Az Európa Tanács már az egyházak nyelvét is formálná – „inkluzív” kommunikációra ösztönzik a vallási közösségeket
— Fotó: ChatGPT
Az Európa Tanács már az egyházak nyelvét is formálná – „inkluzív” kommunikációra ösztönzik a vallási közösségeket
Új kommunikációs eszköztárat mutatott be az Európa Tanács az amszterdami WorldPride-on, amely arra ösztönzi a vallási vezetőket és közösségeket, hogy „inkluzívabb” nyelvezetet használjanak, és lépjenek fel az LMBTIQ-embereket érő gyűlöletbeszéddel szemben. A kezdeményezés támogatói szerint az emberi méltóság védelméről van szó, ám felmerül a kérdés: hol húzódik a határ a gyűlöletbeszéd elleni fellépés és a vallási tanítás befolyásolása között?
Az Európa Tanács SOGIESC-egysége augusztus 6-án, a WorldPride emberi jogi konferenciáján mutatta be azt a kommunikációs eszköztárat, amelyet az European Forum of LGBTI+ Christian Groups szervezettel közösen dolgozott ki.
A kiadvány célja, hogy a vallási közösségek felismerjék és visszaszorítsák a gyűlöletbeszédet, miközben „inkluzív szavakat” és befogadóbb kommunikációt alkalmaznak. Az útmutató gyakorlati tanácsokat és képzési anyagokat is kínál vallási vezetőknek, lelkipásztoroknak és közösségeknek.
Fontos: nem kötelező jogszabályról van szó, és az Európa Tanács nem írja elő, hogy egy pap, lelkész vagy más vallási vezető pontosan milyen kifejezéseket használhat. A kezdeményezés mégis túlmutat egy egyszerű kommunikációs kézikönyvön, mert már a vallási közösségek saját nyelvhasználatának és hagyományainak alakítását is célként fogalmazza meg.
Ez azért különösen érzékeny kérdés, mert a katolikus, ortodox és számos protestáns közösség házasságról, szexualitásról, férfiról és nőről szóló tanítása több ponton eltér az LMBTIQ-jogvédő szervezetek által képviselt szemlélettől. Attól azonban, hogy egy egyház nem fogad el egy modern antropológiai vagy identitáspolitikai felfogást, még nem következik, hogy gyűlöletet hirdet.
Ráadásul éppen az Európa Tanács emberi jogi rendszere védi a vallásszabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikke a vallás gyakorlását és tanítását, a 10. cikk pedig a szólásszabadságot védi. Ezek a jogok nem korlátlanok, de az államnak és a nemzetközi intézményeknek is különösen óvatosnak kell lenniük, amikor vallási közösségek belső tanításába vagy kommunikációjába nyúlnak bele.
Az sem mellékes, hogy az eszköztárat nem egy hagyományos vallásközi konferencián, hanem a WorldPride keretében mutatták be. Az ILGA-Europe augusztusi összefoglalója is úgy hivatkozott a kezdeményezésre, mint amely segítheti az inkluzívabb vallási nyelvezet terjedését.
A vita tehát nem arról szól, hogy szabad-e embereket megalázni, fenyegetni vagy gyűlöletre uszítani. Ezekkel szemben természetesen fel kell lépni. A valódi kérdés ott kezdődik, amikor az „inkluzivitás” már azt is meghatározná, milyen szavakkal beszélhet egy egyház a saját hitéről.
Mert ha egy vallási közösség csak addig beszélhet szabadon, amíg a tanítása megfelel az aktuális progresszív elvárásoknak, akkor már nem az a kérdés, mennyire inkluzív az egyház nyelve – hanem az, hogy mennyire szabad még az egyház.
