A kormány legutóbbi bejelentése szerint szigorú összeférhetetlenségi szabályokkal választanák el az országos politikai tisztségviselőket és az állami cégek vezetőit a sportági szakszövetségek éléről. A cél világos: a sportszakmai autonómia erősítése és az átláthatóság növelése. Kérdés azonban, hogy milyen pontos jogi feltételei és megvalósítási lépései vannak Pósfai Gábor belügyminiszter javaslatának, amely teljesen kisöpörné a politikát a hazai sportszövetségek éléről.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Az összeférhetetlenség elvének érvényesítéséhez nem elég egy politikai szándéknyilatkozat. Több hatályos törvényt is át kellene írni, különben a szabályok könnyen kijátszhatóvá válnak.
Az első és legfontosabb lépés az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény módosítása lenne. Egyértelműen ki kellene mondani, hogy országgyűlési képviselő nem tölthet be elnöki, alelnöki vagy elnökségi tisztséget országos sportági szakszövetségben, illetve sportági szövetségben. Ugyanezt a tilalmat érdemes lenne kiterjeszteni a kormányzati igazgatás állami vezetőire és az állami többségi tulajdonú cégek vezető tisztségviselőire is. Enélkül a szabályozás felemás maradna.
Másodikként a sportról szóló 2004. évi I. törvénybe kellene beépíteni egy kötelező rendelkezést. A szövetségek alapszabályában rögzíteni kellene ezeket a személyi összeférhetetlenségi szabályokat. Így a törvényességi felügyeletet gyakorló bíróságok és ügyészségek már nem csak „ajánlásként”, hanem számonkérhető előírásként kezelhetnék a kérdést.
Végül átmeneti rendelkezésekre is szükség van. A törvény hatálybalépésekor már pozícióban lévő, de az új szabályok szerint összeférhetetlen vezetőknek egy határozott, nem túl hosszú határidőt kellene adni a lemondásra vagy a helyzet rendezésére. Enélkül a változás elhúzódhat, és a régi struktúrák tovább élhetnek.
A várható strukturális hatások
Ha ezek a módosítások megvalósulnak, több területen is érezhető változás várható. Az állami támogatások elosztásában nagyobb súlyt kaphatnak a mérhető szakmai eredmények és az utánpótlás-nevelés, ahelyett hogy a legjobb politikai kapcsolatok döntsenek. A szövetségek irányításában is erősebbé válhat a sportszakmai háttér: egykori sportolók, szakemberek és független menedzserek kerülhetnek előtérbe a politikai szereplők helyett. Hosszabb távon pedig csökkenhet a sportágak belső megosztottsága, és visszakaphatják eredeti, közösségépítő szerepüket.
A jogi keretek önmagukban természetesen nem oldanak meg mindent. De nélkülük a depolitizálás szándéka könnyen csak szimbolikus marad.
