Bence második lett, és csalódottan nyilatkozott. Luca a tizedik helyen végzett, és örült.

Egy ezüstérem hiányérzettel, egy tizedik hely elégedettséggel párosult.

A két reakció első pillantásra ellentmondásosnak tűnhet, pedig pontosan megmutatja, mennyire keveset árul el önmagában egy helyezés arról, amit az ember az adott pillanatban elért.

A sport szerethető kegyetlensége, hogy szinte mindent mér. Métert, találatot, másodpercet, pontot, helyezést. A célvonal és a mérőszalag tárgyilagos. Az eredményjelző táblára már nem fér fel az elmúlt hónapok munkája, a fájdalom, a kétség, a sérülésből való visszatérés vagy annak a története, hogy ki honnan jutott el odáig. A 80,30 méter pontos adat. A 12,68 másodperc is az. A jelentésüket azonban mindig az emberi történet adja meg.

Utánpótláskorú versenyzőkkel foglalkozó sportegyesület vezetőjeként sok személyes élményem is van ezzel kapcsolatban, hiszen látom a versenyeken, hogyan élik meg a gyerekek az eredményeiket. A legfelszabadultabb öröm általában az első és a harmadik helyezett arcán jelenik meg. Az első győzött, a harmadik pedig felkerült a dobogóra. A második hely már egészen különös lelki helyzet. A gyerekek többsége is úgy érzi, hogy egyetlen lépésre maradt el az első helytől. Ezüstérmet tart a kezében, közben az arany közelségét éli át. Örül a dobogónak, a teljesítményének és az elismerésnek, az örömbe mégis belevegyül a lecsúszás élménye.

Kívülről egy ragyogó érmet látunk. A sportoló azt a néhány tized- vagy századpontot, századmásodpercet vagy centimétert is látja, amely közte és a győzelem között maradt.

Éppen ezért érdemes óvatosan bánnunk azokkal a következtetésekkel, amelyeket egyetlen eredményből levonunk. Egy jól sikerült nap könnyen elhiteti velünk, hogy innentől minden versenyen hasonló teljesítmény következik. Egy gyengébb nap pedig pillanatok alatt kétséget ébreszthet a felkészültséggel, a tehetséggel vagy akár a folytatással kapcsolatban.

Egyetlen verseny ehhez kevés.

A sportoló hónapokon vagy éveken keresztül készül egy néhány másodpercig, percig vagy óráig tartó megmérettetésre. A végső eredményhez rengeteg körülmény együttállása szükséges: az aznapi fizikai állapot, a lelki teherbírás, az alvás, az időjárás, a pálya, a felszerelés, egy korábbi sérülés, a verseny ritmusa, a riválisok teljesítménye, egy rossz mozdulat vagy egy váratlanul jól sikerült pillanat.

A sportolók emberek. Az emberi teljesítménytől idegen a gépszerű kiszámíthatóság. A legjobb felkészülés is találkozhat egy rossz nappal, és egy nehéz időszak után is megszülethet valakinek élete egyik legjobb eredménye.

Egyetlen eredmény pillanatfelvétel. Megmutatja, mire volt képes a sportoló egy adott napon, egy adott órában, az adott körülmények között. A pályafutását a teljes út rajzolja ki.

A verseny után elhangzó mondatok is ehhez a pillanatfelvételhez tartoznak. A sportoló még az eredmény közvetlen érzelmi hatása alatt áll. A testében ott van a verseny feszültsége, a fejében újra lejátszódnak a mozdulatok, és pontosan érzi, hol csúszott ki a kezéből az, amire készült. Ilyenkor a csalódás is hangot kap. Ez az őszinteség része; az adott eredmény hosszabb távú hatásáról ilyenkor még keveset tudunk.

Az élsport egyik legfontosabb képessége éppen az, hogy a sportoló képes elhelyezni a pillanatnyi eredményt a teljes képben. Ehhez belső stabilitás, önismeret, tudatosság és hit kell. Hit önmagában, a felkészülésében, az edzőjében, az elvégzett munkában és abban, hogy az út egyetlen állomás után is folytatódik.

Van, hogy erre a belső újrarendeződésre csupán néhány órája marad. Egy úszónak újabb számban kell rajtkőre állnia, egy tornásznak újabb szeren kell bemutatnia a gyakorlatát, egy küzdősportolónak ismét szőnyegre kell lépnie. Az előző verseny csalódását addigra a helyére kell tennie, mert az újabb rajtnál már teljes figyelemre, erőre és jelenlétre van szüksége. Ott ismét a maximumra, akár élete legjobb teljesítményére törekszik.

Másnap pedig újra belép az edzőterembe, kimegy a pályára, vagy odaáll a dobókörbe. Elemzi, ami történt, levonja a tanulságokat, és folytatja a munkát. A pillanatnyi eredmény helyett az egész folyamatot látja: honnan indult, hol tart, mi van mögötte, és mire lehet még képes.

Talán éppen ez a bajnoki mentalitás egyik legfontosabb jele: a sportoló az aktuális eredményénél tágabb összefüggésben képes látni önmagát. A bajnok is csalódik. Dühös lehet, sírhat, keresheti a hibát, és kimondhatja, hogy többet várt magától. Aztán visszatalál ahhoz a belső középponthoz, ahonnan ismét el tud indulni.

Ez a képesség a sport világán kívül is sokat taníthat nekünk.

Mi is hajlamosak vagyunk egyetlen sikerből vagy kudarcból messzemenő következtetést levonni. Egy rosszul sikerült tárgyalás, egy elveszített lehetőség, egy elutasítás vagy egy gyengébb teljesítmény után könnyen egész történetet építünk arról, mire vagyunk képesek. Pedig az eredmény sokszor csak azt mutatja meg, mi történt velünk azon a napon. A munkánkat, a tudásunkat és a bennünk rejlő lehetőségeket hosszabb idő és sok egymást követő döntés teszi láthatóvá.

Halász Bence csalódottsága számomra az igényességről is beszél. Ismeri a saját képességeit, tudja, milyen munkát végzett, és érzi a különbséget a megszerzett ezüstérem, valamint a benne rejlő teljesítmény között. Közben a hazai közönség biztatását szívmelengetőnek nevezte, a verseny különleges hangulatában pedig egy kicsit rocksztárnak érezte magát.

Kozák Luca öröme szintén pontos önismeretről árulkodott. A tizedik hely mögött meglátta élete harmadik legjobb eredményét és pályafutása addigi legstabilabb idényét. Tudta, mit jelent számára a 12,68.

Mindketten a saját útjukhoz és képességeikhez viszonyították azt, ami aznap történt velük.

Talán nekünk, nézőknek is érdemes lenne gyakrabban átgondolnunk egy-egy eredmény láttán: mi van a szám mögött? Milyen útról érkezett oda az ember? Mit győzött le közben? Mire volt képes aznap? És vajon mit kezd majd mindazzal, ami a pályán történt?

A külső mérce megmutatja, hol állunk a mezőnyben. A belső mérce megmutatja, hol tartunk önmagunkhoz képest.

Ezért lehet egy második hely fájdalmas, és egy tizedik hely felemelő. Ezért őrizheti meg egy vártnál gyengébb verseny után is az értékét mindaz a munka, amelyet a sportoló beletett.

A szám megmutatja az eredményt. Az, ahogyan felállunk utána, megmutatja, kik vagyunk.

Vendégszerzőnk:

dr. Tóth Krisztina,

stratégiai kommunikációs tanácsadó,

a BeUP! PR Consulting alapítója