Az OpenAI szeptember 3-án mutatta be a GPT-6 Astrát, amely a vállalat szerint az eddigi legnagyobb képességű modellje. Nemcsak válaszol kérdésekre: böngészik, szoftvert használ, dokumentumokat készít, kódol, kutatási feladatokat végez, és több lépésből álló munkafolyamatokat is képes végigvinni. Az OpenAI saját leírása szerint a modell komplex szakmai munkára, számítógép-használatra, kutatásra és programozásra készült.

Greg Brockman ennél is tovább ment. A The Washington Post szerint úgy fogalmazott: ha néhány év múlva visszatekintünk arra, mikor kezdődött valójában az általános mesterséges intelligencia korszaka, könnyen lehet, hogy ezt a modellt vagy ezt az időszakot jelöljük majd meg.

Viszont itt kezdődik a probléma.

Mi az AGI?

Az OpenAI alapító okirata régóta úgy definiálja, mint olyan, nagy autonómiájú rendszereket, amelyek az embereket a legtöbb gazdaságilag értékes munkában felülmúlják.

Ebben már benne van a válasz arra, miért olyan nyugtalanító a fogalom.

Jelentése képes valódi egzisztenciális szorongást kiváltani.

Nem kell elveszíteni a munkánkat ahhoz, hogy fenyegetve érezzük magunkat

Az OpenAI AGI-definíciójának egyik kulcsa, hogy gazdaságilag értékes munkáról beszél. Vagyis a határt nem öntudathoz, érzelmekhez vagy személyiséghez köti, hanem teljesítményhez: mire képes a rendszer az emberhez képest.

Ez azért fontos, mert az AI-val kapcsolatos szorongás sem merül ki abban, hogy valaki attól fél, elveszíti az állását.

Hanem előjön a szakértelem leértékelődésének érzése, az identitás bizonytalanná válása és az a kérdés is, hogy milyen értéke marad az ember saját képességeinek, ha ugyanazt egy gép gyorsabban végzi el.

Egy kutatás szerint az AI-szorongás legerősebb előrejelzője az észlelt egzisztenciális fenyegetés volt. Vagyis nem egyszerűen az, hogy „elveszíthetem a munkámat”, hanem az az érzés, hogy a technológia megkérdőjelezi az ember saját szerepét, kontrollját vagy jelentőségét.

A fenyegetés nem feltétlenül a munkanélküliség. Hanem a helyettesíthetőség érzése.

A munka és a szakértelem sok ember számára nem pusztán jövedelemforrás. A társadalmi státusz, az önbecsülés és az identitás egy része is arra épül, hogy valamiben kompetensek vagyunk, szükség van ránk, és olyan tudással rendelkezünk, amelynek értéke van. A technológiai munkanélküliség pszichológiai következményeit vizsgáló kutatások éppen ezért hangsúlyozzák, hogy a munkához kötődő önértékelés és identitás sérülése önmagában is jelentős probléma lehet.

Ha valaki évtizedekig abból kapott társadalmi megbecsülést, hogy gyorsan számol, jól ír, jól programoz vagy különösen sok tudással rendelkezik, akkor érthető, hogy bizonytalanságot érez, amikor ugyanezekben a képességekben egy gép hirtelen nagyon közel kerül hozzá.

És talán ez az Astra körüli AGI-vita egyik legkézzelfoghatóbb következménye.

Nem szükséges eldönteni, hogy a gép „olyan lett-e, mint az ember”.

Már az is komoly társadalmi változás, ha az emberek elkezdik újragondolni, mitől érzik magukat szükségesnek, kompetensnek és nehezen helyettesíthetőnek.