A hit elvesztése mögött nagyon különböző történetek húzódhatnak meg. Van, aki egy szeretett ember halála után nem tud többé ugyanúgy imádkozni. Más hosszú ideig kért valamit Istentől, és úgy érzi, csak csendet kapott válaszul. Valakit az Egyházban ért csalódás, másnak egyszerűen olyan kérdései lettek, amelyekre már nem elégítik ki a korábbi válaszok. Ilyenkor rögtön megpróbáljuk „helyrehozni” a másik hitét.

Ha haragszik Istenre, megmagyarázzuk, miért nem kellene haragudnia. Ha nem tud imádkozni, azt mondjuk neki, imádkozzon többet. Ha csalódott az Egyházban, azonnal védekezni kezdünk.

De nem kell mindenre választ adni, néha éppen az segít, ha nem akarjuk rögtön megoldani a helyzetet.

A meghallgatás nem azt jelenti, hogy egyetértünk mindennel. Azt jelenti, hogy engedjük a másikat őszintén beszélni. Ilyenkor elhangozhatnak olyan mondatok, mint: „haragszom Istenre”, vagy:„nem értem, miért engedte ezt”, esetleg: „nem tudom, hiszek-e még.”

Ezek súlyos kijelentések, de fontos, hogy legyen valaki, aki előtt ki lehet őket mondani anélkül, hogy azonnal ítélet vagy prédikáció következne.

A hit nem mindig bizonyosság. A Szentírásban is találunk kérdéseket, panaszt, kétségbeesést és Istennel való küzdelmet. Az őszinte kérdés sokszor közelebb vihet hozzá, mint egy olyan hit, amelyben már csak szerepet játszunk.

Ne akard gyorsan visszatéríteni

Ha szeretünk valakit, természetesen azt szeretnénk, hogy újra megtalálja Istent. De a másik ember hite nem a mi projektünk. Nem nekünk kell eldöntenünk, mikor térjen vissza a templomba, mikor kezdjen újra imádkozni, vagy mikor legyenek ismét válaszai.

Mi annyit tehetünk, hogy jelen maradunk, és meghallgatjuk, kérdezünk, illetve nem szeretjük kevésbé azért, mert most bizonytalan. Ha pedig szüksége van rá, segíthetünk papot, lelkivezetőt vagy – ha a háttérben komoly lelki nehézség áll – megfelelő szakembert találni.

És talán a legfontosabb: ne minden találkozás arról szóljon, hogy „na, mi van most a hiteddel?”

Az ember több a hitválságánál és nem biztos, hogy a legjobb tanúságtétel mindig egy jól megfogalmazott mondat. Néha az, hogy nem ijedsz meg a kételyeitől, nem sürgeted, nem akarod mindenáron meggyőzni, csak meghallgatni.