Az új médiaszabályozással létrehozott Független Közmédia Testületet kilenctagúra tervezték: három tagot a kormánypártok, hármat az ellenzéki pártok jelölhetnek, további három tag pedig szakmai oldalról érkezik.

A szakmai jelöltek Bayer Judit médiajogász és médiakutató, Sükösd Miklós szociológus és médiakutató, valamint Kollár Árpád költő, irodalomszervező. Bayer Juditot az elnöki posztra is javasolták.

A kormányoldal jelöltjei Szabó György, Hargitai Miklós és Bálint Viktor. Az ellenzék három jelöltje – Siklósi Beatrix, Martí Zoltán és Moys Zoltán – viszont nem kapta meg a szükséges támogatást.

Radnai Márk, a bizottság tiszás alelnöke ezt azzal indokolta, hogy nem kívánnak olyan jelölteket támogatni, akik megítélésük szerint részesei voltak az előző közmédiarendszer működésének és a közszolgálatiság leépítésének. Az ellenzéki pártokat új jelöltek állítására szólították fel.

Ez az indoklás már önmagában is problémás.

Ha valakivel szemben konkrét szakmai, etikai vagy jogi kifogás van, azt természetesen meg lehet és meg is kell vizsgálni.

De önmagában az, hogy valaki a korábbi rendszerben dolgozott, tényleg elegendő kizáró ok? Ha igen, akkor ki dönti el, hol húzódik a határ a szakmai múlt és a politikai felelősség között?

Nem díszbizottságról van szó

A Független Közmédia Testület gyakorolja az új közmédiai társaságok feletti tulajdonosi jogokat, ellenőrzi a közszolgálati médiaszolgáltatás alapelveinek érvényesülését, és szerepe lesz a közmédia vezetésének, gazdálkodásának és működésének ellenőrzésében is. A törvény deklarált célja éppen a közszolgálati média függetlenségének, pártatlanságának és kiegyensúlyozottságának helyreállítása.

Vagyis ez a testület valódi hatalmat kap a közmédia fölött. Éppen ezért nem mindegy, hogyan áll fel.

Különösen azért fontos mindez, mert a közmédia iránti bizalom nem egyik napról a másikra épül vissza. Bayer Judit maga is arról beszélt, hogy a végső cél a nézők bizalmának visszaszerzése, és hogy a testületnek a közmédia jogszerű működését, gazdálkodását, valamint az esetleges politikai elfogultságot is figyelnie kell.

Nagy szavak: függetlenség, pártatlanság, sokszínűség, kiegyensúlyozottság

Ehhez képest az új rendszer első látványos eredménye az lett, hogy a kilenctagúnak szánt testület hat emberrel kezdi meg a munkát, miközben az ellenzék számára létrehozott mindhárom szék üres.

Jogilag ettől még működhet. De a probléma nem elsősorban jogi, hanem hitelességi.

A három ellenzéki hely létrehozásának nyilvánvaló intézményi célja az volt, hogy a közmédia felügyeletében ne kizárólag a mindenkori parlamenti többség szempontjai érvényesüljenek. Ehhez képest az, hogy a testület úgy kezdi meg a működését, hogy mindhárom ellenzéki mandátum betöltetlen, már önmagában is gyengíti a konstrukció kiegyensúlyozottságát és hitelességét.

Különösen aggályos, ha az ellenzéki jelöltek elutasításának döntő szempontja nem egy konkrét szakmai, etikai vagy jogi kifogás, hanem pusztán az, hogy korábban a régi közmédiarendszerben dolgoztak. Ez ugyanis könnyen oda vezethet, hogy az ellenzék jelölési joga formálisan megmarad, miközben a tényleges bekerülés feltételeit továbbra is a parlamenti többség határozza meg.

Egy új közmédia valóban új működést kívánhat. De a függetlenség nem azt jelenti, hogy csak azok ülhetnek az asztalnál, akiket a parlamenti többség megfelelőnek tart.

A valódi próba az lesz, hogy az új testület képes-e úgy működni, hogy azt ne csak a kormányoldal, hanem az ellenzéki választók is saját közmédiájuk felügyeletének érezzék.

Mert különben a „független” szó már a rajtnál túl nagy terhet kap.