António Costa, az Európai Tanács elnöke szombaton, szeptember 5-én a Comói-tó mellett rendezett Cernobbio Fórumon arról beszélt: az Európai Uniónak olyan következő költségvetésre van szüksége, amely képes finanszírozni Európa egyre nagyobb ambícióit.

Versenyképesség, ipari átalakulás, honvédelem, biztonság – miközben az agrár- és kohéziós támogatásokat is fenn kell tartani.

Csakhogy mindehhez pénz kell.

Costa szerint a tagállamok befizetéseit „észszerű keretek között” kell tartani, ezért az új uniós saját bevételi forrásoknak is a megállapodás részévé kell válniuk.

Az Európai Bizottság már öt új bevételi forrást javasolt. Ezek között szerepel a kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeinek egy része, a karbonvám, az elektronikai hulladékhoz kapcsolódó hozzájárulás, a dohánytermékek jövedéki adójához kötött bevétel és a nagyobb cégek befizetése.

A Bizottság számításai szerint ezek évente mintegy 58,5 milliárd eurót hozhatnának az uniós költségvetésnek. A javaslat egyelőre tárgyalás alatt áll.

De miért kell ennyi új pénz?

Részben azért, mert Európa egyre több feladatot vállal magára. Részben pedig azért, mert lassan a korábbi döntések számlája is megérkezik.

Az EU-nak ugyanis vissza kell fizetnie a koronavírus-járvány után közösen felvett NextGenerationEU-hiteleket is.

Vagyis egy olyan döntés költségeit, amelynek hatásai évtizedeken keresztül velünk maradnak.

A jelenben költünk, a jövőben fizetünk

Önmagában azonban ebből még nem következik, hogy az adósság rossz.

A lényeg inkább az, hogy amikor egy állam hitelből költ, olyan pénzt használ fel ma, amelyet későbbi bevételeiből kell visszafizetnie.

Vagyis a mostani döntések egy részének számlája csak évek vagy akár évtizedek múlva érkezik meg.

A jelenben költünk, a jövőben fizetünk.

És minél több ilyen döntést hozunk ma, annál fontosabb kérdés lesz, hogy mekkora terhet hagyunk azokra, akik utánunk jönnek.