Néha ugyanaz a gondolat több helyről is egyszerre talál meg bennünket. Most éppen ilyen időszak van: közeleg a Teremtés hete – keresztény, ökomenikus kezdeményezés –, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a hit, a természet és az emberi felelősség összetartozik, és augusztus végén meghalt Wendell Berry író, aki évtizedeken át ugyanezt hangsúlyozta könyveiben: a föld, az ember és a közösség állapotát nem lehet különválasztani.

Magyarországon valószínűleg kevesen ismerték a nevét. Pedig Berry több mint ötven éven át olyan dolgokról beszélt együtt, amelyeket mi hajlamosak vagyunk teljesen külön problémaként kezelni.

Magány. Közösség. Mezőgazdaság. Test. Hit. Munka. Természet. Pihenés.

Most pedig éppen egy olyan hétre készülünk, amely szintén azt próbálja mondani: ezek talán nem választhatók szét olyan könnyen.

A több keresztény felekezet által is támogatott Teremtés hetéhez kapcsolódva a Magyarországi Evangélikus Egyház teremtésvédelmi munkacsoportja is pályázatot hirdetett a helyi programok támogatására. A kiírásban hangsúlyosan együtt jelenik meg a hit és az ökológiai felelősség. Az idei téma a víz, az élet és a gyógyulás, az alapgondolat Ezékiel könyvéből érkezik: „Ahová ez a folyó eljut, élet lesz.”

Ez több egy egyszerű környezetvédelmi üzenetnél.

Mi van, ha nem kéne szétválasztani a problémákat?

Berry szerint az ökológiai válság soha nem csupán a természetről szólt. Emberi és spirituális válság is volt.

Mi közben magányra pszichológiát keresünk, talajpusztulásra agrárpolitikát, kiégésre wellnessprogramot, a közösségek szétesésére szociológiai magyarázatot.

Ő ezeket egy rendszer részeinek látta.

Ha az étel olyan helyről érkezik, amelyet nem ismerünk, ha a munkánknak nincs látható eredménye, ha a szomszédainkat sem ismerjük, a természetre pedig elsősorban felhasználható erőforrásként nézünk, akkor Berry szerint nemcsak a környezet sérül.

Az ember kapcsolatai is szétesnek.

Az 1977-ben megjelent The Unsettling of America egyik alapgondolata éppen az volt, hogy az iparosított mezőgazdaság következményeit nem lehet pusztán tonnában, hektárban és termelékenységben mérni. A földtől való elszakadásnak kulturális és lelki ára is van.

Az ember és a föld sem gép

Berry másik visszatérő témája a szombat, a sabbath volt.

Nem egyszerűen a heti szabadnap érdekelte, hanem az a gondolat, hogy sem az ember, sem a föld nem arra való, hogy folyamatosan termeljen.

Mert lehet, hogy a pihenés nem azért fontos, hogy hétfőn újra hatékonyabbak legyünk. Lehet, hogy vannak dolgok, amelyeknek éppen az ad értéket, hogy nem eszközei semminek.

Egy vasárnapi ebéd, egy ima, a kert, egy hosszú beszélgetés, egy hely gondozása csak azért, mert az a mi helyünk.

Berry vallásos ember volt, a Bibliából indult ki, amikor a földre nem tulajdonként, hanem gondozásra kapott teremtett világként nézett. És közben azt kérdezte a kereszténységtől is: lehet-e komolyan beszélni az ember lelki életéről, miközben közömbösek maradunk a teste, a földje és a közössége állapota iránt?

Nem lehet egészséges az ember beteg földön és széteső közösségben

A magyar Teremtés hete idén éppen arra hívja a gyülekezeteket, hogy a hitet, a vizet, a természetet és a közösségi cselekvést ne külön témákként kezeljék.

És lehet, hogy ez többről szól néhány környezetvédelmi programnál.

Lehet, hogy azt kellene újra megtanulnunk, amit Berry fél évszázadon keresztül próbált elmondani: a föld, a közösség és az ember nem három külön ügy.