Testvére helyett indult el Kínába

Jean-Gabriel Perboyre 1802. január 6-án született Franciaország déli részén, egy nyolcgyermekes családban. Fiatalon került kapcsolatba a lazaristákkal, majd maga is belépett a rendbe. Pappá szentelése után Franciaországban tanított és papnövendékek képzésével foglalkozott.

Életének fordulópontját saját családjának tragédiája hozta el. Öccse, Louis szintén lazarista lett, és Kínába készült misszionáriusnak, ám útközben meghalt. János-Gábor ezután kérte, hogy testvére helyett ő indulhasson a távoli misszióba. Végül 1835-ben érkezett Kínába.

Nem egyszerű látogatóként élt az országban: tanulta a helyi nyelveket, alkalmazkodott a helyi szokásokhoz, és keresztény közösségekben szolgált. Missziós munkája azonban egy olyan időszakra esett, amikor a kereszténység terjesztése súlyos következményekkel járhatott.

Nem tagadta meg a hitét

1839-ben, a keresztények elleni üldözés idején Perboyre János-Gábort elfogták. Hosszú fogság és kegyetlen kínzások következtek, miközben arra akarták rábírni, hogy mondjon le hitéről. Erre nem volt hajlandó.

Halálos ítéletét végül császári jóváhagyás után hajtották végre: 1840. szeptember 11-én Wuchangban megölték. Éppen ezért ezen a napon emlékezik rá az egyház.

Története azonban ezzel nem ért véget. XIII. Leó pápa 1889-ben boldoggá avatta, II. János Pál pápa pedig 1996. június 2-án a szentek közé emelte.

Szent Protusz és Jácint emléke a 4. század óta fennmaradt

Szeptember 11-én Szent Protusz és Jácint vértanúkra is emlékezik a katolikus hagyomány. Életükről jóval kevesebbet tudunk biztosan, de vértanúságuk emléke rendkívül régi.

A két keresztény a 3. században, Valerianus császár keresztényüldözése idején szenvedett vértanúhalált. Szeptember 11-i megemlékezésük már a 354-ből fennmaradt római vértanúnaptárban is szerepel, amely temetkezési helyüket is megjelöli a Via Salaria mentén.

A hagyomány szerint Protusz és Jácint Eugenia szolgálatában álltak, és szerepük volt abban, hogy ő és Bassilla a keresztény hit felé fordult. Mindannyian vértanúként haltak meg.

Jácint sírját évszázadokkal később, 1845-ben érintetlenül fedezték fel egy római katakomba kriptájában. A sírban hamvakat és megégett csontmaradványokat találtak, ami a korai források szerint arra utal, hogy tűz által szenvedhetett vértanúhalált.

Három vértanú, ugyanaz az üzenet

Szent Perboyre János-Gábor és Szent Protusz és Jácint történetét több mint másfél évezred választja el egymástól. Az egyik történet a 19. századi Kínába, a másik az ókori Rómába vezet.

A közös pont mégis ugyanaz: hitükhöz akkor is ragaszkodtak, amikor ezért az életüket kellett adniuk. Szeptember 11-én ezért három olyan emberre emlékezhetünk, akik számára a keresztény hit nem csupán meggyőződés, hanem életük végéig vállalt döntés volt.