Képzeljük el a jelenetet. Körülbelül i. sz. 50 körül járunk. Pál apostol a második missziós útján érkezik a makedóniai Filippibe, egy nyüzsgő római kolóniára. Nincs zsinagóga a városban, ezért a zsidók és az „istenfélők” – azok a pogányok, akik már vonzódtak a zsidó hithez – a városkapun kívül, a folyóparton gyűlnek össze imádkozni.

Ott ül Lídia is. Tiatirából származik (a mai Törökország területéről), abból a városból, amely híres volt a bíborfestékről. A bíbor a kor luxusa volt: császárok, főhivatalnokok, gazdagok viselték. Lídia sikeres kereskedő, valószínűleg özvegy vagy önálló asszony, aki saját háztartást vezet, és nem függ senkitől. Mégis ott van a folyónál, mert keresi Istent.

Pál beszél. És a Cselekedetek könyve szerint „az Úr megnyitotta Lídia szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mondott”. Nincs hosszú vívódás, nincs „majd meggondolom”. Lídia azonnal kéri a keresztséget – és nemcsak magának, hanem egész háza népének. Aztán valami még merészebbet tesz: ráveszi Pált és társait, hogy szálljanak meg nála. „Ha úgy ítélitek, hogy híven szolgálom az Urat, jöjjetek el a házamba” – mondja, és a szöveg szerint „szinte kényszerítette őket”.

Így lett Lídia háza Európa első keresztény otthona. Amikor később Pált és Szilást börtönbe vetik, majd csodás módon kiszabadulnak, első útjuk ismét Lídia házába vezet. Ott erősítik a kis közösséget. Lídia nem csak meghallotta az Evangéliumot – befogadta, és továbbadta.

Miért fontos ma is?

Lídia története azért olyan friss, mert nem „szent holt anyag”. Ő üzletasszony volt, aki a mindennapi életében, a kereskedelmi kapcsolataiban, a háztartásában élte meg a hitet. Nem vonult el a világból, hanem a világ közepén, a piacon és a folyóparton lett tanítvány.

Az egyház a festők és kelmefestők védőszentjeként tiszteli, de ennél sokkal több: a vendégszeretet, a gyors döntés és a nyitott szív szentje is. Ma, amikor sokan a hit és a hétköznapi élet összeegyeztethetőségén gondolkodnak, Lídia azt mutatja: a kettő nem ellentét, hanem lehetőség.

A nap további szentjei

Augusztus 3-án másokról is megemlékezünk:

• Szent Aspren (Asprenas): Nápoly első püspöke. A hagyomány szerint maga Szent Péter gyógyította meg és szentelte püspökké, amikor Róma felé tartva Nápolyban járt. Huszonhárom évig vezette a fiatal közösséget. A város egyik védőszentje, akit migrén ellen is szívesen hívnak segítségül.

• Szent István protomártír és társai: A Római Martyrologium ezen a napon emlékezik meg az első vértanú, Szent István, valamint Gamáliel, Nikodémus és Abibo ereklyéinek megtalálásáról.

Egy nap, amely emlékeztet

Augusztus 3. tehát nem csupán egy dátum. Emlékeztet arra, hogy a hit gyakran a legváratlanabb helyeken, a leghétköznapibb emberekkel kezdődik. Egy folyóparton, egy üzletasszony szívében, egy vendégszerető házban. Szent Lídia azt üzeni: ha az Úr megnyitja a szívedet, ne habozz – cselekedj. A többi már az Ő dolga.

Boldog Szent Lídia-napot!