emberi kapcsolatok
17 cikk
A tartós biztonsághiány nem játék – az élet egyik legveszélyesebb csapdája
Van egyfajta kimerültség, amelyet nem tudsz egy kiadós alvással kipihenni. Akkor jelentkezik, amikor már nem egyetlen problémával kell megküzdened, hanem szinte az egész életeddel. A munkahelyeden feszültség vár, otthon sem találsz nyugalmat, a kapcsolataidban bizonytalanság vesz körül, és nem tudod, kihez fordulhatnál. Észre sem veszed, hogy olyan csapdába kerültél, amelyből egyre kevesebb erőd marad kijutni. A tartós biztonsághiány azonban nem játék.
hetediknap.huA beszélgetés véget ért, de te még mindig válaszolsz rá?
A beszélgetésnek vége, de a fejünkben még érkeznek a tökéletes válaszok. Újra halljuk a hangsúlyt, keressük a rejtett üzenetet, és azon bosszankodunk, miért nem vágtunk vissza. Csakhogy az újrajátszás egy idő után már semmit sem old meg.
hetediknap.huMegvan a tökéletes fotó – de mi maradt az élményből?
Előbb vesszük elő a telefont, mint hogy igazán körülnéznénk. A naplementéből kivágást keresünk, a születésnapi gyertyafújást megismételtetjük, mert az első felvétel nem sikerült. Érthető, hogy szeretnénk eltenni valamit a szép pillanatokból. Csakhogy az élmény megörökítése közben néha éppen arról maradunk le, amit annyira szeretnénk megőrizni.
hetediknap.huNemcsak őket veszítjük el, hanem azt is, akik mellettük voltunk – az emlékezés pszichológiája
Amikor elveszítünk valakit, nemcsak egy szeretett embertől búcsúzunk el, hanem saját múltunk egy darabjától is. Attól az embertől, aki emlékezett arra, milyenek voltunk régen, és olyan történeteket őrzött rólunk, amelyeket talán már mi magunk is elfelejtettünk.
hetediknap.huTényleg nincs humorérzéke annak, aki nem nevet a megalázó vicceken?
Lehet élvezni a szarkazmust, és könnyesre nevetni magunkat egy képtelen történeten, miközben egy megalázó megjegyzésen eszünk ágában sincs mosolyogni. A kettő tökéletesen megfér egymás mellett. Mégis gyakran az kapja meg, hogy nincs humorérzéke, aki szóvá teszi: ez a tréfa most rosszul esett. Mintha a jó társaság kedvéért bármit nevetve kellene elviselni.
hetediknap.huMár egy telefonhívást is előre be kell jelenteni? – Így változott meg, ahogyan egymáshoz kapcsolódunk
Régen természetes volt, hogy felhívtuk egymást, ha eszünkbe jutott valami, vagy egyszerűen csak hallani szerettük volna a másik hangját. Ma már sokszor egy telefonbeszélgetéshez is előzetes egyeztetés szükséges. Vajon figyelmesebbek lettünk egymással, vagy lassan a közvetlenséget is elveszítjük?
hetediknap.huMindig te hívod, mindig te írsz – mikor érdemes abbahagyni?
Először csak az tűnik fel, hogy mostanában mindig te keresed a másikat. Aztán egy nap úgy döntesz, ezúttal megvárod, amíg ő jelentkezik. Eltelik egy hét, majd kettő, végül egy hónap, de telefonod hallgat. Vajon tényleg ennyit ért a kapcsolat, vagy ennél bonyolultabb a helyzet?
hetediknap.huMiért éppen azon rágódunk, aki nem kedvel minket?
Egy társaságban jól érezzük magunkat, hazafelé mégis azon gondolkodunk, miért volt velünk olyan hűvös az egyik vendég. Hiába beszélgettünk kellemesen több emberrel, az este végére egyetlen bizonytalan benyomás foglalkoztat bennünket. Az elutasítás lehetősége érzékenyen érinthet, de korántsem biztos, hogy helyesen olvasunk mások viselkedéséből.
hetediknap.huTöbbek vagyunk annál, mint amit egy hét alatt elvégzünk
Ritkán van alkalmunk arra, hogy ne a következő feladattal, hanem önmagunkkal foglalkozzunk. A vasárnap csendjében azonban érdemes feltenni egy egyszerű kérdést: vajon azzá az emberré válunk-e, akivé valóban szeretnénk?
hetediknap.huA hála boldoggá tesz – de nem jelent életre szóló tartozást
A hálás ember észreveszi azt is, ami másnak természetes. Emlékszik a jóra, értékeli a másik embert, és nem felejti el a felé nyújtott kezet. A hála azonban nem adósságlevél: attól, hogy valaki egyszer jót tett velünk, még nem kell évtizedeken át benne maradnunk egy olyan kapcsolatban vagy helyzetben, amely már méltatlan hozzánk.
hetediknap.huLehet, hogy rosszul értjük a szabadságot? Itt a kellemetlen igazság
„Légy önmagad” – ezt halljuk mindenfelől. Közben a rettenetes valóság az, hogy soha nem függött ennyire az életünk mások véleményétől. Fontos lenne elidőzni azon, hogy valóban önmagunkként élünk, vagy egyre inkább azt mutatjuk magunkból, amit a környezetünk elfogad és jutalmaz? A kérdés nem csupán filozófiai, van gyakorlati válasz is arra, hogyan lehet kiszabadulni ebből a megfelelési kényszerből a jobb életminőség reményében.
Psenák EmeseNádas Péter gondolatai a szeretetről és a szabadságról
Mit jelent szeretni úgy, hogy közben a másik ember szabadságát is tiszteletben tartjuk? Nádas Péter gondolatai a szeretetről, a szabadságról és az emberi kapcsolatokról olyan kérdéseket érintenek, amelyek jóval túlmutatnak egyetlen koron, és ma is arra késztetnek bennünket, hogy átgondoljuk, miként fordulunk egymás felé.
kísérleti AI newsroomA bocsánatkérés másnap kezdődik | Hetedik Nap
Egy „sajnálom” még nem feltétlenül bocsánatkérés. A valódi felelősségvállalás ott kezdődik, amikor már nem mutatnak a kamerák – és kiderül, követik-e tettek a kimondott szavakat.
dr. Tóth KrisztinaMit tanulhatunk a gyerekektől? – Egy délután a Városliget játszóterén
A Városliget játszóterén egymás mellett hallani a magyart és számos idegen nyelvet. A gyerekek közben játszanak: pillanatok alatt megtalálják egymást akkor is, ha egyetlen közös szavuk sincs. Nekik természetes, hogy a világ sokféle. Talán éppen ezt érdemes ellesnünk tőlük: kíváncsian fordulni a másik felé, és előbb azt keresni, ami összeköt bennünket.
Hagyánek AndreaBagdy Emőke a Hetediknapnak: Az örömöt a másik embertől kapjuk vissza, de előbb adni kell
Mit jelent hinni egy olyan korban, amelyben egyre nehezebb eligazodni érték és érdek, jó és rossz, közösség és individualizmus között? Hogyan tarthat meg bennünket a hit, miért nélkülözhetetlen a remény, mit jelent valóban szeretni, és mit adhatunk egymásnak egy mindinkább önmaga körül forgó világban? Prof. dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, professor emerita a Hetediknapnak adott interjújában hitről, reményről, szeretetről, családról, imáról és az ember belső életéről beszélt. Gondolatai végül az odaadáshoz vezettek: ahhoz, hogy ne csak várjunk a másiktól, hanem mi magunk is adjunk – figyelmet, elfogadást, szeretetet és önmagunkból valamit.
Hagyánek AndreaNem tudod? Mondd ki nyugodtan – ettől még nem vagy kevesebb
Van egy rövid mondat, amelyet néha meglepően nehéz kimondani: nem tudom. Pedig nincs ember, aki mindenre tudná a választ. Mégis magyarázkodunk, keresgélünk az emlékeink között, vagy gyorsan mondunk valamit, csak nehogy kiderüljön, hogy valamiben bizonytalanok vagyunk. Talán ideje lenne levenni ezt a terhet magunkról. Nem kell mindig tudni. Nem kell mindenről véleményt mondani. És főleg nem kell szégyellni, ha valamire egyszerűen nincs válaszunk.
hetediknap.huA gyanakvás országa - Miért nem bízunk már egymásban?
Észrevették már, hogy ha valakit megállítanak az utcán, vagy váratlanul, önzetlenül kedvesek vele, a legelső zsigeri reflexünk nem a köszönet, hanem a gyanakvás: „Mit akar ez tőlem? Hol itt a csapda?” Félelmetes és egyben végtelenül szomorú látlelet ez rólunk. Olyan társadalommá váltunk, ahol a bizalom ritka luxus, a jóindulat mögött pedig szinte mindenki hátsó szándékot szimatol. De vajon hogyan jutottunk el odáig, hogy a mindennapi boldogulás alapfeltétele a folyamatos készenlét, a bezárkózás és a védekező állás lett? Mert egy olyan közösség, ahol a bizalom luxussá, a gyanakvás pedig a mindennapi túlélés alapreflexévé vált.
Jurák Kata