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem feltétlenül a tiltás jelenti a megoldást. A digitális világ használatát meg kell tanulni, ehhez pedig edukációra és biztonságos környezetre van szükség. A szakember ezt az úszástanuláshoz hasonlította: ahogyan a víz veszélyei miatt fontos megtanulni úszni, úgy az online térben való eligazodást is el kell sajátítani.

„Az se jó, hogy az ember struccpolitikát folytat, és bedugja a fejét a földbe, hogy akkor ezzel nem foglalkozunk, és tiltjuk, mert egy ponton meg kell tanulni.”

Mikor több a bezárkózás egyszerű kamaszkori változásnál?

Bár a kevesebb beszéd, az önállósodás és a kortársak felé fordulás önmagában természetes lehet, vannak olyan változások, amelyekre már érdemes fokozottan figyelni.

A klinikus több olyan jelet is említett, amely arra utalhat, hogy nem csupán a kamaszkorral járó változásokról van szó. Figyelmeztető lehet, ha a fiatal viselkedése jelentősen megváltozik, korábban megszokott tevékenységei elmaradnak, felborul az alvása, megváltoznak az étkezési szokásai vagy az iskolai teljesítménye, illetve a korábbiaknál jóval intenzívebb érzelmi kitörések jelentkeznek.

„Ezeknek mindegyike bizonyos mértékig várható serdülőkorban, de hogyha ezek nagyon intenzívek lesznek, akkor az ember azért gyanút fog.”

Egy-egy változás tehát még nem feltétlenül jelez komoly problémát. Arra érdemes jobban odafigyelni, ha ezek a jelek intenzívebbé válnak, és a kamasz korábbi viselkedéséhez képest feltűnő változás következik be.

„Szabályokra nagy szüksége van, szigorra nincs”

Az önállósodás nem jelenti azt, hogy a kamasznak már nincs szüksége határokra. Fenyves Tamás hangsúlyozta, hogy a kiszámítható szabályok ebben az életkorban is fontosak, a szigor azonban inkább ellenállást válthat ki.

„Szabályokra nagy szüksége van, szigorra nincs.”

Mint mondta, a szabályok biztonságot adnak a fiatalnak: segítenek abban, hogy tudja, mire számíthat, és tisztában legyen azokkal a keretekkel, amelyek között mozoghat. Ez nem jelenti azt, hogy a szülőnek mindent rá kell hagynia a gyerekére. Szabályszegés esetén azonban nem a merev büntetés és a tiltás visz előre, hanem a történtek átbeszélése, a közös megoldáskeresés, és ha szükséges, a szabályok újragondolása.

A pszichoterapeuta arra is felhívta a figyelmet, hogy minden gyereknél más keretek működhetnek jól. Egy impulzívabb fiatalnak szorosabb határokra lehet szüksége, míg egy nagyon merev kamaszt akár ösztönözni is kellhet arra, hogy merjen kockázatot vállalni és bátrabban próbálkozni.

Az önállóság megtanulása egy folyamat, amelynek a gyakorlás és a hibázás is része. Ha a gyereket mindentől eltiltják, előfordulhat, hogy csak később találkozik először olyan helyzetekkel, amelyekben a kortársai addigra már jóval több tapasztalatot szereztek.

A kamasz visszatalál a szüleihez – de már másképp

A nehezebb időszak nem tart örökké, ám a kapcsolat sem lesz már pontosan olyan, mint gyermekkorban. Fenyves Tamás kiemelte, hogy a kamaszkor egy fejlődési szakasz, amelyet újabb életszakasz követ, a szülő és a gyermeke közötti kapcsolat pedig ezzel együtt tovább változik.

„A szülőhöz úgy visszatalálni, mint ahogy előtte voltak, nem fog senki, mert hogy egyszerűen megint egy új szakasz következik utána.”

A tinédzserkort a fiatal felnőttkor követi, amikor már más életfeladatok kerülnek előtérbe, és ideális esetben a szülő-gyerek viszony is egyre inkább partneri kapcsolattá alakul. Ennek időpontja mindenkinél más lehet: van, aki hosszabb ideig marad az identitáskeresés szakaszában, míg más hamarabb túljut rajta.

A kamasz hallgatása tehát önmagában még nem jelenti azt, hogy megromlott a kapcsolata a szüleivel. Az önállósodással együtt természetes módon nagyobb távolság alakulhat ki, miközben továbbra is fontos, hogy a fiatal érezze: ha problémája van, számíthat a szüleire.

Nem biztos, hogy mindent azonnal elmond, és az sem, hogy minden kérdésre választ ad. Ha azonban otthon meghallgatják, és nem kell attól tartania, hogy rögtön ítélkeznek felette vagy hibáztatni kezdik, könnyebben fordulhat a szüleihez akkor, amikor valóban segítségre van szüksége.