A MOHU 2023 júliusában vette át a magyar hulladékgazdálkodási rendszer jelentős részének megszervezését. A Mol 35 évre nyerte el a koncessziót, amely évente mintegy 4–5 millió tonna hulladék kezelését fogja át. A vállalások között szerepelt legalább 185 milliárd forintnyi beruházás az első tíz évben, valamint az újrahasznosítási arány jelentős emelése – írja a Portfólió.

A hosszú szerződés mögött érthető gazdasági logika van. Hulladékfeldolgozókat, visszaváltási rendszert vagy országos infrastruktúrát nem négyéves választási ciklusokra építenek. Aki több száz milliárdot fektet egy rendszerbe, annak kiszámíthatóság kell.

Csakhogy a 35 év másik oldalán ott van a kiszolgáltatottság is.

Egy átlagos piacon, ha rossz a szolgáltatás, a fogyasztónak van egy nagyon egyszerű eszköze: elmegy máshová. Másik mobilszolgáltatót, biztosítót vagy szerelőt keres.

A hulladékszállításnál ez nincs így.

Ha egy településen rendszeresen problémás az elszállítás, ha rosszul működik egy visszaváltási rendszer vagy nehézkes az ügyintézés, a lakó nem mondhatja azt, hogy jövő hónaptól egy másik országos hulladékgazdálkodási rendszerhez csatlakozik.

Éppen ezért egy koncessziós közszolgáltatásnál a kérdés nem pusztán az, hogy állami vagy magáncég végzi-e a feladatot. Az a döntő, hogy mi helyettesíti a versenyt.

Milyen pontos teljesítménymutatókat kell teljesíteni? Ki ellenőrzi ezeket? Mi történik, ha elmaradnak a beruházások vagy romlik a szolgáltatás? Milyen eszközei vannak az államnak, és milyen eszköze marad annak az embernek, akinek egyszerűen nem viszik el megfelelően a hulladékát?

A mostani vizsgálat elvileg éppen ezeket a kérdéseket veszi elő. A kormány saját tájékoztatása szerint áttekintik a beruházások teljesülését, a hulladékgazdálkodási célokat, a költségeket, a hatékonyságot és azt is, hogy a rendszer kellően átlátható és ellenőrizhető-e. Szerződéses, szabályozási vagy intézményi változtatások is szóba kerülhetnek.

Fontos ugyanakkor, hogy a mostani bejelentés nem teljesen előzmény nélküli. A kormány már korábban elindított egy átfogó vizsgálatot a 35 éves koncesszióról; egyelőre nem világos, hogy Magyar Péter csütörtöki bejelentése új eljárást jelent-e, vagy ennek a korábban megkezdett felülvizsgálatnak a kiterjesztését.

A kérdés ettől még ugyanaz marad.

Harmincöt év önmagában nem feltétlenül túl hosszú egy infrastruktúra működtetésére. Harmincöt év valódi ellenőrzés nélkül viszont nagyon hosszú idő.

Egy gyerek, aki a koncesszió indulásakor született, annak lejártakor már 35 éves lesz.

Ha egy alapvető közszolgáltatásnál ennyi időre lemondunk arról, hogy a fogyasztó szolgáltatót válasszon, akkor valami mást kell adnunk helyette: világos elvárásokat, folyamatos ellenőrzést, működő panaszkezelést és következményeket arra az esetre, ha a vállalások nem teljesülnek.

Mert a kukát végül mindegy, milyen vállalati konstrukcióban viszik el.

Az ember szempontjából az számít, hogy elviszik-e – és van-e kihez fordulnia, ha nem.