Az Európai Unió új bevételeket keres, az államok adósságot görgetnek, közben egyre többe kerül a nyugdíj, a védelem és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás. A kérdés azonban nemcsak gazdasági: meddig finanszírozhatjuk a jelent a jövő pénzéből?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
António Costa, az Európai Tanács elnöke szombaton, szeptember 5-én a Comói-tó mellett rendezett Cernobbio Fórumon arról beszélt: az Európai Uniónak olyan következő költségvetésre van szüksége, amely képes finanszírozni Európa egyre nagyobb ambícióit.
Versenyképesség, ipari átalakulás, honvédelem, biztonság – miközben az agrár- és kohéziós támogatásokat is fenn kell tartani.
Csakhogy mindehhez pénz kell.
Costa szerint a tagállamok befizetéseit „észszerű keretek között” kell tartani, ezért az új uniós saját bevételi forrásoknak is a megállapodás részévé kell válniuk.
Az Európai Bizottság már öt új bevételi forrást javasolt. Ezek között szerepel a kibocsátáskereskedelmi rendszer bevételeinek egy része, a karbonvám, az elektronikai hulladékhoz kapcsolódó hozzájárulás, a dohánytermékek jövedéki adójához kötött bevétel és a nagyobb cégek befizetése.
A Bizottság számításai szerint ezek évente mintegy 58,5 milliárd eurót hozhatnának az uniós költségvetésnek. A javaslat egyelőre tárgyalás alatt áll.
De miért kell ennyi új pénz?
Részben azért, mert Európa egyre több feladatot vállal magára. Részben pedig azért, mert lassan a korábbi döntések számlája is megérkezik.
Az EU-nak ugyanis vissza kell fizetnie a koronavírus-járvány után közösen felvett NextGenerationEU-hiteleket is.
Vagyis egy olyan döntés költségeit, amelynek hatásai évtizedeken keresztül velünk maradnak.
A jelenben költünk, a jövőben fizetünk
Önmagában azonban ebből még nem következik, hogy az adósság rossz.
A lényeg inkább az, hogy amikor egy állam hitelből költ, olyan pénzt használ fel ma, amelyet későbbi bevételeiből kell visszafizetnie.
Vagyis a mostani döntések egy részének számlája csak évek vagy akár évtizedek múlva érkezik meg.
A jelenben költünk, a jövőben fizetünk.
És minél több ilyen döntést hozunk ma, annál fontosabb kérdés lesz, hogy mekkora terhet hagyunk azokra, akik utánunk jönnek.
