Németország keleti tartományában, Szász-Anhaltban vasárnap olyan választást tartanak, amely történelmi áttörést hozhat az Alternatíva Németországért (AfD) számára. A legfrissebb felmérések szerint a párt valamivel 40 százalék fölött áll, míg Friedrich Merz kancellár CDU-ja 23 százalék körül. Ha több kisebb párt sem éri el az 5 százalékos parlamenti küszöböt, az AfD akár abszolút többséget is szerezhet. A tét azonban jóval nagyobb egy tartományi választásnál: meddig működhet a német politikai „tűzfal”, ha tízből négy választó már a túloldalán áll – és mit jelenthet ez az európai, köztük a magyar jobboldal következő éveire?
Hetediknap a Google Keresőben
Kérjük állítsa be, hogy a hetediknap.hu mindenképpen megjelenjen a találatai közt!
Ez lenne az első alkalom a második világháború óta, hogy egy radikális jobboldali párt tartományi szinten önállóan kerülhet hatalomra Németországban. Az AfD listavezetője, a 35 éves Ulrich Siegmund szerint a párt már most történelmet írt, és a Szász-Anhaltban elindult politikai folyamat „nem állítható meg” – számolt be a Reuters.
A voksolás egyben komoly teszt Friedrich Merz szövetségi kormányának is. A kancellár szigorúbb migrációs és biztonságpolitikai iránnyal próbálta visszaszorítani az AfD támogatottságát, eddig kevés sikerrel.
Ha az AfD nem szerez abszolút többséget, továbbra is nehezen kerülhet kormányra, mert a többi nagy párt fenntartja vele szemben a politikai „tűzfalat”. Ebben az esetben valószínűleg CDU-vezette kormány alakulhat Sven Schulze jelenlegi tartományi miniszterelnök vezetésével.
A helyzetet nehezíti, hogy az FDP várhatóan kiesik, az SPD 10 százalék alatt áll, a BSW pedig szintén a bejutási küszöb alatt maradhat. Hosszú koalíciós tárgyalások jöhetnek. Az első eredmények vasárnap 18 óra körül várhatók.
Az igazi tét
A szász-anhalti választás igazi tétje nem pusztán az, hogy az AfD lesz-e a legerősebb párt, az éredekes rész az, mi történik utána.
A német politikában évek óta működik a Brandmauer, vagyis a „tűzfal”: a hagyományos pártok nem kötnek koalíciót az AfD-vel, így próbálják távol tartani a kormányzástól. Ez addig viszonylag egyszerű stratégia, amíg az AfD húsz százalék körül mozog. Negyven százaléknál azonban már egészen más helyzet áll elő.
Ki lehet-e tartósan zárni a hatalomból egy pártot, ha közben a választók 40 százaléka rá szavaz?
Az egyik érv szerint igen. Egy demokráciának joga van megvédenie magát azoktól a politikai erőktől, amelyek a demokratikus rendszer bizonyos alapjait kérdőjelezik meg. A német történelem miatt ez különösen érzékeny kérdés.
A másik oldalon viszont ott áll tízből négy választó. Ha az ő pártjuk minden körülmények között politikai karanténban marad, attól vajon mérséklődnek? Vagy éppen tovább erősödik bennük az érzés, hogy „az egész rendszer ellenünk van”?
Ez már messze nem csak német ügy. Ha az AfD tartósan ilyen támogatottságot tud felmutatni, az egész európai jobboldalon újra kell gondolni, hol húzódik a határ a radikális pártok elszigetelése és politikai integrálása között.
Magyarországról nézve ez szintén nagyon érdekes. A következő évek európai jobboldalát ugyanis alapvetően meghatározhatja, hogy Németországban a tűzfal végül feltartóztatja-e az AfD-t – vagy éppen még erősebbé teszi.
