A Reuters két magyar férfi, Lakatos Bence és Vanyovszki József történetén keresztül mutatta meg, mit jelentett a gyakorlatban az elmúlt évek rendszere. 2021 óta szeretnének örökbe fogadni, Bence pedig idén augusztusban kapta meg az alkalmassági minősítést.

Közben Magyar Péter bejelentette: változtatnak azon a szabályozáson, amely az egyedül örökbe fogadni szándékozók alkalmasságát külön miniszteri hozzájáruláshoz kötötte. A miniszterelnök szerint ilyen ügyekben nem politikusnak, hanem szakembereknek kell dönteniük.

Fontos: ez nem jelenti azt, hogy azonos nemű párok ezentúl közösen fogadhatnak örökbe. Magyarországon erre továbbra is házastársak jogosultak; egy azonos nemű kapcsolatban élő ember jogilag egyedül jelentkezhet örökbefogadónak.

De miről vitatkozunk valójában?

Az egyik oldal azt kérdezi: miért érjen valakit hátrány pusztán a szexuális orientációja miatt?

A másik: miért ne részesíthetné előnyben az állam az anya–apa családmodellt?

Ez valódi értékütközés, a konzervatív megközelítés szerint az államnak joga lehet bizonyos családmodellt előnyben részesíteni. A másik oldal szerint viszont nem egy elméleti családképet kell vizsgálni, hanem azt, hogy az adott ember képes-e stabil, biztonságos és szeretetteljes otthont adni egy konkrét gyermeknek.

A közéleti vitákból azonban néha az a benyomás alakul ki, mintha az örökbefogadás elsősorban a felnőttek igényeiről szólna: jutalomról, vigaszról azoknak, akiknek nem születhetett gyermekük, vagy éppen annak igazolásáról, hogy egyik vagy másik családmodell értékesebb. És még nem jutottunk el oda, hogy mi szolgálja az adott gyermek legfőbb érdekét.

Az örökbefogadás középpontjában egy olyan gyermek áll, aki már eleve veszteséget hordoz: valamilyen okból nem nevelkedhet abban a családban, amelybe megszületett.

Mit mutatnak a kutatások?

Az örökbefogadó családokat vizsgáló kutatások többsége azonban eddig nem talált olyan hátrányt a gyermekek alkalmazkodásában vagy fejlődésében, amely önmagában a szülők azonos neméből következne. Egy hosszú távú vizsgálat szerint a gyermekek alkalmazkodásában és a családi működésben nem mutatkozott érdemi különbség a meleg, leszbikus és heteroszexuális örökbefogadó családok között; egy friss, 2026-os szisztematikus áttekintés pedig a kötődési biztonságban sem talált hátrányt.

Más kutatások szerint a gyermek kimenetelét sokkal erősebben jelzi előre a szülői működés minősége, a stabilitás, a támogató kapcsolat és a családi konfliktusok szintje, mint önmagában a szülők szexuális orientációja.

Ez nem jelenti azt, hogy minden tudományos kérdés lezárult. A kutatások mintáiról és módszertanáról folyt szakmai vita, és különösen kevés adat áll rendelkezésre bizonyos társadalmi csoportokról, idősebb örökbefogadott gyermekekről vagy hosszú távú életutakról.

Viszont, ha a szexuális orientáció önmagában nem jó előrejelzője annak, hogy valaki milyen szülő lesz, akkor a diszkrimináció tilalma és a gyermek érdeke nem feltétlenül egymással szemben álló szempontok.

Házaspárként sem egyszerű

A másik félreértés, hogy aki megfelel az anya–apa családmodellnek, annak már csak jelentkeznie kell. A valóságban házaspárok is éveket várhatnak, különösen akkor, ha nagyon fiatal, egészséges gyermeket szeretnének örökbe fogadni.

Az örökbefogadás ugyanis nem egyszerű várólista. Nem minden gyermek és minden jelentkező illeszthető össze egymással.

Talán nem is ugyanarról vitatkozunk

A melegörökbefogadásról szóló vita azért is nehezen jut közös nevezőre, mert a két oldal rendszerint más kérdésre próbál válaszolni. Az egyik onnan indul, hogy az állam diszkriminálhat-e valakit a szexuális orientációja miatt. A másik onnan, hogy milyen családmodellt tekintsen kívánatosnak és támogathatónak az állam.

Mindkét megközelítésből következnek fontos kérdések, de könnyű szem elől téveszteni azt, akinek az életéről ténylegesen döntés születik.

Az örökbefogadásnál ugyanis nem elvont felnőttjogokról és nem is pusztán elvont családmodellekről döntenek, hanem egy konkrét gyermek jövőjéről. Arról, hogy ki tud neki stabilitást, biztonságot, figyelmet és hosszú távon is vállalható családi közeget adni.