Vélemény
71 cikk
1956: Amikor a félelemnél erősebb lett a méltóság
Hetven évvel ezelőtt a Műegyetem hallgatói nem azért gyűltek össze október 22-én, mert már tudták, hogy másnap fegyverrel a kézben fogják védeni a várost. Egyszerűen elege lett nekik: abból, hogy mások döntöttek helyettük, és hogy az igazságot csak suttogva lehetett kimondani. Október 22. a belső döntés napja volt.
Jurák KataAmikor az elégedetlenségből politikai fegyver lesz
Franciaország lángol, Albániában napok óta tiltakoznak, Európa vezetői pedig a rend helyreállításával küzdenek. De ki foglalkozik azzal, ami a zavargásokat megelőzte? A legnagyobb veszély ugyanis nem akkor kezdődik, amikor az emberek az utcára vonulnak, hanem amikor már a saját jövőjükben sem hisznek.
Jurák KataOktóber 23. nem politikai díszlet, a templom pedig nem csatatér
Magyar Péter brüsszeli találkozója Volodimir Zelenszkijjel, az ukrán elnök október 23-i meghívása és a budapesti templomi incidens ugyanarra figyelmeztet: a politika egyre több olyan teret foglal el, amelynek méltóságát közösen kellene megőriznünk. Lehet tiltakozni, vitatkozni és nemet mondani, de egy határt nem léphetünk át: a provokációra soha nem lehet erőszak a válasz.
Jurák KataNem az a baj, hogy lázadnak, hanem már nem hisznek nekünk
Franciaország után Albániában is fiatalok tömegei mentek utcára, és bár a két ország helyzete, politikai rendszere és a tiltakozások közvetlen oka nem azonos, van valami nyugtalanítóan közös a képekben: egy nemzedék áll velünk szemben, amelynek egyre nehezebb elmagyarázni, miért érdemes elfogadnia azt a világot, amelyet örökségül készülünk ráhagyni.
Jurák KataFranciaország után Albánia is lángol – Mi történik a Z generációval?
Először Franciaországban vonultak utcára százezrével a diákok, most Albániában vált erőszakossá egy fiatalok által vitt tiltakozási hullám. Nem ugyanaz a mozgalom, nincs bizonyíték arra, hogy összehangolt európai lázadás zajlana, a háttérben húzódó elégedetlenség azonban feltűnően hasonló: romló oktatás, növekvő megélhetési költségek, bizonytalan munkakezdés, társadalmi egyenlőtlenség és egy generáció, amely egyre kevésbé hisz abban, hogy ha végigjárja az előtte kijelölt utat, annak a végén biztonságos élet vár rá.
FőszerkesztőA drón nem kérdezi meg, hová váltottál jegyet
Egy repülőtéren még kávét veszel, nézed az indulási kijelzőt, bosszankodsz a késésen. Aztán becsapódik egy rakéta. Közben Ukrajna és Oroszország fölött már százával, olykor ezres nagyságrendben jelennek meg a drónok az égen. A modern háborúban lassan eltűnik a front és a hátország közötti határ. Milyen lehet úgy nézni az eget, hogy nem tudod, mi zuhan le belőle?
Jurák KataKi tudta előre, mennyit ér majd a föld?
Egy földterület, egy gyárbővítés és több mint 1,4 milliárd forintos nyereség. A Rákay Philip érdekeltségéhez kötődő rácalmási ügyben most a rendőrség nyomoz. A történet pedig felvet egy kérdést, amely messze túlmutat egyetlen vállalkozás üzleti sikerén: vajon mindenkinek ugyanazok a lehetőségei vannak ebben az országban?
hetediknap.huMindenről tudunk, egyre kevesebbet értünk
Mindenről tudunk. Egyre kevesebbet értünk. Soha nem jutott el hozzánk ennyi információ ilyen rövid idő alatt, mégis egyre nehezebb eldönteni, mi fontos, mi igaz, és mi az, amit pusztán azért tolnak elénk, hogy féljünk, dühösek legyünk vagy tovább görgessünk.
Jurák KataDiáktüntetésből templomgyalázás – amikor már semmi sem szent
Francia tinédzserek egy templomban táncoltak olyan dalra, amely terroristák nevét idézi, miközben az oltár környezetét is meggyalázták. De ami igazán nyugtalanító, nem pusztán maga a jelenet, hanem az, amit elárul egy nemzedékről, amelynek egyre kevésbé világos, mi az, amihez nem nyúlunk.
Jurák KataArad üzenete ma is ugyanaz: vannak dolgok, amelyek nem eladók
Százhetvenhét év telt el azóta, hogy Aradon kivégezték a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtisztjét, Pesten pedig Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét. Október 6. nem egyszerűen gyásznap. Arra emlékeztet, hogy egy nemzet életében vannak pillanatok, amikor kiderül, mi az, amiről nem hajlandó lemondani.
Jurák KataÉvtizedek a színpadon, mégis a támogatásért kell küzdeni – kinek jut a kultúrára szánt pénzből?
Vannak Magyarországon zenekarok, amelyek tagjai az életüket tették fel a zenére, és évtizedek munkájával rendkívül magas szakmai szintre jutottak. Lemezeket készítettek, koncerteztek, közönséget építettek, mégis minden új produkcióért meg kell küzdeniük. Nekik különösen nehéz lehet azt látni, amikor jelentős kulturális támogatások odaítélésénél felmerül a kérdés: valóban kizárólag a szakmai teljesítmény számít-e?
hetediknap.huHa elfelejtjük, kik vagyunk, másnak már nem kell legyőznie bennünket
Egy országot meg lehet védeni hadsereggel, határkerítéssel, erős gazdasággal és működő állammal, egy nemzet azonban ennél sokkal törékenyebb valami, mert nemcsak területből áll, hanem emlékezetből, hitből, nyelvből, családokból, örökölt rendből és abból a biztos tudásból, hogy kik vagyunk. Ha ezt elveszítjük, előbb-utóbb már nem lesz igazán mit megvédenünk.
Jurák KataMi marad belőlünk, ha egyszer elcsendesedik körülöttünk minden?
Ritkán van alkalmunk arra, hogy ne a következő feladattal, hanem önmagunkkal foglalkozzunk. A vasárnap csendjében azonban érdemes feltenni egy egyszerű kérdést: vajon azzá az emberré válunk-e, akivé valóban szeretnénk?
hetediknap.huEgy ország nem akkor kezd szétesni, amikor utcára kerülnek az emberek
Egy ország nem akkor kezd szétesni, amikor először törnek be kirakatokat, amikor kordont húznak a parlament elé, vagy amikor a tüntetők és a rendőrök már nem egymás mellett, hanem egymással szemben állnak. Addigra többnyire csak láthatóvá válik valami, ami sokkal korábban elkezdődött, csendben, hétköznapi mondatokban, egyre mélyebb bizalmatlanságban, egymást kizáró valóságokban.
Jurák KataAmit csak akkor veszünk észre, ha már nincs
Franciaországban ezen a héten iskolát zártak, autót és tűzoltóautót gyújtottak, Marseille-ben benzin fröccsent a gimnázium vezetőire. Itthon abból nincs hír, hogy a gyerek hazajött.
Jurák KataNem az erő fogyott el belőlünk, hanem a tartás
Van valami különös abban a világban, amelyben mindenki erősnek akar látszani, miközben egyre kevesebben mernek tisztességesek maradni. Pedig a kettőnek valaha köze volt egymáshoz.
Jurák KataA ház legidősebb férfija
Lehet beszélni milliárdokról, támogatási döntésekről, gyanúról és büntetőeljárásról, de van ennek a történetnek egy része, amely nem fér bele sem az ügyészségi közleményekbe, sem a parlamenti vitákba: egy család, amelynek egyik napról a másikra azzal kellett szembenéznie, hogy apa talán nem megy haza.
FőszerkesztőMár nem elég, hogy veszítsen - Szenvedjen is
Már nem elég, hogy a másik veszítsen: lehetőleg szenvedjen is, mi pedig végignézhessük. De milyen országot hagyunk a gyerekeinkre, ha a politikai siker mércéje az lesz, hány honfitársunk életét sikerült tönkretenni?
FőszerkesztőHáborúk, káosz, félelem – tényleg az utolsó idők jeleit látjuk?
A háborúk, a természeti katasztrófák, a társadalmi bizonytalanság és a technológiai változások együtt egyre több emberben keltik azt az érzést, hogy valami alapvetően megváltozott körülöttünk. De valóban az utolsó idők jeleit látjuk, vagy csak minden eddiginél több válságról szerzünk tudomást egyszerre?
FőszerkesztőEurópa mindent tud, csak azt nem, miért érdemes élni
XIV. Leó ma egy olyan Franciaországba érkezik, amely szabadságot, jogokat, jólétet és technológiát kínál az embernek, miközben egyre bizonytalanabbul válaszol arra, mire való mindez. Különös pillanat ez: miközben lassan olyan gépeket építünk, amelyek szinte minden kérdésünkre képesek felelni, az egyik legrégebbi kérdésünkkel továbbra is nekünk kell megbirkóznunk. Mi végre vagyunk itt?
Jurák KataA Vatikán nem kampányszínpad – és a pápa nem politikai díszlet
Magyar Pétert ma fogadja XIV. Leó pápa, a magyar belpolitika azonban már a találkozó előtt nekilátott eldönteni, mit jelent majd a kézfogás. Pedig egy pápai audiencia nem politikai támogatói nyilatkozat, a kereszténység pedig nem pártjelvény, amelyet négyévente más hajtókájára tűzünk.
Jurák KataA csend az egyik legbeszédesebb állásfoglalás
Nem arról a csendről beszélek, amely fél megszólalni. Hanem arról, amely nem hajlandó együtt üvölteni a tömeggel. Mert miközben egyre hangosabb lett körülöttünk minden, lassan elfelejtettünk figyelni egymásra. A családi asztalnál, az iskolában, a közbeszédben, a templomban. Pedig a kegyetlenség nem akkor kezdődik, amikor ütnek. Sokkal korábban: amikor a másik emberből már csak címke marad.
Jurák KataAmikor az AI kitalálja a valóságot, mi pedig beköltözünk oda
Turistabuszok indultak egy elmaradt fesztiválra, katonai repülőgépek emelkedtek a levegőbe egy hibás AI-jelentés nyomán, egy szimulált városban pedig autonóm ágensek kezdtek saját szabályok szerint működni. Nem az a legfontosabb kérdés, hogy egyszer öntudatra ébred-e a mesterséges intelligencia, hanem az, mi történik, amikor mi már ma valóságként kezeljük azt, amit mond.
Jurák KataAz antifa-ítélet margójára: nincs demokratikus vascső
Maja T. első fokon nyolc év fegyházat kapott a budapesti antifa-támadások ügyében, szerintem azonban ennél súlyosabb üzenetre lenne szükség, mert amikor embereket pusztán a külsejük és feltételezett politikai nézeteik alapján választanak ki és támadnak meg az utcán, ott már régen nem eszmékről folyik a vita. A szélsőség ugyanis mindig ugyanoda vezet: előbb címkét ragaszt az emberre, aztán ellenséget csinál belőle, végül pedig megmagyarázza, miért jogos vele szemben az erőszak.
Jurák KataA halottakat el kell temetni... A repülőrajtot is?
Orbán Viktor Kötcsén kimondta, hogy a Fidesz nem találta meg a választ arra, hogyan lehet gazdasági növekedés nélkül, romló életkörülmények között választást nyerni. Érdekes ezt most hallani attól a politikustól, akitől nem is olyan régen még repülőrajtról, fantasztikus évről és közel négyszázalékos növekedésről hallottunk. Schiffer András pedig már a kampány hajrájában arról beszélt, hogy annak, aki le akarja győzni a Fideszt, nem a díszletekről, hanem a gazdaság, a társadalom és a közszolgáltatások állapotáról kell beszélnie. Öt hónappal a vereség után ugyanez a felismerés mintha Kötcsére is megérkezett volna.
FőszerkesztőPalányi Nóra és a Paláver: mit mond el rólunk ez az ügy?
Palányi Nóra hibázott, és elveszítette az állását, a Paláverben történtek azonban jóval többet mondanak el rólunk, mint egy rosszul kezelt élő adás: azt mutatják meg, milyen messzire jutott a közbeszéd, ha egy másik ember „kiiktatása” már politikai véleményként hangozhat el a nyilvánosságban.
Jurák Kata„Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon” – húsz éve robbant az őszödi beszéd
Amikor a kommunikációt utoléri a valóság, a hatalom alapjai rendülnek meg. Húsz éve szivárgott ki az őszödi beszéd, amely nemcsak a Kossuth téri tüntetésekig és a televízió ostromáig vezetett, de örökre átírta a választói felhatalmazás és a politikai igazság viszonyát Magyarországon.
Jurák KataAmikor már nem szerkesztőség, csak tartalomgyár
A technológia már nem valami távoli ígéret, amelyről konferenciákon beszélgetünk, hanem ott van a szerkesztőségek mindennapi munkájában: fordít, keres, rendszerez, összefoglal, adatokat dolgoz fel, sőt szöveget is előállít. A valódi kérdés ezért már régen nem az, használhatók-e ezek az eszközök, hanem az, hogyan őrizzük meg a szerkesztőségi hitelességet.
Jurák KataEgy országot nem lehet örökké riadóztatni
Van egy pont, amikor már nem az a kérdés, melyik botrány igaz, melyik veszély valós, vagy éppen melyik politikus mondott nagyobbat a másiknál, hanem az, hogy meddig lehet egy egész társadalmat állandó készenléti állapotban tartani anélkül, hogy egyszer csak elfáradna, közönyössé válna, és már arra sem kapná fel a fejét, amikor valóban baj van. Szerintem ezt a pontot már régen átléptük.
Jurák KataHuszonöt éve omlottak le a tornyok – és még mindig nem tudunk mindent szeptember 11-ről
Huszonöt éve néztük végig, ahogy egyetlen délelőtt alatt megváltozik a világ. Bár azóta felnőtt egy nemzedék, amelynek szeptember 11. már történelemkönyv, archív felvétel és dátum, nekünk még mindig emlék, és negyed évszázad elteltével már nemcsak arra kell válaszolnunk, mit tanultunk abból a reggelből, hanem arra is, tényleg megtudtunk-e mindent arról, ami hozzá vezetett.
Jurák Kata