Szeptember 17-én Bellarmin Szent Róbert püspökre és egyháztanítóra emlékezik a katolikus Egyház. Olyan korban élt, amikor Európát vallási viták és súlyos ellentétek osztották meg. Ő mégsem a hangerőben, hanem a tanulásban, a világos érvelésben és a személyes hitelességben kereste az igazság szolgálatának útját.
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
A reformáció utáni Európában a hit kérdéseiről nem pusztán tudományos viták folytak. Vallási ellentétek országokat, közösségeket és családokat választottak szét. Róbert ebben a feszült világban lett a katolikus teológia egyik legjelentősebb képviselője.
Nagy művében, a Kontroverziákban a kor vitatott hitbeli kérdéseit dolgozta fel. Nem elégedett meg azzal, hogy megismételje, amit mások mondtak: tanulmányozta az ellenérveket, a Szentírást és az egyházatyák írásait, mert úgy gondolta, hogy az igazságot nem lehet tudatlansággal megvédeni.
Ez nekünk is üzen valamit:
Nem attól lesz igazunk, hogy hangosabban beszélünk. És nem attól védjük jól a hitünket, hogy legyőzzük a másikat egy vitában.
Róbert számára a tudás nem öncél volt. Azt akarta, hogy az emberek jobban megértsék, miben hisznek és miért.
1599-ben bíborossá nevezték ki, később Capua érseke lett. Magas egyházi tisztségei ellenére egyszerű életet élt, és különös figyelemmel fordult a szegények felé. XVI. Benedek pápa később úgy fogalmazott róla: Bellarmin számára az Egyház valódi megújulása mindig az ember saját megtérésével kezdődött. Talán ez életének egyik legfontosabb öröksége.
Könnyű megmondani, mi nincs rendben másokkal. Könnyű észrevenni az Egyház, a világ, a közösség vagy éppen a mellettünk élő ember hibáit.
Sokkal nehezebb feltenni a kérdést:
nekem miben kell változnom?
Bellarmin Szent Róbert hosszú élete végén sem a rangot vagy a tekintélyt tartotta a legfontosabbnak. Lelki írásaiban újra és újra arra hívta az embert, hogy vizsgálja meg saját életét, ne ragaszkodjon görcsösen a földi javakhoz, és tanuljon egyszerűen, szeretetben élni.
1621. szeptember 17-én halt meg Rómában. XI. Piusz pápa 1930-ban szentté avatta, egy évvel később pedig az Egyház tanítói közé emelte.
Négyszáz évvel később talán éppen azért érdemes rá figyelnünk, mert ma is rengeteg vita vesz körül bennünket.
Ő arra emlékeztet: az igazság szeretete nem ugyanaz, mint a viták szeretete.
Lehet úgy is kiállni azért, amiben hiszünk, hogy közben tanulunk, gondolkodunk, meghallgatjuk a másikat – és mindenekelőtt önmagunkon kezdjük a változást.
Mai útravaló: Mielőtt ma megpróbálnánk megváltoztatni valaki más véleményét, kérdezzük meg magunktól, van-e valami, amiben először nekünk kellene változnunk?
