
Életpárti társadalom? Akkor az anyát sem hagyhatjuk magára
Életpárti társadalom? Akkor az anyát sem hagyhatjuk magára
Egyetlen szavazat döntött arról, hogy Liechtenstein parlamentje a terhesség 12. hetéig legalizálná az abortuszt, Alois örökös herceg viszont vétót helyezett kilátásba. Az élet védelme mellett van azonban egy másik szempont is a vitában: ha egy társadalom azt kéri a nőktől, hogy mondjanak igent a gyermekre, akkor abban is felelőssége van, hogy ne maradjanak egyedül a döntés következményeivel.
A liechtensteini parlament 13–12 arányban támogatta az úgynevezett határidős szabályozás bevezetését. A javaslat szerint a terhesség első tizenkét hetében végzett abortusz nem lenne büntetendő, a beavatkozás költségeit az egészségbiztosítás is fedezné, és enyhítenének a jelenlegi tájékoztatási korlátozásokon. A kezdeményezést csaknem ötezren írták alá, miközben már ezer aláírás is elegendő lett volna ahhoz, hogy a parlament napirendre vegye – írja a Vatican News.
A döntés ugyanakkor még nem végleges. Alois örökös herceg, aki az államfői jogköröket gyakorolja, korábban jelezte, hogy egy ilyen törvényt nem kíván szentesíteni. Erre hat hónap áll rendelkezésére; ha nem írja alá a jogszabályt, az nem lép hatályba.
A vita azonban nem áll meg annál, hogy mit engedjen vagy tiltson a törvény. Benno Elbs püspök, a vaduzzi főegyházmegye apostoli adminisztrátora az élet védelme mellett arról is beszélt, hogy a nőket és a párokat nem szabad magukra hagyni, és valódi lehetőséget kell teremteni arra, hogy igent tudjanak mondani a gyermekre.
Liechtenstein helyzete ebből a szempontból különösen érdekes. Az országban évek óta nincs saját szülészeti osztály, ezért a várandós nőknek a szomszédos országokba kell utazniuk szülni. Elbs arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az ország az abortusz belföldi elérhetőségének megkönnyítéséről tárgyal, a gyermek világra hozatalához szükséges kórházi ellátást továbbra sem biztosítja helyben.
Mit jelent valóban életpárti társadalmat építeni?
Nem elég azt mondani egy nőnek: „tartsd meg a gyermeket”. Utána is ott kellene lennünk: a szülésnél, a lakhatásnál, a bölcsődénél, az egyedülálló anyaságnál, a munkahelyen és a krízishelyzetekben.
Egy váratlan vagy nehéz körülmények között bekövetkező terhességnél gyakran egyszerre jelenik meg az anyagi bizonytalanság, a párkapcsolati válság, a lakhatási gond vagy a munkahely elvesztésétől való félelem. Ezekre a helyzetekre a büntetőjog önmagában nem tud választ adni.
Ha egy állam a magzati élet védelmét fontosnak tartja, akkor ehhez működő terhesgondozásra, biztonságos szülészeti ellátásra, elérhető krízistámogatásra, családtámogatásra és kiszámítható munkahelyi környezetre is szükség van. Különösen igaz ez az egyedülálló anyákra, akik sokszor nem elvi állásfoglalásra, hanem konkrét segítségre szorulnak.
Az anya támogatása ezért nem mellékszál az abortuszvitában. Ha egy társadalom a megszületendő élet védelmét fontosnak tartja, akkor annak a nőnek a helyzetét is komolyan kell vennie, aki vállalja a gyermekét. Az életet védő társadalomnak a nehéz helyzetben lévő embert sem szabad magára hagynia.
Liechtensteinben most az a közvetlen kérdés, hogy Alois herceg szentesíti-e a törvényt. A vita hosszabb távú tétje viszont az is, milyen segítséget kapnak azok a nők, akik végül a gyermek mellett döntenek.




