
Milyen embert akarunk visszakapni a börtönből?
— Fotó: X
Milyen embert akarunk visszakapni a börtönből?
Hat nő szerzett diplomát egy amerikai börtönben. A történet könnyen elintézhető lenne egy különös színes hírként. Pedig sokkal kellemetlenebb kérdést tesz fel: ha valakit évekre kizárunk a társadalomból, közben készítjük-e arra, hogy egyszer újra része legyen?
Augusztus 20-án a wyomingi női börtön egyik termében barna-arany virágok, lufik és egy „Class of 2026” felirat várta a résztvevőket. Hat nő talárban és diplomasapkában állt fel, hogy átvegye a University of Wyoming oklevelét.
Mind a hatan fogvatartottak.
Ők az elsők, akik a Wyoming Women’s Center falai között elvégezték az egyetem négyéves képzését, és Bachelor of General Studies diplomát szereztek a Pathways from Prison programban. A program 2022 óta kínál teljes egyetemi képzést a börtönben, a hallgatók pedig ugyanúgy matematikát, pszichológiát, antropológiát, spanyolt vagy éppen filozófiát tanulnak, mint más egyetemisták.
Az Associated Press által közölt, eredetileg a WyoFile-ban megjelent riport néhány hónappal a diplomaosztó előtt még egy egészen hétköznapi egyetemi órán találta őket. Már amennyire hétköznapi lehet egy egyetemi óra egy börtönben.
A kurzus témája a heavy metal filozófiája volt. A zárófeladatban mindenkinek meg kellett terveznie egy saját zenei fesztivált, majd elmagyaráznia, milyen gondolat áll mögötte. Szabadságról, női szerepekről, kultúráról, közösségről beszéltek. A végén a professzor feltette a kérdést: miről szólt valójában ez az egész?
A válasza nagyjából az volt: arról, mit jelent embernek lenni.
A diploma nem felmentés
Börtönoktatásról beszélve szinte automatikusan megjelenik az ellenvetés: miért kapjon egy elítélt olyan lehetőséget, amelyért odakint másnak keményen meg kell dolgoznia?
Érthető kérdés. Különösen annak, aki bűncselekmény áldozata lett, vagy közelről látta annak következményeit.
Csakhogy a diploma nem törli el az ítéletet. Az egyetemi óra nem adja vissza az elvesztett szabadságot, és nem teszi meg nem történtté azt, amiért valaki börtönbe került.
A büntetés attól még büntetés marad. A kérdés az, mi történjen közben az emberrel.
A wyomingi hat nő történetében ez különösen jól látszik. Többségük hosszú vagy életfogytig tartó büntetést tölt, vagyis számukra a diploma értelmét nem lehet egyszerűen a következő állásinterjúval megmagyarázni. Taylor Nicks például hét éve van börtönben; a fia kétéves volt, amikor letartóztatták. Azt mondta, akkor megígérte magának és Istennek, hogy nem hagyja elveszni ezeket az éveket, hanem minden lehetőséget kihasznál arra, hogy változzon.
Nem csak szép történet
Az oktatás hatását természetesen nem lehet hat diploma alapján megítélni. De jóval több adat áll mögötte.
Egy 79 korábbi tanulmány eredményeit és 152 becslést összegző metaanalízis szerint a börtönben folyó oktatás összességében alacsonyabb visszaeséssel, valamint jobb szabadulás utáni foglalkoztatási és kereseti esélyekkel járt együtt. A legerősebb eredményeket a szakmai és a felsőoktatási programoknál találták.
A másik oldalról is vannak beszédes tapasztalatok.
Az angliai és walesi börtönök főfelügyelőjének 2025–26-os jelentése arról ír, hogy sok fogvatartott napi húsz óránál is többet tölt a cellájába zárva érdemi elfoglaltság nélkül. A jelentés az oktatás és a munka hiányát, az unalmat és a reménytelenséget a növekvő droghasználat, erőszak és önsértés problémáival is összefüggésbe hozza. Közben több börtönben éppen az oktatási lehetőségeket vágták vissza.
Vagyis nem pusztán arról vitatkozunk, járjon-e valakinek egy könyv vagy egy diploma. Arról is, hogy mit csinálunk éveken keresztül emberekkel, akiktől elvárjuk, hogy felelősebben éljenek, amikor egyszer kilépnek a kapun.
Magyarországon sem ismeretlen
A kérdés itthon sem elméleti.
A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának adatai szerint a 2024/25-ös tanévben csaknem 4800 fogvatartott vett részt alap-, közép-, felsőfokú vagy szakképzésben Magyarországon. Ez öt év alatt 26 százalékos növekedést jelentett.
Jelenleg egy több mint 5,6 milliárd forintos, 2027 végéig futó program is szolgálja a fogvatartottak és szabadulók munkaerőpiaci és társadalmi visszailleszkedését.
Vagyis nálunk is abból indul ki a büntetés-végrehajtás, hogy a börtön feladata nem ér véget az őrzésnél.
Ennek nagyon gyakorlati oka van. A legtöbb fogvatartott egyszer szabadulni fog. Ismét szomszéd lesz, munkatárs, apa vagy anya, utas a buszon, ember a boltban előttünk.
Kit kapunk vissza?
A diploma nem erkölcsi bizonyítvány, és attól még nem lesz semmissé az sem, amiért valaki börtönbe került. A wyomingi diplomaosztó sem bizonyítja önmagában , hogy ez a hat nő megváltozott.
Nem azt mondja meg, milyen emberek lettek. Azt mutatja meg, hogy a börtönben töltött évek alatt lehet-e valamit tenni azért, hogy a szabadulás után több esélyük legyen másképp folytatni.





