Rossz kérdésen vitatkozunk. Nem az a lényeg, mennyibe került a helikopterezés. Hanem az, hogy miért kellett egyáltalán helikopterezni.

Van Magyar Péter magyarázatának egy része, amellyel szerintem teljesen fölösleges vitatkozni. A katonai pilótáknak repülniük kell. Jártasságot kell fenntartaniuk, a gépeket üzemeltetni kell, a légierő nem úgy működik, hogy a helikopterek állnak a hangárban, a pilóták pedig évente egyszer tesznek velük egy kört.

Ez elfogadható érv.

Hadházy Ákos most arra hívta fel a figyelmet, hogy a Honvédelmi Minisztérium által közölt 1,226 millió forintos önköltség szerinte nem mutatja meg egy katonai helikopter repült órájának teljes árát, mert a használat közelebb hozza a karbantartási ciklusokat, fogyasztja az alkatrészek és a gép üzemidejét is. Ebben is van megfontolandó kérdés: a nyilvánosságra került számításban külön üzemanyag-, személyi és járuléktételeket látunk, miközben nem világos, milyen módon jelennek meg benne a használathoz kötődő további költségek. A HM dokumentuma szerint az elszámolt önköltség valóban 1 226 772 forint volt.

Csakhogy szerintem nem ez a történet.

Lehet rajta számolgatni még három napig. Lehet 1,2 millió, lehet több. Egy állam költségvetésében egyik összeg sem az, amelytől összedől az ország.

A valódi kérdés sokkal egyszerűbb.

Ha a miniszterek busszal mentek, miért kellett a miniszterelnöknek helikopter?

Augusztus 12-én a Tisza-kormány kihelyezett kormányülést tartott Pakson. Magyar Péter Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszterrel katonai helikopteren indult el, miközben a kabinet más tagjai kisbusszal tartottak ugyanoda. Kapitány István akkori bejegyzésén Lannert Judit, Tanács Zoltán, Hegedűs Zsolt, Gajdos László, Ruff Bálint és Pósfai Gábor is a buszon utazott.

Ez azért fontos, mert rögtön kiesik egy lehetséges magyarázat: nem azért kellett helikopter, mert másként nem lehetett Paksra eljutni.

A kormány maga bizonyította be, hogy lehetett.

A kihelyezett kormányülés megmagyarázza, miért kellett Paksra menni.

Azt nem magyarázza meg, miért kellett Paks fölé menni.

Magyar Péter akkor azt mondta, hogy a fontos kormányzati döntések előtt a vízügyi szakemberek és az erőmű vezetői „fentről is” bemutatják neki a kialakult helyzetet és a mérnökök által megtervezett hosszú távú megoldást.

Rendben. Ezt is el lehet fogadni szakmai indokként.

De akkor jön a következő kérdés.

Mit lehetett fentről megtudni, amit máshogyan nem?

Ha olyan információra volt szükség egy kormánydöntéshez, amelyet valóban csak helikopterről lehetett megszerezni, akkor ezt érdemes volna világosan elmondani.

Mit látott a miniszterelnök a helikopter ablakából, amit egy nagy felbontású drónfelvétel, légifotó, műholdkép, vízügyi mérési adatsor, medertérkép és a helyszínen jelen lévő mérnökök részletes tájékoztatója nem tudott volna pontosabban megmutatni?

És van egy másik logikai probléma is.

Ha a levegőből megszerzett információ annyira fontos volt a kormánydöntéshez, akkor miért nem kellett látnia a kormány többi tagjának?

Nem azt mondom, hogy a teljes kabinetet fel kellett volna pakolni három katonai helikopterre. Éppen ellenkezőleg. Ha a kisbusszal érkező minisztereknek elegendő volt, hogy a szakemberek a helyszínen bemutassák az adatokat, felvételeket és műszaki terveket, akkor miért nem volt ugyanez elegendő a miniszterelnök számára?

Ha pedig valóban volt olyan döntési információ, amely csak a levegőből volt megszerezhető, akkor a kérdés továbbra is ugyanaz: mi volt az?

A Honvédség most nyilvánosságra került iratai ráadásul azt mutatják, hogy Magyar Péter útját külön légi személyszállítási feladatként rendelték el. A repülési parancsban a miniszterelnök szállítása külön műveleti feladatként jelent meg, miközben az aznapi gyakorlórepüléseket külön kezelték. A 02-es H145M összesen 2 óra 39 percet repült, és a paksi tiltott légtér használatához külön engedélyt kellett kérni.

Ez nem bizonyítja, hogy a repült időt később ne lehetett volna beszámítani a személyzet jártasságfenntartásába.

De azt igen, hogy nem egyszerűen arról volt szó: van egy gyakorlórepülés, a miniszterelnök pedig történetesen felül rá.

És akkor nézzük meg, miért van Paks fölött tiltott légtér

Mert ezt a történetet szerintem egészen más fénybe helyezte az elmúlt egy hét.

A Paksi Atomerőmű körül az LHP1 jelű tiltott légtér található: három kilométer sugarú körben, a földfelszíntől FL195-ig, napi huszonnégy órában. A légiforgalmi dokumentáció az okot sem bonyolítja túl: Nuclear Power Plant.

Vagyis nem egy tetszőlegesen kijelölt légtérről beszélünk.

Működő atomerőmű van alatta.

És augusztus 29-én egészen abszurd módon megkaptuk a választ arra, miért kell az ilyen helyeket komolyan venni.

Egy 24 éves férfi Kalocsáról elvitt egy Cessna 172-es kisrepülőgépet, felszállt vele, majd Gerjen mellett egy napraforgótáblában hajtott végre kényszerleszállást. A rendőrség közlése szerint a férfi ittas állapotban volt.

A nyilvánosan elérhető repülési nyomvonal alapján a HA-BJG útvonala Paks térségében többször erősen irányt váltott, és érintette az atomerőmű körüli tiltott légteret. A képernyőmentés MLAT-adatokon alapul, ezért az egyes fordulók geometriájából nem érdemes messzemenő pilótatechnikai következtetést levonni. Maga a helyzet azonban így is elég súlyos volt ahhoz, hogy két készültségi Gripen emelkedjen a levegőbe.

És itt válik hirtelen nagyon valóságossá az, amiről addig legfeljebb piros körök formájában beszéltünk a térképen.

Egy ismeretlen szándékú, engedély nélkül repülő kisgép egy atomerőmű közelében nem tréfa.

Nem is úgy kezelték.

Öt nappal korábban pedig lezuhant egy Gripen

Augusztus 24-én a Magyar Honvédség egyik Gripenje lezuhant Szolnok mellett. A pilóta katapultált, súlyosan megsérült, de életben maradt; a Honvédség szerint egy tapasztalt, közel kétezer repült órával rendelkező 51 éves őrnagyról van szó. A gép elveszett.

Semmi nem utal arra, hogy ennek bármi köze lenne a paksi eseményekhez. Nem is szabad összemosni őket.

De egy dolgot nagyon világosan megmutat.

A katonai repülés nem díszlet.

Valódi kockázata van, valódi emberekkel, valódi gépekkel, és néha nagyon súlyos következményekkel.

Öt nappal a Gripen elvesztése után pedig két másik Gripennek kellett felszállnia egy ittas férfi által engedély nélkül elvitt kisgép miatt.

Ha a Cessna nem száll le Gerjennél, hanem tovább repül Paks irányába, a helyzet csak egyre komolyabbá válhatott volna. A légvédelmi készenlét feladata éppen az ilyen légijárművek elfogása, azonosítása és szükség esetén leszállásra kényszerítése. A fegyverhasználat a végső eszköz, nem automatikus következménye egy légtérsértésnek – de pontosan azért emelkednek fel a Gripenek, mert egy ponton már nem lehet tudni, mi a behatoló szándéka.

És másnap megjelentek a H225M-ek

A történetnek még itt sincs vége.

A Cessna-incidens utáni napon két H225M helikopter dolgozott a dunai fenékküszöbnél. A Honvédség beszámolója szerint 117 darab, egyenként 2,5 tonnás betonkockát helyeztek el a mederben.

Fontos: nem ugyanabban az időpontban volt a levegőben a Cessna és a betonkockákat szállító helikopterek.

Nem kell dramatizálni olyasmit, ami nem történt meg.

De éppen az események időbeli közelsége mutatja meg, milyen összetett légi és honvédségi műveletek zajlanak egy ilyen stratégiai létesítmény környezetében. Egyik nap engedély nélkül megjelenik egy kisgép, amely miatt Gripeneket riasztanak. Másnap nagy katonai helikopterek többtonnás függesztett terheket mozgatnak ugyanennek a térségnek a közelében.

Ez nem Disneyland.

Száz nap alatt úgy vonult fel minden, mint egy akciófilmben

A Tisza-kormány május 13-án kezdte meg hivatalosan a működését. Alig több mint száz nap telt el azóta.

És közben úgy kerültek a politikai hírek főszerepébe a Honvédség repülőeszközei, mintha valaki egy akciófilmhez válogatná a jeleneteket.

Miniszterelnök katonai helikopteren Paks fölött. Gripen-baleset Szolnoknál. Egy ittas férfi által elvitt Cessna Paks felé. Két riasztott Gripen. H225M-ek többtonnás betonkockákkal a Duna fölött.

Csakhogy itt egyetlen gép sem filmes kellék.

És talán éppen ezért érdemes visszatérni az eredeti helikopterezéshez.

Nem az a kérdés, hogy mennyibe került

Magyar Péter később maga állította szembe a saját útját a korábbi kormányzati „urizálással”. Azt írta, jelentős különbséget lát aközött, amikor egy kormánytag kedvtelésből repked közpénzen, és aközött, amikor a miniszterelnök egy országos jelentőségű döntés előtt a helyszínen tájékozódik.

Ez egy teljesen legitim álláspont.

Csakhogy a „helyszíni tájékozódás” és a „helikopteres tájékozódás” nem ugyanaz.

A kormány többi tagja is a helyszínre ment.

Busszal.

Éppen ezért szerintem nem azon kell rugóznunk, hogy 1,226 millió volt-e az önköltség, Hadházy szerint mennyi amortizációt kellene még hozzáadni, és a pilóták repült órái így is, úgy is teljesítendők voltak-e.

A pilótáknak repülniük kell. Rendben.

De miért kellett ezen a repülésen a miniszterelnöknek ülnie?

Miért kellett a kihelyezett kormányüléshez igénybe venni Paks tiltott légterét?

Mit adott a helikopteres szemle a kormányzati döntéshez?

Ha olyan fontos információt, amely másképpen nem volt megszerezhető, akkor ezt érdemes elmondani.

Ha viszont ugyanazt a helyzetet a kormány tagjai térképeken, drónfelvételeken, vízügyi méréseken, műszaki terveken és szakértői tájékoztatón is megismerhették, akkor nagyon nehéz nem észrevenni a helikopterben a látványelemet is.

És itt jutunk el ahhoz, amit az egész történetből a legfontosabbnak tartok.

Nem állítom, hogy Magyar Péter paksi videóival titkos információ került nyilvánosságra. Ennek bizonyításához semmilyen adatunk nincs. De egy működő nukleáris létesítmény környezetének, külső és belső tereinek, felülnézeti képének politikai kommunikációs célú bemutatásánál szerintem igenis jogos megkérdezni: hol húzódik a biztonsági határ, és ki ellenőrzi, mi kerülhet nyilvánosságra?

Különösen akkor, amikor néhány nappal később egy engedély nélkül repülő Cessna megmutatja, miért vigyázzuk ennyire ezt a légteret.

A paksi kihelyezett kormányülés megmagyarázza, miért kellett Paksra menni.

Azt nem magyarázza meg, miért kellett Paks fölé menni.

És amíg erre nincs világos szakmai válasz, én nem azon fogok vitatkozni, hogy egymillió-kettő vagy egymillió-nyolcszáz volt-e a helikopterezés.

Mert Paks nem díszlet.

És a Magyar Honvédség nem kelléktár.