A World Athletics Ultimate Championshipet szeptember 11–13. között rendezik meg először a budapesti Nemzeti Atlétikai Központban. Közel négyszáz atléta érkezik mintegy hetven országból, köztük olimpiai és világbajnokok, Gyémánt Liga-győztesek és az idei világranglista legjobbjai.

Összesen 28 versenyszámot rendeznek, a megszokott világversenyekhez képest azonban feltűnően kevés idő alatt.

Pénteken 19 és 22 óra között zajlik a teljes program, szombaton és vasárnap szintén három-három órába sűrítik a versenyeket. Nem lesznek napokon át tartó selejtezők: a sprint- és középtávok egy részén elődöntőt és döntőt rendeznek, az 1500 és 5000 méteres számok, a váltók, valamint az ügyességi versenyek pedig rögtön döntővel kezdődnek.

Ez nem véletlenül alakult így. Sebastian Coe, a World Athletics elnöke korábban arról beszélt, hogy a formátum kialakítása részben közönségadatokra épült. A cél egyszerre új nézők megszerzése és a meglévő atlétikarajongók megtartása. A szervezet már a verseny első bejelentésekor úgy fogalmazott: gyors, televízióra tervezett eseményt akar létrehozni, amely képes milliós közönséget elérni.

Vagyis Budapesten nem új sportág születik. Inkább ugyanazt a sportágat próbálják más ritmusban elmesélni. Ennek talán a leglátványosabb jele, hogy nem osztanak hagyományos érmeket.

A World Athletics szeptember 1-jén mutatta be a győztesek trófeáját, és megerősítette: nem lesz arany-, ezüst- és bronzérem. Minden résztvevő személyre szabott karkötőt kap, de az egyes versenyszámokban csak a győztes vihet haza trófeát. Coe szerint tudatosan mondtak le a dobogós érmekről, mert az Ultimate koncepciója arra épül, hogy minden számban egyetlen „bajnokok bajnokát” találjanak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a második helyezett üres kézzel távozik. Sőt: pénzügyileg nagyon is számít minden helyezés.

A teljes díjalap 10 millió dollár, ami rekord az atlétikában. Az egyéni győztesek 150 ezer dollárt kapnak, a második hely 75 ezret, a harmadik 40 ezret ér. Minden induló részesül a pénzdíjból.

A különös kettősség jól mutatja, miről szól az új verseny. Eltűnik az ezüstérem, miközben a második helyért továbbra is 75 ezer dollár jár. A sporteredményt tehát nem törlik el; a köré épített történetet egyszerűsítik le. Egy versenyszám, egy győztes, egy trófea.

És még annak átadása sem hagyományos eredményhirdetés lesz. A trófea már a verseny alatt ott áll majd a helyszínen, a győztes pedig maga veszi el. Videó, hang és tűzijáték kíséri a pillanatot, majd tiszteletkör és a nézőtéren át vezető „Champion's Pathway” következik.

Ez már legalább annyira televíziós dramaturgia, mint sportprotokoll.

Az atlétikának régóta van egy sajátos problémája. Egy világbajnokságon fantasztikus teljesítmények követhetik egymást, közben azonban selejtezők, várakozások és párhuzamosan zajló versenyszámok között kell eligazodnia annak is, aki nem megszállott követője a sportágnak. Az Ultimate erre ad meglehetősen radikális választ: kivágja a program jelentős részét, és megtartja azt, amit a legkönnyebb eseményként eladni.

A világ legjobbjait. A döntőt. A győzelmet.

Az atlétika nincs egyedül ezzel. A Forma–1 bevezette a sprintversenyeket, a krikett egyik legsikeresebb formátuma a néhány órás T20 lett, és más sportágak is folyamatosan kísérleteznek rövidebb, sűrűbb vagy könnyebben közvetíthető versenyformákkal.

A budapesti Ultimate Championship ezért érdekesebb annál, hogy hány világsztár áll rajthoz.

A World Athletics lényegében azt teszteli, mennyit lehet kivenni egy hagyományos sportversenyből úgy, hogy közben maga a sport még ne veszítsen az értékéből.

Három este alatt valószínűleg kiderül, hogy működik-e a kísérlet.

Ha igen, Budapest nem egyszerűen az első Ultimate Championship helyszíneként kerülhet be az atlétika történetébe. Hanem annak a versenynek a helyszíneként, ahol a sportág elkezdte újragondolni, hogyan akarja megmutatni magát a következő generáció nézőinek.